Az édességgyáros milliárdos éles kritikát fogalmazott meg Tiborcz István irányába: „Amit Ön sikernek tart, az nem valódi vállalkozói teljesítmény. A sikeres üzletemberek nem viselkednek úgy, mint egy kecske a deszkán.” | szmo.hu

A Tisza képviselőjelöltjeinek nemrégiben bejelentett kiválasztási módja valódi politikai újítást jelent az elemzők szerint. Az előválasztás várhatóan jelentős részesedést foglal majd el az őszi politikai napirendben. Emellett ez egyfajta válaszként is szolgál a tiszás kétharmaddal kapcsolatos aggodalmakra.

Szombaton tartotta második kongresszusát a Tisza párt Nagykanizsán. A látványos külsőségek között megtartott rendezvényen Magyar Péter az uniós pénzek hazahozatalát, bérlakásprogramot, vasútfejlesztést ígért, és bejelentette, hogy felállítják a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési- és Védelmi Hivatalt. Arról is beszélt, "ami államadósság a mai naptól keletkezik, azért nem fogunk mi magyarok mindannyian helytállni, kizárólag azok, akik meggazdagodtak ebből a rendszerből." Emellett kiderült, hogy milyen előválasztási rendszerben zajlik majd a párt képviselőjelöltjeinek kiválasztása.

Mi a véleményed erről a modellről? Milyen hatásokkal járhat, ha a Tisza így dönt a képviselőjelöltjeiről? Milyen új üzeneteket hordozhatnak ezek a választások? E témákról folytattunk eszmecserét Somogyi Zoltán szociológussal.

A nagykanizsai Tisza-kongresszuson bejelentették, hogy miként fogják kiválasztani a párt országgyűlési képviselőjelöltjeit.

- Szerintem ez egy nagyon ügyes kiválasztási rendszer. A dolog az én értelmezésemben arról szól, hogy először kijelölnek három embert, és a Tiszán belül preferenciális szavazással döntenek róluk. Végül kettőt mutatnak be a választóknak, akik között előválasztást tartanak. Ez igazi politikai innováció, méghozzá nem is rossz, mert először a Tiszán belüli közösséget mozgatja meg: ők dönthetnek, szavazhatnak arról, kiket vigyenek a választók elé, majd a választókat szólítja meg, hogy szavazzanak arról, ki legyen az ő jelöltjük. Ráadásul az előválasztással a Tisza le fogja foglalni az őszi politikai napirend egy komoly részét.

- Az előválasztás hagyományosan is párton belüli választást jelent, nem? Ugyanakkor Magyarországon a 2022-es gyakorlat pártok közötti előválasztás volt.

A választási rendszer alapvetően meghatározza, hogy miként érdemes előválasztásokat lebonyolítani. Magyarországon egy kétszereplős politikai struktúra érvényesül, amit a Fidesz alakított ki az újraszabott választási szabályok révén. Ez a rendszer az egyfordulós választások, az egyéni választókerületek dominanciája, valamint a győztes kompenzációs mechanizmusok kombinációjából ered. A közelmúltban a választók nem vártak az előválasztási folyamatokra, és gyorsan választották ki azt a pártot, amelyik képes lehet szembeszállni a Fidesszel a választások során, ez pedig a Tisza lett. Az utóbbi hetekben élénk diskurzus alakult ki a közéletben arról, hogy vajon helyénvaló-e, ha az ország egyik kétharmadból egy másikba kerül. Vannak, akik úgy vélik, hogy más módon nem lehet legyőzni a Fideszt, és e téren talán igazuk van. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a kétharmados többség önmagában is kockázatos, és ebben a nézőpontban szintén található igazság.

A Tisza által javasolt előválasztási modell lehetőséget teremt arra, hogy erős karakterek bontogassák szárnyaikat, és a párton belül különböző platformok formálódjanak — olyan dinamikát hozva, amely a Fidesz keretein belül eddig ismeretlen volt. Magyar Péter világosan fogalmaz: nem kívánja saját politikai elitjét kijelölni, hanem bízik abban, hogy a választók maguk választják ki a megfelelő képviselőket. Ezzel a megközelítéssel egy sokszínű frakció képét festi elénk, amely, ha kétharmados többséget nyer, még akkor is kénytelen lesz visszatérni a politikai kompromisszumok világába — hiszen ez a demokratikus rendszer alapja.

- Az előválasztást nem hekkelheti meg a Fidesz?

Az Egyesült Államokban bizonyos államokban a republikánus szavazók is részt vehetnek a demokraták előválasztásán. A mögöttes gondolat az, hogy a legnagyobb bizalmat élvező jelöltet kell az előválasztások során azonosítani, hiszen ez segíthet a sikeres választási kampány megalapozásában. Emiatt nem tartom különösebben aggasztónak a Fidesz esetleges szervezkedését, hiszen ez a helyzet nem tűnik olyan komolynak.

