A döntéshozatal művészete lehet egy liberáló élmény, vagy éppen ellenkezőleg, súlyos teherként nehezedhet ránk.

A közelmúltban megjelent cserihanna új, Hirtelen mélyül című, felnövéstörténetként is értelmezhető albuma. A lemez a gyerekkori egocentrikus, varázslatos világképből indulva a kamaszkori hormontúltengés időszakán keresztül haladva vezeti el a hallgatót a felnőttkori szorongások világába, ahonnan továbbhaladva a felnőttélet egyik legfelszabadítóbb ráismerésére, a döntés szabadságára hívja fel a figyelmet. A lemezt életre hívó lelki folyamatok kapcsán beszélgettünk a bábszínházi rendezőként is tevékenykedő énekesnővel.

A dalok megírása közben egyre inkább tudatosult bennem, hogy ez az album valójában egy felnövéstörténetként is értelmezhető. A dalok egy varázslatos, gyermeki világot idéznek fel, amely remekül tükrözi az én gyerekkoromat, majd fokozatosan átlépnek a kamaszkor intenzív, humorral teli szakaszába. Ezután pedig belemerülnek a felnőttélet szorongásaiba és halálfélelmeibe, végül pedig eljutnak egy felszabadító, álomszerű lezáráshoz, ahol végre tudatosítom magamban: én irányítom, hogyan élek és hogyan gondolkodom.

Hogyan sikerült mindezt olyan tisztán, precízen és teljességgel megfogalmaznod a dalszövegekben?

Szenvedélyesen érdekel, hogy hogyan lehet kötött formákban pontosan fogalmazni. Nem vagyok maradéktalanul biztos benne, hogy ez sikerült, de ez volt a szándékom. Önmagában azon is sokat kellett dolgoznom, hogy megértsem a bennem zajló folyamatokat, ezt követte a megfogalmazásukkal történő munka. Összetett volt ez az alkotófolyamat.

Fedezd fel az egész albumot a Spotifyon! Kattints IDE, és merülj el a zene varázsában!

Hogyan befolyásolta pozitívan az életedet ez a kreatív folyamat, amely segített tisztázni a felismeréseidet?

Az ember hajlamos azt hinni, hogy az ilyen típusú dalszövegírás valami terápiás jellegű, fejlődést hozó folyamat, de őszintén szólva nem vagyok biztos benne, hogy ez valóban így van.

A visszajelzések alapján miként hat a hallgatóidra az, hogy ilyen sokakat mélyen érintő lelki témákkal foglalkozol a dalaidban?

Szoktam üzeneteket kapni azzal kapcsolatban, hogy a dalaim segítenek nekik a szorongásoldásban. Egy pánikbeteg lány megírta, hogy a terápián a pánick című számomat hallgatják, és sokat segít neki. Elárulta, hogy ezt a számot hallgatva képes volt végigmenni egy olyan metróvonalon, ahol korábban nem tudott közlekedni az intenzív szorongása miatt. Nagyon megható volt ezt olvasni nekem, aki nem metrózok, mert annyira szorongok tőle.

Mivel tudod enyhíteni vagy esetleg oldani a szorongásaidat?

Minden technikát, amit csak lehet, kipróbálok, és mindig akad olyan módszer, ami bizonyos helyzetekben hasznosnak bizonyul. Az egyik különleges "trükköm" a szorongások kezelésére az, hogy teljes mértékben beleengedem magam az érzéseimbe, ahelyett, hogy harcolnák ellenük. Közben megjelenítem magamban a legrosszabb lehetőségeket, és elmerülök a gondolatban, hogy mi történhet. Tapasztalataim szerint a figyelemelterelés nem a legjobb megoldás, hiszen ez csak fokozza a szorongást; ellenben az érzéseim megengedése – hogy elfogadom őket – valóban segít. Érdekes módon, amikor szorongó helyzetbe kerülök, és elfogadom a jelenlegi állapotomat, gyakran elképzelem, hogy mi lenne, ha meghalnék. Hiszen ennél rosszabb nem történhet, és ez a gondolat néha megnyugtat. Persze, ez sem mindig működik, de néha segít a feszültség csökkentésében.

Mivel a dalaid sokak számára akár terápiás hatással bírnak, mennyire kiemelkedő számodra az, hogy ezekkel a zeneszámokkal szórakoztasd őket?

Az emberi személyiség rendkívül sokszínű és komplex, számos árnyalata van. Éppen ezért találhatunk benne önfeledt, szorongó, fájdalmas és örömteli pillanatokat is. A személyiség olyan, mint egy színes paletta, amelyet mindannyian felfedezhetünk. Az én belső világom és az önmagamról szerzett tapasztalataim része, hogy szórakoztatok és viccelődök, ami világosan tükröződik az albumomon és a művészeti pályafutásomon is. A piac gyakran nyomást gyakorol az előadókra, elvárva, hogy könnyen kategorizálhatók és azonosíthatók legyenek. Amikor pályám kezdetén felmerült a kérdés, hogy hogyan határozom meg magam, nem voltam hajlandó válaszolni. Nem szeretném, ha bármilyen címke alá besorolnának, mert számomra a művészet szabadsága fontosabb, mint a könnyű piaci azonosíthatóság. Úgy vélem, hogy ez a kérdés inkább a piaci igényekből fakad, mintsem a művészet természetéből, hiszen a piac azokat az előadókat keresi, akikről könnyen megállapítható, hogy mit képviselnek, ezáltal pedig egyszerűbben eladhatók.

