A Berlinale jubileumi 75. kiadása méltán érdemli meg a „nagy változások kora” titulust, hiszen ebben az évben különösen figyelemfelkeltő új irányvonalak és innovatív mozgóképes alkotások kerültek reflektorfénybe. Az esemény nem csupán a filmek sokszínűség

A "A fény" című német-francia alkotás nyitja a Berlinale idei fesztiválját, a Special Gala szekció keretein belül kerül bemutatásra. A film középpontjában Lars Eidinger áll, aki jelenleg a legnagyobb német színészek egyikének számít. Mellette a két további főszereplő Nicolette Krebitz, aki színésznőként és rendezőként is ismert, valamint Tala Al-Deen, akik életre keltik a történet központi karaktereit. A dráma és vígjáték elemeit ötvöző film egy család életét követi nyomon, amelyet szíriai házvezetőnőjük érkezése gyökeresen megváltoztat. Tricia Tuttle, a Berlinale új igazgatója, a Screen Internationalnak nyilatkozva elmondta: "Amint megnéztük A fényt, azonnal tudtuk, hogy ez lesz a 75. Berlinale nyitófilmje." Továbbá kiemelte, hogy Tom Tykwer, a rendező, képes felfedezni a szépséget és az örömöt a világunk sokszor kaotikus és kihívásokkal teli valóságában, miközben varázslatosan tükrözi modern életünk lényegét a filmvásznon. Tuttle örömmel jelentette be, hogy Tykwer ismét a Berlinalén mutatkozik be A fénnyel. A hírek szerint a rendező is izgatott a bemutató miatt, hiszen régóta várt már egy igazán erőteljes film elkészítésére, és sokan úgy vélik, hogy ez lehet a nagy visszatérése.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: "Legyen így!"

A fesztivál világának és a filmiparnak a figyelme Tricia Tuttle, az új igazgató körül összpontosul, aki nemrégiben Berlinbe került, miután a londoni filmfesztivál válságmenedzserévé nevezték ki. Az előző igazgató, Carlo Chatrian, aki az elmúlt öt évben a művészeti válogatásokért felelt, nem túl hízelgő módon távozott, mivel úgy vélték, hogy nem sikerült a rendezvényt a támogatóik, a város és a szövetségi állam által elképzelt irányba pozicionálnia. Chatrian különösen kedvelte a kísérleti művészfilmeket, és olyan alkotásokra irányította a figyelmet, amelyek különleges felfedezésre vártak. Azonban a kritikák szerint elhanyagolta a „fesztiválcsinálás” lényegét, azaz nem tette elég vonzóvá a rendezvényt az A-kategóriás sztárok felvonultatásával. Az elmúlt években ugyan voltak jelen sztárok Berlinben, ám a számuk a Cannes-i fesztivál egyetlen napján megforduló hírességekhez képest elenyészőnek bizonyult. A díjszezon és a filmipar folyamatos átalakulása miatt Berlin nehéz helyzetben van, különösen az Oscar-díjak márciusra tolódása miatt, ami miatt a filmesek nem a német fővárosban kampányolnak. Mindenki Tuttle-tól várja a megújulást és a csillogás visszahozatalát, de az első jelek nem tűnnek biztatónak. Például az idei fesztivál egyik középpontjában álló filmje, a Pong Dzunho rendezte, Robert Pattinson főszereplésével készült Mickey 17, sokak számára úgy tűnt, hogy a Berlinalén debütál majd, ám végül bejelentették, hogy a világpremier Londonban, a fesztivál előtt zajlik majd, ahol a sztárok a nemzetközi sajtó rendelkezésére állnak – míg a Berlinalén csak a német újságírók kapnak hozzáférést. Nem meglepő, hogy a szórakoztatóipari újságírók elégedetlenkednek, hiszen egy olyan rendező munkájáról van szó, aki korábbi alkotásával elnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat.

A másik kihívás, amellyel az új igazgatónak szembesülnie kell, a moziipar aktuális helyzete.

A Potsdamer Platz-ot centrumként használó rendezvény elvesztette a Sony Center hatalmas multiplexét (a magas bérleti díj miatt kivonultak) és a Berlinale Paéast és a CineMaxx mozi kapacitása kevés és a városi egyéb vetítőhelyeket is felújították, melyekben a normál székeket fotelokra cserélték, így azok befogadóképessége is csökkent. Néhány kulcsfontosságú vetítőterem bezárásával és más helyszínek kapacitáscsökkentésével a fesztivál körülbelül 150 ezer "ülőhelyet" veszített a Potsdamer Platz környékén. Ezeket a helyeket más Berlinale-helyszínekkel igyekeznek pótolni. Így idén bevonták a rendszerbe a Stage Bluemax Theater-t, mely a Potsdamer szomszédságában lévő Marlene-Dietrich-Platz-on van, ez a vetítő ötszáz embert képes befogadni. A moziválság miatt már Chatrian is elhagyott szekciókat, de idén némileg még karcsúbb lett a program. Nem mellékesen a mozis kedv év közben is csökken: 2024-ben mintegy 68 millió jegyet értékesítettek, Franciaországban ennél körülbelül százmillióval többet.

Tuttle innovációi között kiemelkedik az Encounters szekció megszüntetése, amelyben többnyire elismert művészek nem a versenybe illő alkotásait mutatták be. E helyett új formátum, a Perspectives érkezik, amely a fiatal tehetségek első egész estés munkáit hivatott bemutatni. Külön öröm, hogy a programba Sós Bálint Dániel Minden rendben című filmje is bekerült. A mű középpontjában egy nemrég megözvegyült apuka, Sándor (Hajdu Szabolcs) áll, aki súlyos morális dilemmával szembesül. Az események sorsfordító pillanataként szemtanúja lesz egy tragikus balesetnek, amelyet a viselkedési problémákkal küzdő fia okoz. Sándornak két lehetősége van: szembenézhet az igazság nehézségeivel, vállalva a következményeket, amelyek gyökeresen megváltoztatják a fia életét, vagy elrejtheti a valóságot, ám ezzel a fiú lelki világát örökre megnyomorítja. Apai ösztönei a hazugság irányába terelik, így a dilemma súlyos terhet ró rá.

Örömmel értesülhetünk arról, hogy a Berlinale hivatalos rövidfilmes versenyprogramjában is bővül a magyar jelenlét: Ladányi Jancsó Jákob „Élő kövek” című etűdje is elnyerte a fesztivál meghívását.

A közlemény szerint a történet középpontjában egy fiatal nő és terapeutájának ülései állnak, egy eldugott rehabilitációs központban, távol a város zajától. A nő eleinte zárkózott, a terápiás találkozók lassan, nehezen haladnak: a mélyen eltemetett álmok és emlékek csak foszlányokban bukkannak felszínre. Az idősebb szakember végül egy lovasterápia segítségével nyeri el a lány bizalmát, aki az állatban olyan feltétlen elfogadást és tiszta kapcsolatot talál, ami eddig teljesen ismeretlen volt számára. Amint a lány egyre inkább megnyílik, a terapeuta és páciense közötti határok elmosódni kezdenek, és kapcsolatuk egyre intimebbé válik. A film főszereplői között találjuk a Berlinalé legjobb színésznői díját elnyerő Kizlinger Lillát, valamint az elismert színházi rendezőt, Schilling Árpádot. A film executive producere nem más, mint Tarr Béla.

Cikkünket a Budapesti Goethe Intézet nagylelkű támogatásával valósítottuk meg.