A nevét talán elfelejtetted, de a megjelenése mélyen bevésődött az emlékezetedbe: egy igazi rémálom, akinek fenyegető kisugárzása van. Olyan, mint hét másik karakter, akik mind a sötét oldalról érkeztek – mindannyian félelmetesek, és mindannyian képesek a

Összegyűjtöttünk egy válogatást a legemlékezetesebb karakterszínészekből, akiknek jelenléte egyszerűen megkerülhetetlen, köszönhetően lenyűgöző és fenyegető aurájuknak.

Kevin Durandra elég ránézni, hogy tudjuk: valami rosszban sántikál. Az évtizedek óta megbízhatóan gonoszkodó színész legutóbb a Csupasz pisztoly-remake rosszarcaként csinált viccet magából, de sokkal komolyabb körülmények között is pont ugyanilyen hitelesen hozza a rohadékot. Az X-Mentől elkezdve az Austin Powers-en keresztül egészen a Scooby Doo-ig végiggonoszkodott számos frencsájzt.

Ráadásul a komplexebb szerepektől sem riad vissza: A majmok bolygója: A birodalomban például azt bizonyította be, hogy még a motion capture technológián keresztül is át tudja adni azt a fenyegető, nyugtalanító aurát, amelyet a való életben hordoz.

A Timothée Chalamet által megformált drogfüggő űrhitler karakterét egyik Dűne-filmben sem rémíti meg annyira senki, mint az első részben felbukkanó Bene Gesserit nővér, akit a lenyűgöző Charlotte Rampling alakít. A színésznő jelenléte minden egyes jelenetben olyan feszültséget teremt, hogy szinte érezni lehet a levegő vibrálását. Rampling pályafutása során már számos alkalommal bizonyította, hogy ő a legjobb választás a titokzatos és fenyegető matrónák megformálására, így nem meglepő, hogy itt is lehengerlő teljesítményt nyújt.

A színésznő François Ozon Uszodájának krimiírójaként alakította talán a legemlékezetesebbet, vagy akár a Melankóliát is említhetnénk Lars von Triertől, ahol mellékszerepben készítette fel Kirsten Dunstot az apokalipszisre. Pár éve pedig Paul Verhoeven kevésbé ismert, de rendkívül érdekes Benedettájában tűnt fel egy talán túlságosan is határozott apácaként.

Ha van valaki, akiről biztosan milliószor mondták el, hogy "hú, az a fura arcú színész, tudod, abból a filmből!", az William Fichtner. Kapcsolat, Armageddon, Black Hawk Down, Szemtől szemben, A sötét lovag: a meglepően szorgalmas Fichtner évente több fontos hollywoodi film mellékszerepében is feltűnik 1995 óta. Nem is csoda, hogy eddigi 101 szerepéből mindenkinek ismerős lehet legalább néhány, még akkor is, hogy ha a színész nevét nem feltétlenül jegyeztük meg.

Legtöbben mégis A szökés című sorozatból ismerhetik, ahol Alexander Mahone FBI-ügynököt, Michael (Wentworth Miller) nemezisét alakította. A színész mindössze a forgatás előtt egy nappal kapta meg a szerepet, amelyből tényleg a legtöbbet hozta ki: tisztességes antihősből bosszúszomjas menekült lett, miközben három évadon keresztül tartotta fenn a feszültséget minden egyes megjelenésével.

A svéd Peter Stormare valamiért viszonylag sokszor kapja meg orosz karakterek szerepét (Bad Boys 2, Szibériai nevelés): mondjuk nem is nehéz meglátni a vad, szovjet csődört a karakterisztikus rosszfiúban. A színész karrierje viszont egész máshonnan indult: 1988-ban még Ingmar Bergman rendezte őt Hamlet szerepében a Shakespeare-darab színpadi verziójában. Azonban hollywoodi rohadékként is egészen szép karriert futott be: ráadásul közben elképesztően színvonalas filmekben is szerepelt.

Az 1981-es A tűz háborújában Ron Perlman ősembert alakított: talán hosszú és illusztris karrierje során egyetlen másik szerep sem illett annyira a sztárhoz, mint ez. A színész azonnal felismerhető múlt századi fémvasalóra emlékeztető álláról, agresszív gombszemeiről, valamint láncfűrésszel faragott fizimiskájáról.

A hajmeresztően emlékezetes arcú színész az évek során különös figyelmet fordított arra, hogy elkerülje a skatulyázást: sokadik gonosz karaktere mellett szokatlan, szinte csodabogárnak számító szerepeket is megformált. Ő volt a főszereplő Amélie rendezőjének disztópikus gyerekmeséjében, de az Alien-franchise-ban is egy szerethető, kemény legény bőrébe bújt. 2020-ban pedig sokkolta a közönséget, amikor bejelentette, hogy elindul az elnökválasztáson. Szerencsére végül visszalépett ettől a meglepő szereptől.

A kilencvenes évek mozivilágában szinte lehetetlen volt elkerülni Michael Wincott sötét, rókaszerű vonásait, amelyek évente többször is felbukkantak a vásznon. A recés hangzású színész megjelenése és egyedi kiállása szinte magától értetődővé tette, hogy őt a legrosszabb karakterek megformálására választják. Számos ikonikus szerepben bizonyította, hogy a gonosz figurák megtestesítője, és a filmrajongók emlékezetébe örökre bevésődtek a teljesítményei.

Az 1492-ben minden konkvisztádorok legpőrebbiként tevékenykedett, miközben Alan Rickman mellett a Robin Hood, a tolvajok fejedelme című filmben azon fáradozott, hogy Kevin Costnernek még csak véletlenül se legyen ideje elsajátítani a brit akcentust. A hollóban és a Strange Days-ben pedig megmutatta, hogy nála alkalmasabb színész nem is létezne egy disztópikus gengszter-nightclub tulajdonosának megformálására. Karrierje során olyan kiváló szerzői filmekkel is gazdagodott, mint Jim Jarmusch Halott ember című alkotása, vagy legutóbb Jordan Peele Nemje, melyek tovább emelték a hírnevét.

Senki sem tudja úgy kiejteni a "cocksucker" szót, mint Ian McShane a Deadwood című sorozatban, ahol igazán megcsillogtatta tehetségét. Az évezred eleje óta folyamatosan olyan bonyolult, titokzatos karaktereket formál meg, akik a hatalom közelében mozognak. A brit színész úriemberekre jellemző megjelenése és kifinomultsága éles ellentétben áll a durva vonásaival, ami még inkább felerősíti a fenyegető kisugárzását a képernyőn. Minden egyes szerepében ott van az a sajátos erő, ami miatt igazi nagykutyának számít a színészvilágban.

McShane-t mostanában leginkább a John Wick-filmek által ismerhetjük meg, ahol a Continental nevű bérgyilkoshotel menedzserét, Winstont alakítja. A Karib-tenger kalózaiban nem is találhattak volna megfelelőbb színészt Feketeszakáll megformálására, míg Az amerikai istenekben a természetfeletti zűrzavart úgy tűnik, mintha kifejezetten neki írták volna. Emellett a Trónok harcás epizódszerepében is öröm volt látni, ahol különösen ügyesen tartotta vissza magát.