A történetek sűrűjébe burkolt lélek.

"Arról értesültem, hogy azt mondják, én vagyok az, aki gátolja a szükséges összefogást a változásokhoz, a stabil kormánytöbbség megteremtését, és az ellenzék higgadt viselkedését. Ha tényleg így van, akkor örömmel jelentem be, hogy mostantól ezt az akadályt eltüntetem" - jelentette ki Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán, ezzel bejelentve, hogy lemond a miniszterelnöki posztról.

Zavargásokkal teli időszak volt ez, miután 2006-ban kiszivárgott az őszödi beszéd. Az ellenzékben lévő Fidesz, a magyar lakosság jelentős részével együtt, egyre hangosabb követelésekkel állt elő Gyurcsány távozása érdekében. Ekkor már a gazdasági világválság is rányomta a bélyegét Magyarországra, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az életszínvonal csökkenése elkerülhetetlen, valamint a devizahitelezés komoly problémákat fog okozni. Az emberekben az a benyomás alakult ki, hogy a helyzet egyre kaotikusabbá válik. A Fidesz is hozzájárult ehhez a feszültséghez, hiszen Orbán Viktorék szinte naponta felszólították Gyurcsány Ferencet a lemondásra.

A kormányfő többször be is lengette a távozását, de csak fenyegetőzött, aztán 2009. március 21-én végre megtörtént a csoda, amire akkor már tényleg szinte az egész ország várt, és tényleg lemondott. És mi változott? Az égvilágon semmi.

Azért nem, mert akkorra már végleg elillant az idő: Gyurcsány Ferenc nem csupán egy 47 éves magyar férfi volt, hanem egy ikon, ha úgy tetszik, egy politikai jelenség. Ráadásul, sajnálatos módon, nem is a saját pártja, az MSZP terméke szolgált rá a figyelemre, hanem a Fideszé. A Fidesz pedig sosem tűri el, hogy elvesszenek tőle a jól bejáratott politikai eszközei, és ezt 2009-ben sem hagyta megtörténni.

Nem rendítette meg őket, hogy Gyurcsány Ferenc már nincs a miniszterelnöki székben; továbbra is őt emlegették. Bajnai Gordonból csupán "Gyurcsány embere" lett, a "Gyurcsány-korszak" átalakult "Gyurcsány-Bajnai-korszakká", majd pedig egyszerűen "elmúlt nyolc év"-ré. A Fidesz, Gyurcsány távozása után is, ugyanúgy képes volt megbénítani az MSZP-t és az SZDSZ-t a gyurcsányozás taktikájával, és a kormánykoalíció pártjai továbbra is elvesztették az irányt az érdemi megújulás felé, akárcsak Gyurcsány miniszterelnöksége alatt.

Az idők továbbra is pontosan ugyanabba az irányba robogtak, amerre 2009. március 21. előtt: a Fidesz 2010-es kétharmados választási győzelme felé.

Több mint 16 év eltelt azóta, és csütörtökön Gyurcsány Ferenc ismét bejelentette távozását. Lemond a Demokratikus Koalíció vezetéséről, elhagyja a parlamentet és visszavonul a közéletből is. Rövid távon ez a lépés nem hoz majd érdemi változást a magyar politikai színtéren, ahogyan 2009-ben sem történt ilyesmi. Gyurcsány, a 63 éves politikai figura, bármilyen kijelentést tehet, a Fidesz politikai narratívájának része marad. A gyurcsányozás már régóta önálló életet él, függetlenül tőle.

Aki eddig Gyurcsány miatt nem szavazott a DK-ra, az jó eséllyel ezután sem fog, hiszen a pártot Gyurcsány Ferenc alapította, legnépszerűbb politikusa pedig Gyurcsány Ferenc - a csütörtöki közlemény szerint hamarosan ex - felesége, Dobrev Klára. A Fidesz továbbra is Gyurcsány-pártnak fogja nevezni a DK-t, ezután is fel fogja emlegetni, hogy Karácsony Gergely főpolgármesteri kampányát Gyurcsány Ferenc is támogatta.

