A modern állatfotózás úttörője, Ylla, a magyar fotósnő révén vált valóra, aki egyedi stílusával és kreatív megközelítésével új dimenziót nyitott ezen a területen.

A magyar gyökerekkel rendelkező Ylla forradalmasította az állatfotózás világát, és ezzel új műfajt teremtett, amelyben az állatok szépsége és életszerűsége egyaránt megjelenik.

Ylla, az állatfotózás kiválósága, új dimenziót nyitott meg a természet csodáinak megörökítése terén. A Mai Manó Házban rendezett kiállítás egy izgalmas művészeti kalandra hívja látogatóit, amely a modern állatfotózás forradalmát ünnepli. Az itt bemutatott innovatív képek és élmények teljesen újraértelmezik az ember és a természet közötti kapcsolatot. Pryor Dodge, A modern állatfotózás születése című emlékkiállítás kurátora, a budapesti vernisszázson osztja meg velünk keresztanyja történetét, amely egy rendkívül elhivatott fotóművész vízióját tárja elénk.

Ylla, eredeti nevén Koffler Kamilla, huszonéves korában lépett a fotográfia világába, ahol fotóművész asszisztensként szerezte meg első tapasztalatait. Pályafutása 1931-ben indult igazán, amikor Párizsba emigrált, és e város vibráló művészeti légkörében formálódott egyedi stílusa.

Kezdeti fotóinak kedvező fogadtatása, és az, hogy hamar bevonódott a fényképezés világába, feledtette vele a korábban kedvelt szobrászatot - minden idejét a fotografálásnak szentelte. Hamarosan megnyitotta Párizs első háziállat-portré stúdióját. Ügyfeleket a lakása szomszédságában működő állatorvosi rendelőből és kutya- macskakiállításokról szerzett, de egy idő után a vadabb fajokból is szeretett volna modelleket, ezért sűrűn látogatta az állatkerteket is, ahol nem egyszer merészkedett be ragadozók ketrecébe.

Vakmerősége már ebben az időszakban is nyilvánvalóvá vált, hiszen nem ismert félelmet, amikor állatok fényképezéséről volt szó. Ez a szenvedélyes hozzáállás pedig végül meghatározta a későbbi életútját.

A kor emberei még nem gondoltak úgy a házi állatokra, hogy azokat érdemes lenne fotón megörökíteni - Ylla sokat küzdött azért, hogy fotóművészként komolyan vegyék. Elérte, hogy a korszak szinte összes, Párizsban rendezett fotókiállításán szerepeljen, és a fotóit számos világhírű magazin is a címlapon hozta le.

Az egyik legemlékezetesebb borítókép a Paris Match magazin számára készült, amely egy vallási ünnepre díszített és festett elefánt fejét mutatja be, Indiában készült. Ylla, a művész, 1941-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol felfedezte a gyermekfotózás iránti szenvedélyét. Ennek eredményeként olyan varázslatos állatmesés könyveket alkotott, amelyek forradalmasították a gyermekirodalmat a fényképek használatával. Innovatív megközelítése új dimenziót adott az állatfotózásnak, és maradandó nyomot hagyott a műfajban.

Az első mesés kötet, amely az Egy oroszlánkölyök kalandjai címet viseli, a neves francia költő, Jacques Prévert tollából származik. Az angol verzió szövegét Margaret Wise Brown készítette el. Az életmű összesen huszonöt könyvet ölel fel, amelyek sokféle nyelven és különböző kiadásokban jelentek meg. Például a Két medvebocs című mű huszonkét kiadásban látott napvilágot, és tizenhárom különböző nyelven olvasható.

Emlékezetes alkalom volt, amikor egy macskát és egy mókust igyekezett összehozni, ám a kis mókus egyből kimutatta a foga fehérjét, így történhetett meg, hogy egy békésen ücsörgő cica mellett egy repülő mókus is megjelent a képen.

Ylla szenvedélyesen rajongott az elefántokért, és álma volt, hogy egyszer a természetes élőhelyükön örökíthesse meg őket. Így jutott el 1952-ben Afrikába. "Miután hosszú időn keresztül csak állatkertek falai között dolgoztam, egyre erősebben éreztem a vágyat, hogy a természet végtelen szépségében, a vadonban fotózzam le ezeket a csodálatos lényeket, sőt, igazi csordák életét dokumentáljam – hogy a ketrecek mögött élő, elszigetelt állatok helyett valami igazán autentikusat örökíthessek meg."

Indiába való utazása szinte csodás véletlen folytán valósult meg a következő évben: elküldte a "Állatok Afrikában" című művét egy természetvédő maharadzsának, aki Maiszúrból származik. A váratlanul érkező válaszban az uralkodó meghívta őt a palotájába. "Gyerekkorom óta dédelgetett álmom volt, hogy egy maharadzsa vendége lehessek, és hogy találkozhassak egy fehér elefánttal. Még csak elképzelni sem mertem, hogy egy egyszerű könyv elküldése elegendő lesz ahhoz, hogy egy keleti herceg meghívjon az otthonába."

Különleges alkotás az, amely egy kitátott szájú krokodilt ábrázol. Ez a művészeti darab az igazság és a hamisság határvonalát feszíti, hiszen egy fotó lehet taszító a témáját tekintve, ám mégis hiteles. Ezen kívül lenyűgöző bepillantást nyújt a művész érdeklődésébe, amely az állatok kommunikációs formáival foglalkozik. Felveti azt a gondolatot, hogy vajon a krokodilok nyelvszervének működése párhuzamba állítható-e az emberi nyelvvel, vagyis milyen értelemben tekinthető a sajátos módjuk a kommunikációnak.

Utolsó fényképezőgépét 1955-ben egy észak-indiai bikakocsi versenyen állította be: nem a befutónál várta meg a győztes csapatot, hanem a versenyzők között utazott egy dzsip fedélzetén, hogy a közvetlen akció közepette örökíthesse meg a pillanatokat. Sajnos a kocsija megbillent, és ő leesett róla, súlyos sérüléseket szenvedve. A kiállítás méltó tribútumot állít ennek a fotóművésznek, akinek neve elválaszthatatlanul összefonódott a modern állatfotózás megszületésével.

Az, hogy alanyait a természetes élőhelyükön örökítette meg, és hogy törekedett egyéni jellemzőik megragadására – néha humorral, máskor drámai elemekkel fűszerezve a műveit –, éles határvonalat húzott azok között a fotósok között, akik ebben az időszakban csupán az állatokat, mint fajok képviselőit mutatták be képeiken, leginkább tudományos vagy információs szándékkal. A 2100 művészi fotográfiája mellett széles körben elismert könyvei is hozzájárultak ahhoz, hogy népszerűsége a mai napig töretlen maradjon.