Az oroszok számára a béke nem vonzó, még akkor sem, ha Ukrajna határait újra meghúzzák. Közben a kínaiak kíváncsian szemlélik az amerikaiak ügyes trükkjeit.

Bár Trump elnök Alaszkában magáévá tette Putyin nézeteit, a Kreml ügyesen elkerüli a megállapodások betartását. Ezzel szemben az európai vezetők a washingtoni csúcstalálkozón sikeres kármentő akciót vittek véghez – mondta Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense és biztonságpolitikai elemző, a Népszavának adott interjújában.

Mi a legfőbb hozadéka a múlt heti alaszkai amerikai-orosz csúcstalálkozónak, majd Donald Trump ukrán elnökkel és európai vezetőkkel tartott megbeszéléseinek?

Részben kioltották egymás hatását, ami nem feltétlenül negatív Európa és Ukrajna számára. Az alaszkai találkozó sok szakértő, köztük a republikánusokhoz közel álló Fox News véleménye szerint Oroszország számára kedvező kimenetelt hozott. Vlagyimir Putyin az Egyesült Államokba látogatott, ahol vörös szőnyeggel várták, és egyenrangú félként folytatták a tárgyalásokat. Bár Trump elnök csapata is sikerről beszélt, figyelemre méltó, hogy a találkozó mindössze három órával a kezdet után véget ért, és az újságírók nem kérdezhettek a két elnök tájékoztatóján. Az amerikai elnök egyelőre feladta az Oroszországot sújtó szankciókkal kapcsolatos fenyegetéseit, amelyekkel a tárgyalóasztalhoz kényszerítette Moszkvát. Putyin lényegében megismételte azt, amit korábban már kifejtett. Ha tehát bármiféle előrelépésről beszélhetünk, az inkább azt jelzi, hogy az amerikaiak közelebb kerültek az orosz állásponthoz.

Vlagyimir Putyin valószínűleg elégedett a helyzettel, mivel Donald Trump azt javasolja, hogy Ukrajna területeket engedjen át Oroszországnak a tartós béke érdekében.

A lényeg az, hogy azonnal, tűzszünet nélkül kellene elkezdeni egy békemegállapodás kidolgozását.

Valóban, ilyen helyzetek nem jellemzőek. Természetesen szükség van előzetes béketárgyalásokra, de nem lehet úgy, hogy közben a harci zajok folyamatosan hallatszanak a frontvonalon. Ukrajnának ez hátrányos, hiszen az orosz erők fokozatosan terjeszkednek a donyecki térségben. Hiába van meg a létszámfölényük, nem képesek egyszerre több fronton támadni, de egyes helyeken naponta 1-200 métert, sőt néha akár 1-2 kilométert is előre tudnak lépni – persze, rendkívül magas árat fizetve érte emberi veszteségek formájában. A lakosság és a hadra fogható népesség arányához képest az oroszok 800 ezer főre becsült vesztesége még mindig alacsonyabb, mint az ukránok valószínűleg felére tehető áldozatai. Ezért Ukrajnának sürgős tűzszünetre lenne szüksége, Oroszországnak viszont nem áll érdekében a béke. Bár sokan már kész tényként kezelik, hogy az ukrán határokat egyszer újra megrajzolják, a Kreml számára a béke nem prioritás.

A maradék Ukrajna ugyanis azonnal kérné felvételét a NATO-ba és az EU-ba. Vlagyimir Putyin pont ezt akarja megakadályozni, ezért a putyini Oroszországnak sokkal inkább érdeke egy befagyasztott konfliktus, mint egy azt lezáró békemegállapodás.

Valójában hatalmas presztízsveszteség érné, ha a három és fél évnyi háborús erőfeszítései csupán ennyire bizonyulnának elegendőnek.

Alaszkában Putyin tett egy olyan kijelentést, hogy Donyeck egészének az átadásáért cserébe kész leállítani a harcokat a front többi részén. Milyen megfontolás állhat e mögött?

