A Hodászy-címer egy különleges heraldikai jelkép, amely a Hodászy család történelmét és hagyományait szimbolizálja. A címer sokszínű elemei, mint például a pajzs formája és a rajta elhelyezett motívumok, mind-mind a család büszkeségét és örökségét tükrözi
A Hodászy-címer Hodászy Ignác szombathelyi síremlékén.
Szendrey János 1891-ben az alábbiakat írta: "A címerkép álló vitéz, fehér attilla szerű dolmányban, arany hajtókával és zsinórzattal, vörös kurta szoknya, ugyanolyan harisnya, vagy talán nadrág s fekete cipő van rajta. A sisak hegyes, magyaros forma, hátul nyakvédővel, elől 3 toll rajta. Jobbjában zászlót, baljában fokost tart." A címert 1558-ban Hodászy András és Hodászy Mihály kapta II. Ferdinándtól a török elleni küzdelemben szerzett érdemeikért. Az adományozást Vas megyében hirdették ki. Ha Szombathelyen a Szent Márton utcai temetőben sétálunk, az 1912-ben elhunyt Hodászy Ignác síremlékén fedezhetjük fel ugyanezt a címert. (Erősen megkopott, a mellékelt fotót 2010-ben készítettem, ma még kevesebb látszik belőle.) Hodászy Ignác apja, Hodászy János Söptéről származott. Balogfán (Balogunyom) szerzett magának birtokot, fia, Ignác, aki már ott született, gyógyszerész lett. Szombathelyen, a Széll Kálmán utcában volt patikája, a hivatását a halála után fia, Iván folytatta. Az idősebbek még emlékeznek rá.
A síron lévő címer a tovább élő örökség szimbóluma. Talán ott volt a jelkép az 1974-ben lebontott söptei Hodászy-kastély bejárata fölött is. A régi képek szép klaszszicista épületet mutatnak, oszlopos homlokzattal. Nemcsak építészeti érték lenne, hanem 48-as emlékhely is. Ma már nehéz megmondani, hogy tényleg szükséges volt-e a bontás. 1813-ban itt született, majd később itt élt Hodászy Sándor, a szabadságharc őrnagya. Ő a katonai pályát választotta. A Württemberg huszárezredben szolgált. Közben családot alapított, egy szabolcsi vármegyei hivatalnok lányát, a Kömörőn született Pozner Erzsébetet vette feleségül. 1848-ban alakulatával együtt a forradalom oldalára állt. Felesége - amennyire tehette, követte őt az egyik állomáshelyről a másikra. Első gyermekük, Irma 1849 nyarán Cegléden látta meg a napvilágot. A szabadságharc leverése után egy ideig Szabolcsban bujkált, majd feladta magát. 1849-ben mint volt császári tisztet letartóztatták. Ebben a minőségében golyó általi halálra ítélték, amit kegyelemből tíz év vasban eltöltendő várfogságra enyhítettek. Aradon raboskodott, 1854-ben amnesztiával szabadult, két év múlva elkobzott javait is viszszakapta. Miután hazajöhetett Söptére, gazdálkodott, s a hírek szerint egyre súlyosbodó kedélybetegségben szenvedett.