- A kongresszus után Hadházy Ákos is bejelentkezett, hogy indulna a tiszás előválasztáson, de Magyar Péter visszautasította. Majd Tordai Bence arról írt, a Fidesz lehet a nevető harmadik, ha a Tisza teljesen kizárja a többi ellenzékit.

- A preferenciális rendszer első lépcsője, amely során a Tisza tagjai eldönthetik, hogy ki ne indulhasson el, talán kezelni tudná ezt a helyzetet. Ha úgy döntenek, hogy nem kérnek egy olyan politikusból, akitől elvi alapon vagy pártlogikai okból tartanak, azt egyszerűen nem engedik tovább az előválasztásra. De ez csak egy ötlet, nyilván megoldják valahogy ezt a problémát.

Az Egyesült Államokban az elnök munkatársainak sokszor nemcsak a politikai ellenfeleikkel, hanem még a saját pártjuk tagjaival is komoly tárgyalásokba kell bonyolódniuk egy-egy törvényjavaslat érdekében. Vajon nálunk van esély arra, hogy hasonló parlamentáris demokrácia alakuljon ki?

A rendszerváltás utáni időszakban hasonló helyzetek már előfordultak: az MDF vezetésének számos kompromisszumba kellett bocsátkoznia. Például a Csurka-féle platform esetében, amelynek jelenléte végül tarthatatlanná vált, többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült tartós megoldást találni a közös együttműködésre. Hasonló forgatókönyv játszódott le a nemzeti liberálisokkal is: Debreceni József és Elek István esetében, akiket végül taktikai megfontolásokból zártak ki a pártból.

Egyébként ma is látjuk ezt működni például a fővárosi közgyűlésben.

- A Fidesz részéről már megjelent a kritika, hogy a Tisza még mindig nem mutatta be a képviselőjelöltjeit.

A Tisza különböző módokon kihívások elé állította a Fideszt. Képvisel egy programot, amely konkrét szakpolitikai alternatívákat fogalmaz meg. Szakpolitikusai is vannak, akik például a szakpolitikai kerekasztal tagjait mutatták be. A kongresszuson feltűntek ismert közéleti személyiségek is, ami egyértelmű erődemonstrációt jelentett. A kormányzat természetesen ezt nem fogja nyilvánosan elismerni. Fontos megjegyezni, hogy a Tisza kongresszusa nem nevezett meg adott politikai jelölteket, hiszen az előválasztás során fogják kiválasztani őket. A kormánypárt azt állítja, hogy csupán 106 jelöltjük van, míg a Tisza 318 jelöltet tervez, közülük 212-t ősszel bemutatnak a választóknak, akik közül kerülnek majd ki az 106 induló képviselőjelölt. Az ősz folyamán kiderül, hogy kinek volt igaza ebben a kérdésben.

Magyar Péter a kongresszus során kifejtette, hogy tervezik a Vagyonvisszaszerzési Hivatal létrehozását, amely különleges jogosítványokkal rendelkezne. Ez lehetővé tenné, hogy az hivatal adatokat kérjen az ügyészségtől és nyomozási feladatokat lásson el. Felmerül a kérdés, hogy ez a lépés esetleg arra irányul, hogy a kétharmad hiányában is képes legyen átnyúlni a fideszes káderekkel teletűzdelt intézményeken?

Sokan követelik az elszámoltatást és a vagyonvisszaszerzést, így ennek a hivatalnak jelentős politikai üzenete van a kampány során. Egy ilyen hivatal létrehozása azt mutatja, hogy a Tisza figyelemmel kíséri a választók elvárásait.

A párt elnöke kifejtette, hogy az ország eladósításáért a NER-elit, olyan neves üzletemberek, mint Mészáros Lőrinc és Tibocz István, a saját vagyonukkal tartoznak felelősséggel. Felvetette, hogy ennek a felelősségvállalásnak a megvalósítása hogyan képzelhető el a gyakorlatban. Milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy az érintettek anyagi hozzájárulását a közérdek szolgálatába állítsák?

Ez a megnyilvánulás inkább a hitelezők irányába intézett figyelmeztetés volt. Azt fejezte ki, hogy Magyar Péter ellenzi, hogy az Orbán-kormány jelentős kölcsönök felvételével próbálja megnyerni a választók támogatását a kampány során, mivel ez hosszú távon inflációhoz és pénzromláshoz vezethet.

- A hitelezők szemei Nagykanizsára szegeződtek?

