Erdogan számára az ukrajnai konfliktus új és jelentős lehetőségeket teremtett.
Miután Törökország a nemzetközi politikai arénában már jelentős erőre tett szert, az energetikai szektorban is aktív lépéseket tervez. Ankara célja, hogy bővítse olaj- és gázkutatási kapacitásait, ennek érdekében pedig Bulgáriával, Irakkal, Líbiával, Türkmenisztánnal és Szomáliával folytat tárgyalásokat. De vajon megvalósítható-e ez a nagyívű elképzelés?
Új fejezethez érkezhet a török olaj- és gázipar története. A hagyományosan teljes energiaigényét importból fedező Törökország nagy erőkkel dolgozik azon, hogy bővítse kapacitásait mindkét területen. Alparslan Bayraktar, az ország energiaügyi minisztere arról számolt be, hogy a kormány olaj- és gázkutatásról folytat tárgyalásokat Bulgáriával, Irakkal, Líbiával, Türkmenisztánnal és Szomáliával is.
De a sor még nem ért véget, korábbi híradások a Türkiye Petrolleri (TPAO), azaz a Török Kőolajipari Vállalat lehetséges együttműködési partnerei között említették Algériát, Líbiát, Nigert, Malajziát és Venezuelát. Alparslan Bayraktar hangsúlyozta, hogy Törökország célja növelni kapacitásait a külföldi olaj- és földgázkutatásban, elsődlegesen olyan országokban, amelyekkel már korábban megkötöttek energetikai egyezményeket.
Az elmúlt években Törökország folyamatosan növelte befolyását a nemzetközi politikában, ami az ukrajnai háború 2022. februári kirobbanása óta különösen szembetűnő. Tartva attól, hogy a katonai konfliktus átterjed a Fekete-tengerre is, Ankara közvetítő szerepet vállalt a békére irányuló tárgyalásokban. Először 2022. március 10-én , az antalyai diplomáciai fórumon tartottak egyeztetéseket Mevlüt Cavusoglu török külügyminiszter vezetésével. Az ukránokat Dmitro Kuleba külügyminiszter képviselte, Moszkvát pedig orosz kollégája, Szergej Lavrov.
Törökország növekvő befolyása az energiaszektorban egyre inkább érezhető, és a kihívás most az, hogy Erdogannak sikerül-e országát regionális energiahatalommá formálni. A kormányközi tárgyalások mellett december közepén Isztambulban tartanak egy nemzetközi kongresszust és kiállítást, amely a törökországi fekete-tengeri olaj- és gázforrásokkal foglalkozik. Az új mezők felfedezése kulcsfontosságú, hiszen Törökország energiafelhasználásának több mint 90%-át importból szerzi be. Az energiaügyi miniszter nemrégiben hangsúlyozta, hogy az ország energiaigénye az elmúlt két évtizedben háromszorosára nőtt, és a következő 20 évben évente további 5%-os emelkedés várható.
Törökország ambíciója, hogy elsősorban saját régiójában növelje energiaforrásait, immár egyre kézzelfoghatóbbá válik. A Fekete-tenger kiemelkedő jelentőséggel bír az olaj- és gázkutatás terén, hiszen nemcsak kedvező földrajzi adottságokkal rendelkezik, hanem gazdag nyersanyagkészletek is rejtőznek a mélyeiben. A 2023-as évben az Egyesült Államok geológiai intézete (USGS) 2,3 milliárd hordóra becsülte a még feltáratlan, kitermelésre érdemes kőolaj mennyiségét, míg a földgázkészletek elérhetik a 105,5 billió köbmétert.
A Fekete-tenger stratégiai fontosságát a számok is igazolják: a kormány idei adatai szerint a 2020 augusztusában felfedezett Sakarya gázmezőn naponta 9,5 millió köbméter földgázt termelnek ki, ami több mint négymillió háztartás ellátására elegendő. A kitermelt mennyiség a török energiaügyi minisztérium közleménye szerint 2028-ra akár a napi 40 millió köbmétert is elérheti.
Miközben a Sakarya gázmező a legnagyobb hozamú forrásnak számít, a kőolaj kitermelés terén a Szíria és Irak határán elhelyezkedő Sirnak tartomány Gabar mezője tűnik a legfontosabbnak. Itt 2025 márciusára a napi kitermelés már elérte a 80 ezer hordót.
A Fekete-tengeri kitermelés kapcsán az ankarai kormány a szomszédos Szófiához fordult segítségért. Az energetikai együttműködés Bulgária és Törökország között az 1990-es évek elején vette kezdetét, a hidegháború utáni politikai átalakulások nyomán. Ekkoriban a partnerség főként a villamosenergia szektorára korlátozódott, de 2010-re a viszonyok jelentős átalakuláson mentek keresztül. Ekkor bővült az együttműködés a földgázszállításokra is, aminek következtében Bulgária tranzitútvonalként egyre fontosabb szerepet játszik a két ország energetikai kapcsolataiban.
2023 január 3-án fontos esemény történt a bulgáriai Bulgargaz és a török Botas cégek között: aláírták a hosszú távú, 13 évre szóló megállapodást, amely lehetőséget ad Szófiának, hogy cseppfolyósított földgázt (LNG) importáljon Törökországon keresztül. Ez a lépés jelentősen hozzájárul Bulgária orosz gáztól való függőségének csökkentéséhez. Az egyezményt Bulgáriában mérföldkőnek tekintik, mivel a diverzifikáció növelését és az energiabiztonság fokozását célozza. Fatih Dönmez, Törökország akkori energiaügyi minisztere úgy nyilatkozott, hogy az együttműködés új korszakot nyit meg a két ország közötti energetikai kapcsolatokban.
