A Pósfa és a Csallóközi: Értékek teremtése a tánc és zene varázsával A Pósfa és Csallóközi vidékén a zene és a tánc nem csupán szórakozás, hanem a közösség identitásának, hagyományainak és értékeinek kifejeződése. E két különleges terület gazdag népi kul
A Pósfa zenekar immár hosszú évek óta a Csallóközi Táncegyüttes megbízható zenei partnere, amely idén ünnepli fennállásának jubiláló évfordulóját. A Csallóközi minden egyes előadásában ott találhatóak a zenészek, akik a tánc varázsát még inkább felerősítik. Így a december 8-án sikeresen bemutatott „Csodás Mezőség” és a december 14-én színpadra kerülő „A mi Mezőségünk” című produkciókban is a Pósfa zenekar adja a zenei hátteret. Iván András, a zenekar brácsása, megosztja velünk tapasztalatait a közös munkáról, valamint a tánc és zene elválaszthatatlan összefonódásáról.
Milyen a Csallóközi Táncegyüttessel együtt dolgozni, és hogyan hat rád a táncosokkal való közös munka?
A Csallóközi Táncegyüttessel már hosszú évek óta szoros kapcsolatot ápolunk, és ez a közös munka folyamatosan inspirálja zenekarunkat, hogy mélyebben belemerüljünk a népzene és a tánc szoros összefonódásaiba. Szakmai fejlődésünk mellett emberi kapcsolatok terén is gazdagítjuk egymást, amit a köztünk lévő barátság is hűen tükröz. Különösen szép szálat szőtt közénk, hogy az együttműködés során ismerkedtem meg a feleségemmel, aki akkoriban az együttes aktív tagjaként táncolt. Ez a kötődés csak tovább erősítette a kapcsolatunkat.
Ha egy dallammal kellene bemutatnom a népzenét valakinek, aki még sosem hallott ilyet, valószínűleg Bartók Béla "Táncszvit" című művét választanám. Ez a darab tökéletesen ötvözi a hagyományos népzenei elemeket a klasszikus zene eszközeivel. A zene gazdag melódiáinak és ritmusainak köszönhetően azonnal magával ragadja a hallgatót, és betekintést nyújt a népzene világába. Bartók ügyesen használja a népzenéből merített motívumokat, így a dallamok egyszerre ismerősek és újak lehetnek a hallgató számára. Ez a választás nemcsak a dallamok szépségére épít, hanem arra is, hogy bemutassa a népzene sokszínűségét és mélységét, lehetőséget adva arra, hogy a hallgató felfedezze a népzene gazdag kulturális hátterét és érzelmi töltetét.
Valószínűleg egy olyan mezőségi dallamot választanék, amelybe valaha én is mélyen belemerültem. Olyan lassú, lüktető zene ez, amelyben valami ősi hagyomány él tovább, és amely ma is képes megdobogtatni az ember szívét. Ha pedig nem a mezőségi zenére esne a választásom, akkor a csángó magyarok muzsikáját emelném ki, amelyben szintén ott rejlik egy olyan érzés, amelyet szavakkal nehéz kifejezni.
Mi volt a legkülönlegesebb vagy legemlékezetesebb pillanat, amit a Csallóközi Táncegyüttes fellépésein tapasztaltál zenészként?
A legmaradandóbb emlékek gyakran nem a reflektorfényben születnek, hanem a színfalak rejtett zugában. A színpadon mindannyian a legjobbat akarjuk nyújtani, és ez az élmény mindig tele van örömmel és jókedvvel. De ami igazán felejthetetlenné teszi az utunkat, az a színpadon kívüli események sora: az utazások, a felkészülések, a próbák, a közös táncházak, ünnepségek, és a fellépések utáni lazítás. Egy különösen emlékezetes este Sopronban zajlott, ahol a fellépés után egy kis vendéglőben töltöttük az időt. A légkör annyira felszabadító lett, hogy az utcán álló emberek videózni kezdték a Csallóközi Táncegyüttes mulatozását, ami csak egy egyszerű ebédeltetéshez tartozó muzsikálásnak indult. Ezt az élményt sosem fogjuk elfelejteni; a nevetés, az együttlét és a zene varázsa örökre a szívünkben marad.
A Pósfa zenekar játékát jelentősen befolyásolja, hogy a Csallóközi Táncegyüttest kísérik. Ez a kapcsolat nemcsak a zene hangzását formálja, hanem a zenészek és táncosok közötti szoros együttműködést is elősegíti. A zenekar tagjai a tánc ritmusára és dinamikájára reagálnak, ami lehetővé teszi, hogy a zene élő, lélegző egységként jelenjen meg a színpadon. A Pósfa zenekar repertoárja így gazdagodik a tánc hagyományainak és mozgásformáinak hatására, lehetőséget biztosítva arra, hogy a zene és a tánc egy harmonikus egységet alkosson. Ez a szinergia nemcsak a tánc élvezetét fokozza, hanem a nézők számára is egy felejthetetlen élményt nyújt, ahol a zene és mozgás egyaránt kiemelt szerepet kap. A zenészek folyamatosan figyelik a táncosok energiáját és kifejezésmódját, így a zene folyamatosan alkalmazkodik, élővé válik, és egyedi hangzásvilágot teremt.
