A Gálvölgyi János és Molnár Anikó közötti eszmecsere kapcsán érdemes elgondolkodni a következőn: Ha hallgattál volna, talán bölcsebb lettél volna! - Coloré
Nem gondoltam, hogy Molnár Anikó és Gálvölgyi János nevét egyszer egy cikkben kell említeni, de ezt is megértük. Aki követi az írásaimat, az megfigyelhette már, hogy mennyire tudja szúrni a szememet, ha nyilvánosan üzengetnek egymásnak az ismert emberek. Ilyen volt Hosszú Katinka és Shane Tusup ügye, akik múltjukat feledve írogattak egymásnak, és persze ott vannak a bennfentes színészek, akik kollégájuk halála után olyanba avatják bele a nagyérdeműt, ami méltatlan elhunyt színésztársuk emlékéhez.
Most nézzük a legfrissebb eseményt: Gálvölgyi János kifejtette véleményét a jelenlegi tévéműsorokkal kapcsolatban, amire Molnár Anikó is válaszolt. A színész szerint a mai tévés tartalmak nemcsak szórakoztatóak, hanem sajnos butítják is a közönséget.
Ki ül ma már este héttől a tévé elé? Valószínű, hogy akadnak, akiknek más szórakozásra nem telik... és sajnos sokan vannak így. Én is nézném a tévét, de helyette gyakran az történik, hogy valaki álarcban lép be a képernyőre. Amikor leveszi az álarcot, ott sincs senki, csupán üres nézői arcok a zsűriben, öt ember, akik szintén csak a semmiből érkeztek.
Ahogyan azt a Magyar Hang adásában kifejtették:
Valaki a Nagy Ő-t keresi, de közben ott vannak a kőgazdag fiatalok, akikről most láttam egy műsort. A résztvevő neve annyira bonyolult, hogy még leírni sem tudja, nemhogy kimondani! És ezt nézik. Ezt nézetik. Ilyenkor az ember elgondolkodik: könyvet már nem is fogok a kezembe venni, mert tele van betűkkel. Egyre inkább azt érzem, hogy butulunk, egyre hülyébbé válunk, és egyre inkább elhisszük a legnagyobb ostobaságokat is.
Ekkor lépett színre Molnár Anikó, hiszen a Blikk kíváncsi volt a véleményére a színész szavaival kapcsolatban, különös figyelemmel arra, hogy ő is részt vett az Álarcos énekes című műsorban. Ez lett volna az a pillanat, amikor talán azt kellett volna mondania: ,,Vágó úr, én most megállnék!" De a dolgok nem így alakultak, és ő így reagált:
A sokéves, médiában eltöltött tapasztalatom alapján általában azok beszélnek másokról, akikről nem beszélnek eleget. Nem értem, miért kell bántani bárkit is, hisz nem bántotta őt senki.
Anikó véleménye szerint érdemes inkább lépést tartani a korral, mintsem céltalanul küzdeni a megváltozhatatlan ellen.
Változik a világ, változnak az igények is. Haladni kell a korral és nem duzzogni azon, hogy minden más, mint a gyerekkorunkban. Nyilván van olyan műsor, amit én sem nézek, mert nem érdekel, de attól az még másnak lehet jó vagy szórakoztató. Mindenesetre megtisztelő, hogy Gálvölgyi engem nézett a műsorban könyvolvasás helyett.
A korral való lépéstartás elengedhetetlen, ezt meg kell hagyni. Ugyanakkor Gálvölgyi János nem a nosztalgia tengerében merült el, hanem világosan rávilágított arra, hogy a mai tévéműsorok sokszor lebutítanak. Nem a régi szép időkről értekezett, amikor színházi produkciókat és értékes filmeket tűztek műsorokra, pedig ezt megtehette volna. Nem állítom, hogy ezek a formátumok ma is élvezhetőek lennének a főműsoridőben, és elismerem, hogy a világ folyamatosan változik. Az is rendben van, ha Anikó eltérő véleményt fogalmaz meg. Viszont amikor olvastam a véleményét, csak arra tudtam gondolni: tényleg érdemes visszavágni egy Gálvölgyi Jánosnak? Ráadásul olyan aprócska érvekkel, mint hogy „megtisztelő, hogy Gálvölgyi engem nézett a könyvolvasás helyett” vagy „általában azok beszélnek másokról, akikről nem beszélnek eleget”?
Az „Így jártam anyátokkal” című sorozat egyik epizódja felidézi egy szegény, naiv kislány történetét, akit „ódrága”-nak hívnak. Ez a név eszembe juttatta, hogy vajon a színház világában dolgozó színész valóban el tudja képzelni, hogy az Álarcos énekes c. műsort nézi a tévében? Bár esténként a színpadon van elfoglalva, tisztában van a médiában zajló eseményekkel. Hiszen Gálvölgyi János már régóta ott van a képernyőn, amikor mi még meg sem érkeztünk a világra!
Persze, abban igaza van Anikónak, hogy nem muszáj tévét nézni, el lehet kapcsolni, de ha egy Gálvölgyi János mond rólunk véleményt, név nélkül, nem bántón, vagy fogadjuk meg, vagy maradjunk inkább csendben, mert abból csak rosszul jöhetünk ki, ha okoskodunk - pláne, ha így tesszük, ahogy.
U.i.: A Blikk ugyanabban a cikkben, ahol Anikót megkérdezte, egy közösségimédia-szakértő véleményét is kikérte, aki valójában sokunk véleményét sűrítette egyetlen mondatba:
Gálvölgyi Jánosnak teljesen igaza van abban, hogy gyakran nem a legmegbízhatóbb vagy legismertebb előadókat választják a műsorokhoz. Az adásidő kitöltése ugyanis prioritássá válik, és sokan próbálnak spórolni a költségeken.