Putyin jól tudja, hogy az ukrán fél a konfliktus kezdete óta elutasítja az általa felvetett javaslatokat, így kockázat nélkül tűnhet úgy, mintha valóban készen állna a tárgyalásokra, és ennek érdekében nagyvonalú ajánlatokat tesz. Fontos megemlíteni, hogy egy döntetlen helyzetben furcsa dolog azt kérni a másik féltől, hogy mindenféle kompenzáció nélkül adjon fel területeket. Ráadásul olyan területekről van szó, mint Kramatorszk és Szlovjanszk, amelyek korábban százezres népességgel bírtak, és az ukránok már 2014 óta erődítik ezeket a helyeket. Itt találhatóak a legjobban kiépített védelmi állások, aknamezők, lövészárkok és bunkerek, amelyek komoly védelmet nyújtanak. A terep is domborzatos, sok kisebb horhassal és vízmosással, míg nyugatabbra alföldi jellegű területek következnek, ahol az orosz gépesített egységek könnyebben végezhetnének manőverező hadviselést. A Donyec-medence nemcsak a cári Orosz Birodalom, hanem a Szovjetunió ipari központja is volt, tele van ipari városokkal és masszív vasbeton épületekkel, amelyek védelmi célokra sokkal alkalmasabbak, mint a kisebb falvak. Nem meglepő, hogy egy-egy 10-20 ezres települést akár hónapokig, sőt, egyes esetekben akár több évig is ostromoltak az orosz erők.

Vlagyimir Putyin azt követeli, hogy Ukrajna adjon át csak úgy még egy Pest vármegyényi területet az oroszoknak

Nyilván ez várna rájuk Kramatorszknál is, amely ennek a térségnek az egyik központja.

Igen, hacsak nem omlik össze az ukrán haderő. Vannak olyan jóslatok, hogy most már tényleg összeomlik, csak hát - bizonyos elemzőktől - ezt hallgatjuk több mint három éve. Jelen állás szerint azért ki tudnak tartani, bár nyilván egyre kevésbé motivált az ukrán haderő és a lakosság is belefáradt a háború borzalmaiba, de becslések szerint Kramatorszk elfoglalása így is akár egy évbe beletelhet. Ahhoz képest, hogy egy alkuban megszerezni Donyeck még ukrán kézen lévő részét Moszkva számára óriási siker lenne, cserébe nem ajánlott fel semmit. Csak azt, hogy a nem feltétlenül legitim népszavazásokra hivatkozva annektált Zaporizzsja és Herszon megyékben leállítja a hadműveleteket. Ugyanakkor az orosz alkotmány szerint ezekben a régiókban - mivel úgymond önként csatlakoztak - már az ukránok az agresszorok, tehát Oroszország következő lépése valószínűleg az lenne, hogy Donyeck elengedése után e két régió még ukrán kézen lévő részét is követelné, ami egy több tízezer négyzetkilométeres terület. Ráadásul ez a két megye a Dnyeper nyugati partjára is átnyúlik, vagyis Ukrajnától elvennék az egyik legjobb természetes védvonalát az ország középső és déli részén. Kijev ebbe végképp nem mehet bele. Úgyhogy az oroszok kezdetnek nem is ezt mondják. Ugyanakkor ha figyeljük Szergej Lavrov orosz külügyminiszter és Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő nyilatkozatait, akkor azokban újra és újra feltűnik a zaporizzsjai és a herszoni régió egészére formált igény is.

Szergej Lavrov: Nincs tervben találkozó Vlagyimir Putyin és Volodimir Zelenszkij között

A helyzet összetett és aggasztó. Ukrajna ugyan kérheti a szövetségesektől a biztonsági garanciák nyújtását, de ezek a garanciák Oroszország vétóján fognak múlni. Oroszország eddig is világossá tette, hogy nem tűr el olyan intézkedéseket, amelyek veszélyeztethetik a befolyását a térségben. A követelései között szerepel, hogy Ukrajna csökkentse a haderejét, adja vissza a nyugati fegyverrendszereket, és mondjon le a területei egy részéről – gyakorlatilag önmagát tenné védtelenné. A külföldi békefenntartók, különösen az európai vagy NATO-erők jelenléte is elutasításra kerül, ahogy azt nemrégiben hangsúlyozta is. Egy olyan ukrán állam, amely megőrzi szuverenitását, nem fogadhatja el ezeket a követeléseket. Az orosz "nácitlanítás" követelése is csupán egy újabb eszköz, amellyel Oroszország a saját érdekeit próbálja érvényesíteni. A célja egy olyan ukrán vezetés felállítása, amely teljes mértékben oroszbarát, hasonlóan Janukovics vagy Lukasenka típusú vezetőkhöz. Az ukrán nép, a politikai pártok és különösen a hadsereg azonban elutasítja ezt a forgatókönyvet, amely a függetlenségük és önrendelkezésük feladását jelentené.

