Az éhség sokféle formát ölthet, és minden egyes arca egy külön történetet mesél el. Míg egyesek számára csupán átmeneti kellemetlenség, addig mások számára az élet és halál kérdése. Az éhség nem csupán fizikai hiány, hanem a remény és a kilátástalanság ös

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja le ezt a linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/kultura/az-ehseg-ezer-arca-944836/

Az emberiség története szorosan összefonódik az éhséggel és az ellene vívott megpróbáltatásokkal. Gondoljunk csak a középkor sebezhető világára, ahol a szélsőséges időjárási viszonyok – legyen az a megfogyatkozott termést hozó szárazság vagy a hosszan elhúzódó esőzések által elpusztított gabona – éhínségeket idézhettek elő, súlyos következményekkel járva egy-egy közösség számára. Még ha az időjárás kedvezően is alakult, a járványok vagy a falvakat feldúló ellenséges csapatok fenyegetése mindig ott lebegett a horizonton, újra és újra megfosztva az embereket az élelemhez való joguktól. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az éhezés paradox módon az emberi fejlődés egyik motorja is volt; a mezőgazdasági technológiák innovációja mögött a mélyen gyökerező vágy húzódott meg: biztosítani a következő időszakra elegendő táplálékot az asztalra.

Az éhínség mindig is komoly hatással volt a társadalmi és gazdasági átalakulásokra. A "Korgó valóság" című kiállítás során a látogatók szembesülhetnek a történelem tragikus eseményeivel: a 20. századi világháborúk jegyrendszerei, a hiánygazdaság következtében virágzó feketepiac, valamint az élelmiszerhamisítások világa. Itt van például az 1933-as ukrán holodomor, a kilencvenes évek elejének bosznia-hercegovinai háborúja, illetve az '56-os forradalom idején, amikor a Vöröskereszt segélycsomagjai a szovjetek jóváhagyásával érkeztek Magyarországra. A mai idősebb generáció tagjai valószínűleg emlékeznek ezekre a csomagokra, és a kiállításon megcsodálhatják az ömlesztett sajtot rejtő dobozt is. A tárlaton olyan recepteket is találunk, amelyek a háborúk idején születtek, amikor a háziasszonyok a legváratlanabb alapanyagokból igyekeztek ételt varázsolni az asztalra. Az élelem fogalma ekkor teljesen átértékelődött, hiszen a kenyérsütéshez például makklisztet használtak, de olyan különös „delikateszek” is kerültek az asztalra, mint a patkány, a sün vagy a feketerigó, amelyek ehetősége már erősen megkérdőjelezhető volt. Bár napjainkban sokan azt gondolják, hogy a civilizáció felkészült a jelentősebb élelmiszer-ellátási problémák megelőzésére, a valóság más. Az éhség ma is számtalan formában jelentkezik. Emlékezzünk csak a közelmúlt eseményeire, például a koronavírus-járványra, amikor a termelés és a kereskedelem leállása miatt több mint egymillió ember került élelmezési válságba. Továbbá ne feledkezzünk meg a váratlan természeti katasztrófákról, a háborúk okozta éhezésről, vagy az élelmiszerhulladékról, amely a rossz tárolási körülmények miatt keletkezik. A korszerű és biztonságos tárolási technológiák hiánya súlyosbítja a helyzetet, és folytatja az éhség ördögi körét.

A tárlaton szóba került az éhezés elleni harc - azaz a humanitárius segítségnyújtás globális szervezeteinek napjaiban folyó munkája -, vagy a testünk és az éhezés kapcsolata, ez utóbbi témakör kitekint az étkezési zavarok, például az anorexia, az obezitás, vagy a különböző diéták jelenségére is, miközben felvillan a művészet látványos példáin keresztül, hogyan változott a szépségideál az elmúlt századokban. Közben számos fontos információt is megtudhatunk, többek közt arról, mit is jelent a hulladék fogalma? Merthogy az élelmiszereken a fogyaszthatósági idő lejáratát biztonsági okokból tüntetik fel: arra a dátumra utal, ameddig az élelmiszert biztonságosan el lehet fogyasztani, ám számos élelmiszer esetében ezen időszak után sincs látható változás annak megjelenésében, vagy az illatában. A statisztikák szerint napjainkban az EU-ban évente keletkező 88 millió tonna élelmiszer hulladék körülbelül tíz százaléka az élelmiszereken feltüntetett dátumjelöléssel függ össze - ami így is óriási szám.

A történelem és a közelmúlt példái alapján eléggé kézenfekvő a következtetés: fogyasztói társadalmunk biztonságos(nak tűnő) buborékjában az egyetlen megoldás, ha tisztességesen, közelítünk az alapanyagokhoz, az ételhez; ha otthonunkban is próbálunk tenni az élelmiszerpazarlás, a túlfogyasztás ellen, ha racionalizáljuk, átszervezzük háztartásunk működését. Ehhez jócskán adhat muníciót például a hagyományos falusi közösségek élelmiszertartósítási gyakorlata. A tárlaton archív fotóanyagokon szembesülhetünk azzal, hogy a falusi háztartásokban semmi sem veszhetett kárba: a gombaszárítástól, a befőzésen át az aszalásig, a kovász-, gomba- tészta-, juhsajtszárításig láthatunk példát akár a téli tartalékképzés ősi gyakorlatára. Igaz, ezek közül számos praktika ma újra elterjedőben van - elég a koronavírus járvány idején alatt népszerűvé váló kovászos kenyérsütés divatjára gondolni -, ha nem is annyira az élelmiszerhiány fenyegető veszélye, inkább a környezetbarát megoldás és a régi világ iránt érzett nosztalgia okán. De éppen ez a kiállítás legnagyobb haszna és erénye, hogy szembesíti a látogatót azzal, hogy gondolkodhat másképp, merítve akár a régiek tudásából, tapasztalataiból. A következő generáció életére ugyanis ez nagyban hatással lehet, ezért is fontos, hogy minél több iskolás látogasson el a kiállításra: ezt még a héten megtehetik, a tárlat ugyanis február 13-ig tart nyitva.