Úgy vélem, hogy a gazdasági és politikai aktorok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a Tisza pártnak. Egyik szemük a Tiszára, míg a másik a Fideszre szegeződik.

- Egy másik ígéret szerint 2027 végéig maximum 6 hónapra csökkentik a kórházi várólistákat. Ez óriási vállalás, egyben komoly kockázat is, hiszen ha nem sikerül, az azonnal számonkérhető.

A kampány során számos ígéretet hallhatunk, és bár nem zárnám ki, hogy a várólisták csökkentésére valóban léteznek megoldások, a lényeg mégis inkább az, hogy Magyar Péter ezzel is hangsúlyozza elköteleződését a választók által fontosnak tartott kérdések iránt.

Itt van Ruszin-Szendi Romulusz ügye, amelyet alaposan átnéztem a KEHI-jelentés alapján. Az összkép nem éppen biztató. Érdekes módon a Tisza kommunikációja meglehetősen hasonlít a Fidesz stílusára: "nincs itt semmi látnivaló" – mondják. Vajon ez a fajta megközelítés hosszú távon hátrányosan érintheti a pártot? Nem lenne célszerűbb inkább nyitottabb és átláthatóbb módon kezelni a helyzetet?

Nyilvánvaló, hogy számukra ez a helyzet kellemetlen, de a Fidesznek sem éppen könnyű ezt kezelnie. Ruszin-Szendi esetében, bármilyen juttatást is kapott szolgálati idő alatt, mindig ott állt a kormányzati döntés mögött, hiszen valakinek alá kellett írnia azokat a dokumentumokat. Ha a kormány valóban komolyan venné a helyzetet, akkor saját magát kellene felelősségre vonnia az ilyen ügyek kapcsán.

A Tisza-kongresszussal párhuzamosan Tölgyessy Péter egy előadás keretében kifejtette, hogy Orbán Viktor hosszú ideig feszültséget tarthat fenn, de végső soron, ha a helyzet úgy alakul, képes lesz átadni a hatalmat. Ön is osztja ezt a nézetet?

Mitől kellene igazán tartanunk? Az a kormányzat, amelyik nem mer a parlament elé terjeszteni az ellehetetlenítési törvényt, miután szinte minden képviselő aláírta, gyengeséget mutat. Az a kormány, amelyik Ruszin-Szendi Romulusz ügyében hagyja, hogy egy nyugdíjas alezredes megfenyegesse az államot azzal, hogy kiszabadítják a volt vezérkari főnököt, ha elvinnék, nem egy erős állam, hanem inkább egy gyenge. Továbbá, amikor egy kormány bejelenti, hogy nem lesz Pride, törvényt hoz erről, és a rendőrség is nyilatkozik arról, hogy az egy illegális esemény, de mégis több százezer ember megjelenik, az már nem vált ki félelmet.

Miért is feltételeznénk, hogy bárkit rá lehetne venni arra, hogy lemondjon a választások megtartásáról? A valódi kihívás inkább az informális hatalom megőrzésében rejlik, amely esetleg az ellenzék részéről érkezik, nem pedig a formális hatalom átvételében, amikor a Tisza győzelmet arathat.

Harmincöt évvel ezelőtt történt egy jelentős rendszerváltás hazánkban, mely különböző közép-európai modellek hatására formálódott. Most, a jelenlegi magyar helyzetet nézve, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia vagy Románia példáját követjük-e. Melyik irányvonal tükrözi legjobban a mai társadalmi és politikai kihívásainkat?

Azt mondanám, hogy klasszikus kelet-európai úton haladunk. Viccesen megjegyezhetnénk, hogy amikor a "legvidámabb barakk" voltunk, ez onnan adódott, hogy mi, magyarok még a kommunizmust is "lazán" csináltuk. Most, amikor a szabadság és a demokrácia ízét élvezhetnénk, ebben is lassabbak vagyunk, mint más népek. De ha félretesszük a tréfát, a helyzet az, hogy az ország nem tudott gyorsan elszakadni az 1970-es, 1980-as évek szemléletmódjától. Orbán Viktor is viszonylag gyorsan észlelte, hogy a korábbi, radikális rendszerváltó politikája nem vezet előre, hiszen akkor még a parlamentből is kieshetett volna. Nem akarta szembemenni azzal az attitűddel, amely a magyar társadalom jelentős részét meghatározza. Az emberek nem annyira a szabadságra, mint inkább a biztonságra és gondoskodásra vágytak. Orbán Viktor is inkább kényelmesen belesimul ebbe a felfogásba, és átvette annak logikáját. Nem támogatta a magyarokat abban, hogy valóban elinduljanak a szabadabb, demokratikusabb, polgári életmód felé.