Az alaszkai csúcstalálkozón Trump állítólag egyetértett Putyinnal abban, hogy a NATO 5. cikkelyéhez hasonló védelmet nyújthatnak Ukrajnának. De mit is jelent ez pontosan? A NATO 5. cikkelye szerint egy tagállam ellen indított támadás az összes többi tagállam számára közös kötelezettséget jelent a védelemre. Ez a megállapodás tehát azt sugallja, hogy Ukrajna esetében is hasonló elveken alapuló védelmet lehetne kialakítani, ami új dimenziót adhat a nemzetközi biztonsági helyzetnek. Kérdés azonban, hogy ez a megközelítés mennyire lenne elégséges és fenntartható a gyakorlatban.

Az amerikai elnök legutóbbi kijelentései újra felkeltették az oroszok figyelmét, akik azonnal cáfolatot adtak. Különösen érdekes volt, amikor Donald Trump kijelentette, hogy Ukrajna soha nem lehet NATO-tag, miközben az ukrán kormány, amelyet a nép választott meg, jogosan dönthetne arról, hogy milyen szövetségeket kíván létrehozni. Ez a kijelentés alapvetően megkérdőjelezi Ukrajna szuverenitását, hiszen a tagság kérdése a jövőjét érinti. A felvétel kérdése azonban ennél bonyolultabb, mivel véleményem szerint Ukrajna jelenleg nem áll készen sem gazdaságilag, sem politikailag arra, hogy az EU vagy a NATO tagjává váljon. Továbbá több stabil vétóval is szembesülünk, amelyek megnehezítik a folyamatot: a török, szlovák és valószínűleg a magyar kormány is ellenállást tanúsítana, és az amerikai vezetés is visszafogottan viszonyul a kérdéshez. A németek is óvatosan kezelik a helyzetet, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A NATO alapokmányának 5. cikkelyével kapcsolatos garanciák meghatározása is nehéz feladat, hiszen a kollektív védelem nem automatikus. Megállapodás hiányában problémát jelentene Ukrajna védendő területeinek kijelölése, különösen, ha Oroszország a jövőben újabb támadást indítana. Jelenleg az amerikaiak világosan kijelentették, hogy nem küldenek csapatokat Ukrajnába. Összességében elmondható, hogy mindkét fél, Alaszka után, sejtelmesen beszél a garanciákról, míg az oroszok ködösítése legendás. Talán az igazság az, hogy Oroszország még nem zárta le a kérdést Ukrajnával kapcsolatban...

A nyugati szövetségesek máris nekiláttak annak, hogy kidolgozzák a békekötés utáni Ukrajnának szóló garanciákat, mintha a békefenntartás hirtelen elérhetővé vált volna attól, hogy az Egyesült Államok, ha csak korlátozottan is, de részt venne benne.

A második Trump-kormány kommunikációjának egyik kulcseleme, hogy a jelenlegi konfliktus egy európai háború, amelynek megoldása kizárólag Európára hárul. Az adminisztráció célja, hogy jelentős mértékben csökkentse az Egyesült Államok európai elköteleződését, mivel főként Kínát tekintik fő ellenfelüknek, és forrásaikat a vele való szembenállásra kívánják összpontosítani. Ugyanakkor a helyzet ennél bonyolultabb, hiszen az Egyesült Államok globális szövetségi rendszere szoros kapcsolatban áll a NATO-val. Ezen túlmenően, olyan együttműködések, mint az AUKUS (Ausztrália, Egyesült Királyság és az Egyesült Államok partnersége), valamint az USA legfontosabb csendes-óceáni szövetségesei - Ausztrália, Dél-Korea, Japán és Új-Zéland - szintén a NATO globális partnerei. Ezért az Egyesült Államoknak nem csupán Európára, hanem a nemzetközi színtéren való jelenlétére is szüksége van. Európa magára hagyása egy erősödő Oroszországgal szemben kontraproduktív lépés lenne, hiszen az orosz területszerzéssel kapcsolatos engedékenység gyengítené az amerikai Tajvan-politikát, és a kínaiak kíváncsian figyelik, hogyan oldja meg az Egyesült Államok ezt a komplex kihívást.

