Brüsszelben feszültség kezdett eluralkodni, hiszen sokak fejében felmerült a kérdés: mi történik, ha Macron is elbukik?

Az Európai Unió legfőbb vezetőinek szemében eddig soha nem tűnt valós lehetőségnek, hogy leváltják őket a hatalomból - azonban Franciaország összeomló kormányzása most először okoz látványos félelmet, hogy az elégedetlenségi hullám a legnagyobb tagállamokba is elérhet.

A Politico lap egy átfogó összefoglalót készített a brüsszeli vezetők körében tapasztalható pesszimizmus jelenségéről.

Eddigi francia államfők közül Macron válsága tűnik a legmélyebbnek és legkilátástalanabbnak. Legutóbbi miniszterelnöke, Sebastien Lecornu, mindössze 14 órát töltött a posztján, mielőtt a fokozódó nyomás teljesen összeroppantotta. Lemondása után a visszatérése sem valószínű, hogy tartós megnyugvást hozna, így Brüsszelben egyre többen kezdték latolgatni a lehetőségeket: mi történne, ha Macron is megbukna?

A Politico elemzése szerint, ha Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National) hatalomra jutna, az nem csupán Franciaország belpolitikai táját formálná át, hanem alapjaiban rengetné meg az Európai Unió struktúráját is. A jobboldali, bevándorlásellenes irányvonalat képviselő párt, amely a Patrióták Európáért szövetség tagja, egy radikálisan új víziót képzel el a kontinensről: egy olyan Európát, ahol a döntéshozatal Brüsszel helyett a nemzeti kormányok kezében összpontosul.

Le Pen győzelme Orbán Viktor és Robert Fico mellé emelne egy újabb uniós kormányfőt, aki nyíltan szembemegy a központi brüsszeli politikákkal. Ráadásul a cseh választások után Andrej Babis kormányfő is a nemzeti szuverenista vezetők körét erősíti - így Le Penék győzelmével már négyen ülnének az Európai Tanács asztalánál, és együttesen gond nélkül képesek lennének megakasztani az uniós döntéshozatalt.

A francia elnöki pozíció soha nem volt ennyire bizonytalan. A kormány tevékenysége gyakorlatilag megbénult, népszerűsége pedig a valaha mért legalacsonyabb szintre süllyedt. Ráadásul egyre több korábbi támogatója is a lemondását sürgeti.

Ez a szituáció először hozhatja el azt a lehetőséget, hogy a Nemzeti Tömörülés egyszerre nyerje el a parlamenti mandátumokat és az elnöki pozíciót. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a párt támogatottsága 33 százalékon áll, míg Macron centrista erői csupán 14-16 százalék körüli népszerűséggel bírnak. Ez azt jelenti, hogy Marine Le Pen tanítványa, Jordan Bardella akár miniszterelnöki posztot is betölthet, amennyiben pártja többségi helyzetet ér el.

Ezzel Franciaországot követően, Németország után, a második legnagyobb uniós tagállam is a szuverenista jobboldali politikai irányvonal befolyása alá esne.

Az uniós intézmények körében sokan aggódnak amiatt, hogy egy Le Pen és Bardella által vezetett kormány rögtön gátat szabna az Európai Bizottság fontos kezdeményezéseinek.

"Amennyiben az új francia kormány is ellenállna a tanácsban, az egy teljesen új helyzetet hozna létre" - fogalmazott egy uniós hivatalnok. "Gondoljunk csak bele, mi történne, ha Franciaország, Magyarország és Szlovákia közösen vétóznának meg minden lényeges döntést."

Brüsszelben a védelmi és klímapolitika terén különösen aggasztó jeleket észlelnek. Le Pen többször hangsúlyozta, hogy ellenzi Ukrajna katonai támogatását, és azt tervezi, hogy Franciaországot kivonja a NATO integrált katonai parancsnokságából. Ugyanakkor az Egyesült Államokkal való együttműködést továbbra is meg kívánja tartani.

Európában egyre inkább fokozódik az elégedetlenség a kormányzó elit iránt, akik nem tudtak megoldást találni a válságokra. Ennek fő mozgatórugói a gazdasági visszaesés és a migrációval kapcsolatos kihívások. Az Alternatíva Németországért párt történelmi csúcson, 26-27 százalék körüli támogatottsággal vezeti a népszerűségi rangsort, míg Hollandiában Geert Wilders Szabadságpártja dominál a közvélemény-kutatásokban a közelgő választások előtt. Olaszországban Giorgia Meloni továbbra is stabilan megőrzi jobboldali többségét, és Orbán Viktornak is kedvező kilátásai vannak a miniszterelnöki poszt megtartására.

Ha mindehhez csatlakozik Franciaország is, akkor Brüsszel maradéktalanul elveszíti az uniós politika fölötti ellenőrzést.

Macron az uniós vezetők szemében sokkal több volt egy egyszerű államfőnél: ő testesítette meg az európai projekt eszményét, a fiatal, globalista politikust, aki a brüsszeli elit ambícióinak szimbóluma lett. Most azonban ez a szimbolikus figura éppen saját hazájában süllyed el egyre mélyebbre, ezzel pedig pánikot keltve szövetségesei között. Ha Macron bukása bekövetkezik, az nem csupán egy kiemelkedő politikai szereplő meghiúsult törekvése lesz, hanem egy egész korszak és politikai rendszer összeomlásának jele. Az "Európai Egyesült Államok" víziója helyett talán elérkezik az idő a nemzetek Európája új korszakára, amely a tagállamok függetlenségére épül.

Kiemelt kép: Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, üdvözli Ursula von der Leyen-t, az Európai Bizottság elnökét. (Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)