Az önazonosságom és a színspektrumom kibontakozása egy hosszú és izgalmas utazás volt, tele felfedezésekkel és önreflexióval. Kezdetben sokáig keresgéltem, hogy hol is állok a világban, és milyen színeket tükrözök vissza. Az identitásom különböző rétegei, mint a tapasztalataim, érzéseim és gondolataim, mind hozzájárultak ahhoz, hogy végül megtaláljam a saját hangom. A 'Sörseggű lány' és a 'Halálfélelem' dalok megírása során mélyen belemerültem a belső vívódásaimba és az érzelmi világomba. A dalok az élet és a halál, a boldogság és a félelem határvonalán egyensúlyoznak, és megjelenítik azokat a küzdelmeket, amelyeken keresztül mentem. Most már bátran vállalom ezeket a dalokat, mert tudom, hogy ők nemcsak az én történetem, hanem sok más emberé is, akik hasonló érzésekkel küzdenek. Az önazonosságom felvállalása egyfajta szabadságot hozott számomra. Megtanultam, hogy a színek, amiket képviselek, nemcsak a boldogságot vagy a sikert, hanem a fájdalmat és a félelmet is magukban foglalják. Ez a komplexitás teszi az életemet és a zenémet igazán gazdaggá, és most már büszkén osztom meg ezeket az érzéseket másokkal.

Egy elhatározás eredményeképpen. Megfogadtam, hogy mélyen személyes és önazonos dalokat készítek, mert szerintem csak így érdemes csinálni ezt. Úgy érzem, hogy nekem nem csupán az a feladatom, hogy zeneileg és szövegileg a legigényesebb formámat hozzam - az is a feladatom, hogy a legszorosabb kapcsolatban legyek önmagammal és a bennem zajló folyamatokkal, hiszen így tudok önazonos produktumot létrehozni.

Játékos és kreatív alkotóként mennyire tudod megélni azt a kislányt, aki a lelked mélyén rejlik, és akinek a varázslatos, mágikus világát a "Hirtelen mélyül" című dalban felfedezed? Mennyire inspirál téged ez a belső gyermek, amikor új ötleteket hozol létre?

Érzem, hogy bár felnőttem, ő továbbra is a részem, csak talán már nehezebb kapcsolódni hozzá.

Mi segít abban, hogy a felnőtt döntéseidben a szabadságot éld meg a felelősség - akár nyomasztó mértékű - súlya helyett?

Azt gondolom, hogy a döntéseink hatalma a fejünkben dől el: lehet ez felszabadító élmény vagy éppen ellenkezőleg, nyomasztó teher. Gyakran csodálkozom, mennyire befolyásolja a szorongásaim táptalaja a gondolataimat. Ezt egy élménnyel szeretném szemléltetni: egyszer az egyetemi csoporttársaim arról beszélgettek, hogy alacsony a vérnyomásuk. Ekkor hirtelen éreztem, ahogy az én vérnyomásom is zuhan, és végül elájultam. Talán büszke lehetnék arra, hogy ez a reakció empátiából fakadt, de elképesztő, hogy egyetlen gondolat - jelen esetben az alacsony vérnyomásról való beszélgetés - ilyen intenzíven tud hatni rám. Bizonyos vagyok benne, hogy ezt a különleges képességet pozitív irányba is lehet fordítani.

Az albumon megjelenő téma, a saját határok védelme, számomra rendkívül fontos. Úgy érzem, hogy a határok kijelölése nem csupán a fizikai tér védelméről szól, hanem a lelki és érzelmi jólét megőrzéséről is. Az életben rengeteg kihívás ér bennünket, és néha nehéz eldönteni, hol húzzuk meg a határokat, hogy megóvjuk magunkat mások befolyásától. Számomra a határok védelme egyfajta önismeretet és tudatosságot igényel. Fontos, hogy tisztában legyek azzal, mi az, ami számomra elfogadható, és mi az, ami már túlmegy azon, amiért hajlandó vagyok küzdeni. Az átláthatóság és a kommunikáció kulcsszerepet játszik ebben a folyamatban. Amikor világosan kifejezem az igényeimet és érzéseimet, akkor nemcsak mások számára, hanem saját magam számára is tisztábbá válik, hogy hol vannak a határaim. Az album dalai, amelyek ezt a témát körüljárják, inspirálnak arra, hogy bátran álljak ki magamért. Az önvédelem nemcsak jog, hanem felelősség is, hiszen csak így tudom megőrizni a belső egyensúlyomat és boldogságomat. Minden egyes dal egy emlékeztető arra, hogy a határok védelme nem önző cselekedet, hanem alapvető lépés a számomra fontos kapcsolatok és élmények fenntartásában.

Ez kifejezetten nehéz terep nekem, állandóan küzdök vele. Az albumon is azért foglalkozom ezzel, mert komoly hatással van az életemre. Fontos számomra, hogy mások hogyan néznek rám vagy mit gondolnak rólam, és sokszor mások kedvéért mondok igent olyan dolgokra, amikhez nincs kedvem. Ha valaki rossz hangulatban van mellettem, együtt zuhanok vele. Olyan hétköznapi helyzetekben is gondot okoz ez a működés, mint például a buszos közlekedés, mert ha meghallok egy beszélgetést például egy néni stroke-járól, rosszul leszek. Túl intenzíven tudok azonosulni mások gondolataival és érzelmeivel, túlzottan bevonódok, mert nehezen szabok határokat. Dolgozom az ügyön, és néha vannak sikerélményeim.