Donald Trump kifejezte elköteleződését Volodimir Zelenszkij iránt, ígéretet téve Ukrajna biztonságának szavatolására. A hírek szerint Magyarország adhat otthont a Putyin-Zelenszkij találkozónak. Trump lehetőséget lát arra, hogy amerikai katonák érkezzenek Ukrajnába, miközben Emmanuel Macron is részt kíván venni a háromoldalú amerikai-orosz-ukrán csúcstalálkozón, amely kulcsfontosságú lehet a térség jövője szempontjából.

Szóval azt sem látjuk világosan, hogy mi lenne az, amit az Egyesült Államok hozzáad a garanciákhoz?

A helyzetet még alaposan át kell beszélni, és jelenleg csupán illúziókat kergetünk, mivel az orosz fél részéről nem mutatkozik valódi szándék a harcok leállítására, amíg azt érzékelik, hogy fölényben vannak. Olyanok, mint egy ügyes angolna, könnyedén kicsúsznak a konkrét megállapodások alól, így ez a helyzet még egy ideig fenntartható. Ugyanakkor idővel Trump türelme is véges lehet; az alaszkai találkozó során már sikerült komoly másodlagos szankciókat kilátásba helyeznie, amelyek Oroszország kereskedelmi partnereit fenyegetik büntető vámokkal. Jelenleg azonban az elnök elégedett, míg az oroszok próbálnak időt nyerni, hiszen nyári offenzívájukat legalább az őszi sárszezonig, tehát október-novemberig folytatni tervezik.

Hogyan értékeli az európai hatalmak vezetőinek Ukrajna mellett tanúsított kiállását a hétfői washingtoni találkozón?

Európa számára ez összességében véve sikernek tekinthető, és mindenképpen az Ukrajna számára. Európai részről gondosan ügyeltek arra, hogy csak a Trumpnak kedves vezetők menjenek, tehát a lengyel miniszterelnök ezért nem volt ott. Elment viszont Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki sokáig a "tettre készek koalíciójának" egyik legnagyobb kritikusa volt, de kifejezetten jó kapcsolatokat ápol az amerikai elnökkel. Nagyjából tisztázták az európai álláspontot és egységesen kiálltak Zelenszkij mellett, ennek hatására puhult is az amerikai álláspont. Egyfajta kármentést végeztek Alaszka után. Az EU, a NATO, a britek, franciák, németek, olaszok és finnek egységes kiállása már jelent valamit.

Az amerikai döntéshozóknak érdemes alaposan mérlegelniük, hogy Oroszország gazdasági lehetőségei vonzóak lehetnek, de megéri-e az európai szövetségesekkel való kapcsolatok feszültségét kockáztatni egy ilyen megállapodás érdekében. Hosszú távon Oroszország barátsága kétséges, hiszen senki sem hiszi, hogy Kínát felváltaná az Egyesült Államok, mint a legfontosabb stratégiai partner.

Tegyük hozzá, Trump hiúságát kifejezetten legyezgette, hogy ennyi európai vezetőt fogadhatott egyszerre. Minden jel szerint az öreg kontinens politikusai megtanulták, hogy egy ilyen, alapvetően hiú ember támogatását elsősorban hízelgéssel kell elnyerni.

Összességében elmondható, hogy az elmúlt hét két kiemelkedő találkozója jelentős lépés lehet a háború befejezése felé.

A már elindult szakértői szintű egyeztetések és Donald Trump különleges megbízottjának, Steve Witkoffnak moszkvai látogatásai után talán valami mozgás tapasztalható, de hogy lesz-e, és főként mikor érdemi folytatása, azt jelenleg senki sem tudja megmondani. Oroszország lenne az a szereplő, amely gyorsan pontot tehetne a konfliktus végére. Ukrajna már abban a helyzetben van, hogy készen állna a harcok leállítására, amit az orosz fél is jól tud, de a Kreml láthatóan nem érdekelt ennek megvalósításában. Ráadásul a hivatalos orosz és ukrán álláspont között nincs olyan közös alap, amely mentén érdemben elkezdhetnének tárgyalni. Nyilvánvaló, hogy Ukrajnának sokkal többet kellene engednie, de ha Oroszország semmiféle engedményt nem tesz, akkor Ukrajna számára is érthetetlen lenne a háború leállítása.

Kaiser Ferenc

1971-ben született. Biztonságpolitikai szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense