A szemünk előtt alakul át az eddig megszokott világrend – Trump vámháborúja messzebb vihet minket, mint ahogy azt elsőre sejtenénk.

A Donald Trump hatalomra lépésével látványosan meginduló geopolitikai átrendeződés - a szabályokon alapuló rendből az érdekszféra-politikába történő elmozdulás - az amerikai elnök által a múlt héten indított vámháborúval teljesedik ki. Úgy tűnik, az Egyesült Államok feladja korábbi vezető világpolitikai szerepét, szembefordulva korábbi szövetségeseivel is, és mindenkire lesújt, aki az elnök értelmezése szerint nyerészkedik az Amerikával folytatott kereskedelemmel. Milyen világrendet jelez előre a trumpi vámpolitika, és miért nem jó a béke szempontjából az intézményes szabadkereskedelem alapjainak kikezdése?

Donald Trump elnöksége már alig három hónappal beiktatása után drámai átalakulásokat generált a globális biztonsági és geopolitikai tájképen. Az Egyesült Államok jelentős mértékben elfordult Európától, alapvetően módosítva Ukrajnához fűződő viszonyát, és szembetűnő változások kezdődtek az Oroszországgal ápolt kapcsolatokban is. Trump hatalomra lépését követően egyes NATO-szövetségesekkel és partnerországokkal megromlott a viszony: Kanadát és Mexikót a vámfenyegetések, Dániát pedig a Grönlandra vonatkozó területi igények feszítették. J. D. Vance alelnök müncheni biztonsági konferencián elmondott beszéde nyílt támadás volt Európa ellen, míg Vance és Trump fehér házi "csörtéje" Volodimir Zelenszkij ukrán elnökkel világosan jelezte, hogy Washington nemcsak ellenfeleivel, hanem szövetségeseivel is ugyanolyan, sőt, még keményebben bánik.

Korábbi írásunkban a "jaltai rendszer" újjászületésének jeleit taglaltuk, amely során a világ vezető hatalmai egymás közt döntenek a legfontosabb geopolitikai kérdésekről. E folyamat részeként érdekszférákat határoznak meg, és kisebb országok jövője felett mondanak ítéletet. A nemzetközi jog, valamint az azt érvényesítő intézmények, amelyek a gyengébb országok számára bizonyos védelmet nyújtanak, fokozatosan háttérbe szorulnak, sőt, néhány nagyhatalom már el is távolodott ezektől. A korábban "szabályokon alapuló" rend helyét a hatalmi érdekeken alapuló osztozkodás veszi át, ami új kihívások elé állítja a globális közösséget.

Egy másik, szorosan kapcsolódó jelenség is megfigyelhető: a világ fokozatosan egyre sokszínűbb és többpólusúbb lesz.

A "jaltaizálódás" és a "multipolarizálódás" szorosan összefonódik egymással.

Az egypólusú világrend, amelyet a demokratikus és jogállami elveket valló Egyesült Államok dominált, gazdasági és katonai erejének köszönhetően képes volt érvényesíteni a nemzetközi szabályok keretein belüli rendet. Azonban elgondolkodtató, hogy miként alakult volna a helyzet, ha egy autoriter rezsim irányította volna ezt a világrendet; valószínű, hogy a Szovjetunió csatlósaihoz fűződő kapcsolatok tükrözték volna a hatalmi viszonyokat. A korábbi, kétpólusú világban az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborús erőegyensúly alakította a globális politikai tájat, amelynek alapjait a jaltai megállapodások határozták meg. Ma azonban a többpólusú világrend korában számos új kihívó lép a színtérre, akik elegendő erőt gyűjtenek ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a nemzetközi szabályokat, ezzel aláásva a meglévő rendet. A nemzetközi jog és a globális szervezetek hatékonysága szorosan összefonódik a mögöttük álló erővel: a két világháború közötti Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) kudarca is ezt mutatja, hiszen az Egyesült Államok, mint a világpolitika egyik kulcsszereplője, már akkor távol maradt a szövetségtől, amikor az a legnagyobb szükségben volt.