A Fidesz politikai stratégiája szempontjából a Gyurcsány Ferenc körüli diskurzus nem annyira a valós cselekedetein alapul, hanem sokkal inkább a politikai hasznon múlik. Az utóbbi időszakban megfigyelhető, hogy a Fidesz kevesebb figyelmet fordít Gyurcsányra, és ennek magyarázata, hogy az ellenzéki tábor élén a Tisza Párt áll, amelynek vezetője, Magyar Péter, nem a Gyurcsány-féle retorikával operál. A Fidesz jól tudja ezt, hiszen próbálkozott már a Tisza Párt politikai hitelességének aláásásával, de a kísérleteik nem bizonyultak igazán sikeresnek. A Tisza Párt és Magyar Péter bizonyos értelemben a Fidesz politikai diskurzusából táplálkozik, és osztozik a Gyurcsány-ellenes narratíva egy részében, amely szerint Gyurcsány Ferenc a magyar politikai életben marginalizált figura. Magyar Péter ezt a vonalat tovább vitte, sugallva, hogy Gyurcsány puszta léte is kedvez a Fidesznek, így a DK jelenléte valójában a kormánypárt érdekeit szolgálja.

Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára is beszélt már arról korábbi interjúikban, hogy ez a gondolati bukfenc, ami Gyurcsány Ferencet okolja a magyar ellenzék nehézségeiért, valójában a Fidesz által alkotott Gyurcsány-kép elfogadása az ellenzékben. Persze ezt az állítást meg a DK és Gyurcsány Ferenc használta politikai fegyverként, hiszen nem jelent mást, mint hogy valójában az hódol be a Fidesznek, aki nem akar vele közösködni. És valójában mind a kettő igaz egy kicsit. És a sok sok narratíva és politikai termék alatt mélyen eltemetve ott kuksol egy ember, akiről annyit agyalt már ez az ország, annyi mindenki állított róla annyi mindent, hogy tényleg teljesen mindegy lett, mit is csinál ő valójában, mert a róla elhangzó állítások súlya már összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint az ember tényleges tetteié.

A gyurcsányozás a fideszesek számára legalább annyira fontos, mint az SZDSZ-ezés, ami szintén nehezen tűnik el - és teljesen független attól, hogy az SZDSZ már réges rég eltűnt. Hiába egy 15 éve nem létező pártról van szó, néha azért manapság is felsóhajtanak a Fidesz politikusai és szavazói is, hogy bizony, bizony, az SZDSZ mennyire rossz volt. Gyurcsány Ferenccel sem lesz másképp.

Kövér László jelenléte a politikai színtéren valóban figyelemre méltó. Amikor Gyurcsány Ferenc belép a parlament falai közé, Kövér szinte azonnal reagál, mintha egy régi ellenséget látna. Érdekes, hogy egy olyan tapasztalt politikus, aki immár másfél évtizede tölti be a házelnöki posztot, ennyire ki van téve a személyes indulatoknak. Még a legmagasabb rangú politikai pozícióban is, ahol a racionalitás és a stratégiai gondolkodás elvárható lenne, Kövér láthatóan nem tudja megállni, hogy ne reagáljon hevesen Gyurcsányra. Valójában azonban a volt miniszterelnök politikai hatása a Fideszre nézve csekély, hiszen a párt stabilitása ettől függetlenül megmarad. Mégis, Kövér László reakciói azt mutatják, hogy a politikai hatalmi játszmákban nemcsak a tények, hanem az érzelmek is fontos szerepet játszanak.

Ezek az érzelmek rendkívül intenzívek. Magyarországon a választási küzdelmek gyakran az érzelmekre építenek, hiszen a szavazók szívére hatva lehet igazán győzni.