Bali, a varázslatos sziget, nem csupán az Instagram szűrőin keresztül létezik. A valódi Bali felfedezése során a gyönyörű tájak, a gazdag kultúra és a helyiek kedvessége mind-mind új dimenziókat nyitnak meg előttünk. A festői rizsföldek, amelyek a naple
Lehet, hogy a hiba bennem rejlik, de Bali első pillantásra nem hódította meg a szívemet. Pedig hatalmas reményekkel vágtam neki az útnak – talán ez az elvárás volt a baj. Ezt talán el is lehet nézni, hiszen az "Ízek, imák, szerelmek" az egyik legkedvesebb filmem, és már régóta vágyom a szigetre, amióta először láttam Julia Robertset, ahogy a rizsföldek között boldogan kerékpározik. Amikor végre megérkeztem, mégis úgy éreztem, mintha nem találnám a helyem.
Mióta visszatértem, azóta is csak nehezen tudom megfogalmazni, miért éreztem úgy, ahogy, és a szavak is nehezen jönnek, mert az álomutazásom végül csalódássá vált. Amikor a megszokott "Na, milyen volt?" kérdésekre válaszolok, nem tudom őszintén mondani, hogy "szenzációs" vagy "csodálatos." Bali varázsa tele van ellentmondásokkal. Ezt a megfoghatatlan kettősséget végigkísérte a tartózkodásom, és azóta is itt lebeg a fejemben a szigettel kapcsolatban. Mégis, valamiért vágyom vissza. Totális paradoxon ez az érzés.
Nem hiszek az Instagramon most nagyon felkapott elvonulásokban, nem hiszem, hogy attól leszek jobb ember, ha Balira megyek, nem hiszem, hogy ott majd megtisztulok, mint ahogy azt sem, hogy megszabadulok az összes szorongásomtól, vagy épp túl leszek a gyászmunkán attól, hogy megmártózom a hindu vallásban szentnek tartott vízben.
A szigetnek kétségtelenül megvan a saját spirituális varázsa és különleges energetikája. Azonban, hogy igazán átéljem ezt az érzést, az első pillanatokban sok olyan impulzus ért, ami elvonta a figyelmemet, és amire az Instagram képei alapján nem készültem fel.
Sokkal inkább éreztem azt, hogy sajnálom a balinézeket, sőt, szinte bűntudatot éreztem amiatt, hogy én is pluszban terhelem a környezetet az általam felhalmozott szeméttel. Még mindig nem tudom pontosan, hogy a helyiek számára áldás vagy átok ez az évi hatmillió turista. A balinézek szempontjából lehet, hogy is-is, hiszen mégiscsak az idegenforgalomból él a sziget lakóinak kilencvenkilenc százaléka. A környezet számára biztosan átok.
Kezdem a legnagyobb problémámmal: gyerekkorom óta betegesen rettegek a patkányoktól, Balin pedig bőven jut a látványukból - akár élve, akár holtan. Erre egyetlen Instagram-poszt sem készített fel előre, pedig örültem volna, ha azért valaki figyelmeztet rá. Utólag nem tudom, miben lett volna más az élmény, de talán mégis jobb az ilyenre előre felkészülni, vagy legalábbis számítani a rágcsálókra.
A helyzetre már számos válasz érhető el a közösségi médiában, különösen a TikTok platformján, ahol egyre több poszt hívja fel a figyelmet arra, hogy Balin a gyönyörű, luxusvillák között hatalmas szemétdombok emelkednek. A hulladékkezelés itt gyakran kimerül abban, hogy a felhalmozódott szemét egyszerűen elégetésre kerül, míg a szemétszállítás sok esetben nem jelent mást, mint a hulladék óceánba való engedését. Ez a jelenség rámutat arra, hogy a turizmus fellendülésével párhuzamosan a környezeti problémák is egyre súlyosabbá válnak.