Donald Trump éles geopolitikai fordulata lényegében annak beismerése, hogy az Egyesült Államok már nincs egyértelműen domináns helyzetben, már csak egy pólus a sok közül,

Bár a legerősebb hatalomként is, képtelen a világ konfliktusait valóban rendezni, és a nemzetközi normák érvényesítésében is hatékonyan fellépni. Az aktuális elnök válasza: elismerjük a valóságot, háttérbe szorítjuk a szabályokat, és az erő pozíciójából kezdünk tárgyalni, még akkor is, ha gyengülünk, hiszen a hatalom még mindig jelentős.

A vámpolitika terén Donald Trump április 2-án bemutatott stratégiája remekül illeszkedik a gazdasági és politikai célok összefonódásába. Az általa bevezetett, olykor drasztikus vámemelések mögött számos gazdasági szándék húzódik meg: a helyi ipar védelme, a gyártás visszahozatala az Egyesült Államokba, ezzel munkahelyek teremtése, valamint az adózási struktúra átalakítása, amely a jövedelemadók helyett a vámokra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor ennek az intézkedésnek van egy kifejezetten politikai dimenziója is: a hatalom demonstrálása. Az Egyesült Államok továbbra is a globális gazdaság motorja, és ha vámokkal zárja el magát, az súlyos következményekkel járhat azok számára, akiknek exportja jelentős részben az amerikai piacra irányul. Ez a lépés tehát nem csupán gazdasági, hanem nemzetközi politikai játszma is, amelynek következményeit sok ország megérzi majd.

Bár a közgazdászok széles köre hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kereskedelme valóban hiányos olyan országokkal és régiókkal, mint Kína vagy az Európai Unió, a világ vezető hatalmának alapvetően mégis kedvező a szabadkereskedelem. Ezzel szemben Trump egyértelműen más állásponton van: az amerikai elnök véleménye szerint azok az államok, amelyek kereskedelmi többletet realizálnak az Egyesült Államokkal szemben, valójában kiaknázzák azt. Trump a "felszabadítás napjáról" és a "gazdasági szabadságról" beszél, ezzel kifejezve, hogy szerinte Amerika gazdaságilag nem független, hanem más országoktól függ. Az általa javasolt vámok tehát olyan eszközök, amelyek révén megszabadulhat a gazdasági alávetettségtől.

A fegyvert láthatóan a "megtámadott" országok is fegyverként értelmezik. Kína rögtön maga is vámokkal támadt vissza, és az Európai Unió is fontolgat hasonlót, illetve másfajta válaszlépéseket. Az erősebbek felveszik a kesztyűt, a gyengébbek leteszik a fegyvert: Vietnam máris tárgyalásokat kezdeményezett az Egyesült Államokkal a rá kivetett 46 százalékos vámtétel elhalasztásáról.

A többpólusú világban a vámháború gyorsan átrendezheti a szövetségi rendszereket, új szövetségeket és partnerségeket hozhat létre.

A folyamat már elindult! Az Európai Unió és India között már hosszú évek óta folyik a tárgyalás a vámok kölcsönös mérsékléséről. Februárban azonban fontos előrelépés történt: megállapodtak abban, hogy az év végéig véglegesen rögzítik az együttműködés részleteit. A Reuters értesülései szerint kedden kiderült, hogy India kész megfontolni a több mint 100%-os vám csökkentését, és akár 10%-ra is lefaraghatja azt az európai autók esetében.

Trump vámjai az Európai Uniót és Kínát is közelebb hozhatják egymáshoz, hiszen a világon a három legnagyobb felvevőpiacot az Egyesült Államok mellett ők jelentik. A két fél között állítólag már tárgyalások kezdődtek, hogy újragondolják az EU részéről a kínai elektromos autókra tavaly kivetett magasabb vámokat. De az is elképzelhető, hogy az EU és Kína között is vámháború indul, ugyanis az amerikai piac szűkülésével az olcsó kínai dömpingáru Európa felé áramolhat, ami ellenintézkedésekhez vezethet az öreg kontinens részéről. Az Európára leselkedő potenciális veszélyekre már az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is felhívta a figyelmet a Trump vámjaira adott reakciójában:

Figyelemmel fogjuk kísérni azt is, hogy milyen közvetett hatásai lehetnek ezeknek a vámoknak, mert nem tudjuk felszívni a globális túlkapacitást, és nem fogadjuk el a piacunkon a dömpinget.