A népzene, amellyel foglalkozunk, valójában a népi tánczene világába vezet minket. Ezt a zenei formát igazán akkor lehet megérteni és átélni, ha a zenész tánc közben muzsikál. Ilyenkor válik világossá, hogy a játékának milyensége mennyire összhangban van a táncosok igényeivel. Ez nem csupán technikai szempontból fontos; a zene hangulata is szorosan összefonódik a zenekar saját energiájával és atmoszférájával. A közös élmény, a tánc és a zene kapcsolata adja meg ennek a műfajnak az igazi varázsát.
Melyik az a dallam vagy zenei motívum, amit a legjobban szeretsz játszani a Csallóközi Táncegyüttessel, és miért?
Kiválasztani egyetlen dallamot rendkívül nehéz feladat. Számomra minden olyan zene különleges, amely jól megkomponált koreográfiához készült, főleg ha már jól bevált produkcióról van szó. Ilyenkor a zenekar és a táncosok is teljes beleéléssel adják elő a műsort, amit a közönség is azonnal észlel, hiszen az energia és az élvezet áthatja az egész előadást.
Mi inspirál abban, hogy a magyar népzene hagyományait tovább éltessétek a Pósfa zenekar által?
Azt szoktam mondani, hogy nem a (például) '40-es éveket szeretnénk visszahozni a mába, hanem átemelni a mába azt, ami akkor jó volt. A hagyományos zene, tehát a népzene is ilyen érték, amit fontos élő hagyományként továbbadni. Az, hogy ezt olyan közönségnek és baráti közösségeknek adhatjuk elő, mint a Csallóközi Táncegyüttes vagy más környékbeli együttesek, erős inspirációt jelent számunkra. Bár sok esetben vita folyik az autentikusság fogalma körül, a legfontosabb, hogy őszintén álljunk hozzá, és megértsük a népzene fő motivációját: a zeneszolgáltatást és az élő muzsikával való szórakoztatást.
A Pósfa zenekar és a Csallóközi Táncegyüttes együttműködése egy egyedülálló kulturális szintézis, amely a hagyományos magyar népzene és néptánc autentikus kifejezésmódját ötvözi a modern előadásmód eszközeivel. E kapcsolat különlegessége abban rejlik, hogy a zenekar gazdag zenei öröksége mellett a táncegyüttes színpadi dinamizmusa és kreatív interpretációja életre kelti a néphagyományokat, így egy új élményt kínálva a közönségnek. Együttműködésük során a Pósfa zenekar élő, improvizatív zenei világát a Csallóközi Táncegyüttes precíz és látványos táncformációi egészítik ki, lehetővé téve a népművészet mélyebb megértését és átélését. Az ősi ritmusok és dallamok modern kontextusban való felhasználása által a hagyományok tovább élnek, miközben friss és vonzó élményt nyújtanak a fiatalabb generációk számára is. Ezen túlmenően, a két művészeti csoport közötti szoros együttműködés példaértékű közösségi összefogást is demonstrál, amely a kulturális örökség megőrzésére és továbbadására összpontosít. A bemutatóik során nem csupán a népi művészetet népszerűsítik, hanem hidat képeznek a múlt és a jelen, a helyi és a globális kultúrák között, így teret adva a párbeszédnek és a kölcsönös megértésnek is. A Pósfa és a Csallóközi Táncegyüttes közös munkája tehát nem csupán művészi teljesítmény, hanem egyben kulturális küldetés is, amely a közönség szívéhez és lelkéhez szól.
Szerintem a zenekar és a tánccsoport egyaránt hasonló értékeket képvisel ebben a műfajban. Közös célunk, hogy hagyományos kultúránk üzenete minden generációhoz eljusson, és megmutassuk, hogyan válhat ez a természetes élet részévé a mindennapokban. Külföldi nézőink számára pedig azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a saját hagyományaink ismerete és ápolása kulcsfontosságú, hiszen identitásunk alapjait képezi. A kulturális különbségek felismerésével tiszteletet tanúsíthatunk más kultúrák iránt, miközben saját örökségünket még közelebb érezhetjük magunkhoz. Ha mindezt végiggondoljuk, rájövünk, hogy ez egy csodálatos élmény; csupán nyitottnak kell lennünk, és meg kell engednünk, hogy a hagyományok ránk találjanak. Érdemes belevágni, mert ez valóban kifizetődő.