Ez egy kulcsfontosságú lépés Törökország számára, amely elősegíti, hogy gázközponttá fejlődjön.
Alparslan Bayraktar 2025 áprilisi nyilatkozata arra enged következtetni, hogy a bolgár-török együttműködés a közeljövőben tovább fog erősödni. Bejelentette, hogy az állami tulajdonú TPAO májusban egy még nem nyilvános külföldi partnerrel lép megállapodásra, amely lehetővé teszi számukra, hogy kutatási tevékenységeket indítsanak a Fekete-tenger Bulgáriához tartozó területén.
Az utóbbi évek során Törökország jelentős lépéseket tett olaj- és földgázkutatási tevékenységeinek nemzetközi kiterjesztésére, különös figyelmet fordítva a Közel-Keletre, Afrikára és a Független Államok Közössége (FÁK) területére. Ankara célja, hogy újabb megállapodásokat kössön, amelyeken keresztül tovább erősítheti jelenlétét az energiaszektorban. A török kormány prioritásai között szerepelnek azok az országok, amelyekkel már léteznek energiaügyi együttműködések, és ezeket szeretnék kiterjeszteni új olaj- és gázmezők felfedezésére irányuló szerződésekkel.
A fő fókuszpontok között kiemelkedik a Kaszpi-tenger környezete, ami lehetőséget teremt Ankara számára, hogy új megállapodásokat kössön Azerbajdzsánnal. Az energetikai együttműködés szorosabbá válására utal, hogy 2025 márciusában Ilham Alijev azeri elnök bejelentette a gázvezeték hivatalos elindítását, amely a kelet-törökországi Igdir városát összeköti Azerbajdzsán exklávéjával, a Nahicseván Autonóm Köztársasággal.
Recep Tayyip Erdoğan a török érdekek fontosságát emelte ki, kijelentve, hogy "ez a lépés kiegészíti korábbi stratégiai kezdeményezéseinket az energiaszektorban". Jelenleg Ankara négy jelentős energetikai projektben vesz részt Azerbajdzsán területén: az Azeri-Csirag-Günesli (ACG) olajmezőben, ahol a magyar Mol-csoport is részesedéssel bír, a Baku-Tbilisi-Ceyhan (BTC) kőolajvezetékben, a Sah Deniz gázmezőben, valamint a Dél-Kaukázusi Gázvezeték (SCO) projekt keretein belül.
Új megállapodás lehetősége körvonalazódik Irakkal, amelyben Törökország északi és déli területein új mezők feltárására összpontosítana. Amennyiben az iraki Kurdisztán és Bagdad sikeresen rendezni tudja a Kirkuk-Ceyhan olajvezeték körüli vitákat, a szállítások újraindulása is bekövetkezhet. Ezek a szállítmányok Törökországon keresztül jutnának el a nyugati piacokra. Törökország 2023 márciusában felfüggesztette a szállításokat, miután a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) arra kötelezte, hogy másfél milliárd dollár kártérítést fizessen Bagdadnak, amiért Kurdisztán 2014 és 2018 között az iraki kormány engedélye nélkül folytathatta az olajexportot. Ankara azonban nem akarta teljesíteni ezt a kötelezettséget, inkább azt szorgalmazta, hogy Irak vezetése rendezze a kurdakkal való viszonyát.
Ezt erősíti az arab állam nemzeti olajipari vállalatának, a Nemzeti Olajtársaságnak (NOC) a bejelentése, hogy 22 szárazföldi és tengeri külföldi kutatóblokk tevékenységét kívánja engedélyezni. A NOC célja, hogy 2027-re napi kétmillió hordóra növelje a termelést, bízva abban, hogy a nemzetközi vállalatok visszatérnek Líbiába és befektetnek az új mezők feltárásába, valamint az ország energetikai infrastruktúrájába. Szintén kecsegtetőek a Türkmenisztánnal folytatott egyeztetések is. A közép-ázsiai országból 2025. március 1-jén érkezett Törökországba az első földgázimport, és a felek abban bíznak, hogy év végéig sikerül 1,3 milliárd köbméterre növeli a mennyiséget. Az együttműködés részét képezik továbbá az új mezők feltárása, valamint a meglévők infrastruktúrájának a fejlesztése.
A török kormány ambiciózus tervekkel néz a jövőbe, hiszen a hozamokat messzi földről, Szomáliából is várja. 2024. márciusában egy szénhidrogén-kutatási és -kitermelési megállapodást írtak alá, amelynek részletei 2025 áprilisában kerültek a török parlament elé ratifikálásra. Az egyezmény értelmében a TPAO, a török állami olajvállalat, kizárólagos jogokat kap az afrikai ország három tengeri blokkjában. Szomália pedig nemcsak stratégiai jelentőséggel bír, hanem jelentős természeti kincsekben is bővelkedik: becslések szerint hatmilliárd köbméter földgáz és legalább 30 milliárd hordónyi olaj található a területén.
A jelenlegi és a lehetséges új megállapodások arra utalnak, hogy Erdogan Törökországot regionális energiaközponttá kívánja alakítani, amely egyben összekötő szerepet töltene be a keleti és nyugati piacok között. Az ország földrajzi elhelyezkedése és fejlett infrastruktúrája révén rendelkezik a szükséges adottságokkal ehhez. Ezen kívül azt is észlelhetjük, hogy Ankara ügyesen navigál a nemzetközi politikai színtéren, valamint a diplomáciai játszmákban.
Az ukrajnai háború lehetőséget adott arra, hogy növelje befolyását az energiabiztonságban, közvetítői szerepével pedig a nemzetközi politikában. Az energiapolitika szempontjából tehát a 2025-ös év meghatározó lehet Erdogan számára.
A szerző a Migrációkutató Intézet élvonalbeli elemzője.