Benjamin Constant, a francia forradalom és a napóleoni háborúk viharos időszakát megélt politikai gondolkodó, 1819-ben tartott előadásában, "A régiek és modernek szabadságának összevetése" címmel, a Bécsi Kongresszus utáni béke időszakának kontextusában foglalkozott többek között a háború és a kereskedelem kapcsolatával. Az előadás során megvilágította, hogyan formálta a kereskedelem a társadalmi és politikai viszonyokat, és hogy a háború milyen hatással volt a gazdasági kapcsolatokra.

"A háború korábbi jelenség, mint a kereskedelem; mert a háború és a kereskedelem csupán két különböző eszköz egyazon cél érdekében: birtokolni azt, amit kívánunk. A kereskedelem nem egyéb, mint a birtoklásra vágyó tiszteletadása a birtokos ereje előtt. Törekvés arra, hogy fokozatosan megszerezze azt, amit erőszakkal már nem remél elnyerni. (...) A háború ösztön, a kereskedelem számítás. Éppen ezért el kell következnie annak az időnek, amikor a kereskedelem a háború helyébe lép. Ennek a kornak küszöbére érkeztünk" - mondta. Több mint két évszázad távolából visszatekintve természetesen elmondhatjuk, hogy Constant előrejelzése a háborúk végéről nem jött be, de a francia filozófus arra helyesen világított rá, hogy a világkereskedelem megfelelő működése békés viszonyokat feltételez, és fordítva, a szabadkereskedelem hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon a viszonylagos béke.

"A népek békére és nyugalomra törekednek, hiszen a nyugalom alapvető feltétele a jólétnek; a jólét forrásaként pedig az ipart azonosítják. A háború egyre inkább elveszíti hatékonyságát a vágyak kielégítésében. Az egyének és a nemzetek számára egyaránt már nem kínál olyan előnyöket, amelyek felérnének a békés munkavégzés és a rendszeres kereskedelem jótékony hatásaival. Az ókori társadalmakban egy sikeres háború új rabszolgák, adók és felosztott földek révén növelte a közösségek és az egyének vagyonát. A modern világban azonban egy sikeres háború költségei rendre meghaladják a várható hasznot." - fogalmazta meg Constant.

A második világháború után a világ politikai és gazdasági tája jelentős átalakuláson ment keresztül. A békerendezés során kiemelt szerepet kapott a globális szabadkereskedelem kereteinek kialakítása, amely szoros összefüggésben állt a magas vámok csökkentésével. 1947-ben megalakult az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amely 1995-re a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) formáját öltötte. E szervezetek alapvető célja nem csupán a kereskedelem liberalizálása volt, hanem az is, hogy a kereskedelmi akadályok lebontásával elősegítsék a globális gazdasági együttműködést. A kereskedelmi kapcsolatok erősödése nemcsak a gazdasági előnyöket hozta magával, hanem hozzájárult az országok közötti kölcsönös függőség kialakulásához is, ami a békés együttélés alapját képezi. Ha azonban a kereskedelmi kapcsolatok megszakadnak vagy gyengülnek, akkor a béke egyik alapvető pillére is meginghat.

Ahogy előző cikkünkben is kifejtettük, a jelenlegi drasztikus amerikai vámszabályozásra legutóbb 1930-ban, Herbert Hoover elnöksége idején volt példa. Akkor az Egyesült Államok a Smoot-Hawley vámtörvényt vezette be, amelynek célja az volt, hogy enyhítse az 1929-es gazdasági világválság hatásait, ám ehelyett csak tovább súlyosbította a helyzetet. A válság következményeként Európa-szerte megerősödtek a szélsőséges ideológiák. A kereskedelmi háború egyik legnagyobb vesztese Németország lett, ahol 1933-ban demokratikus választások során Adolf Hitler került a hatalomra. A történet további alakulása már jól ismert számunkra.

Természetesen nem állítjuk, hogy a vámháború automatikusan fegyveres konfliktushoz vezetne. Inkább arra utalunk, hogy ahogy az országok gazdasági kapcsolatainak szorosabb szövedéke gyengül, úgy csökken a valószínűsége is annak, hogy bármelyik fél háborút indítson. Ez a jelenség különösen aggasztó a világ többpólusúvá válásával és az érdekszféra-politika újbóli felerősödésével, hiszen egy ilyen helyzet rendkívül kockázatos feszültséget generálhat a nemzetközi arénában.