"Most van az ő pillanatuk és az ő vágyuk, a mi feladatunk pedig, hogy támogassuk őket."

A szavak általában csak elrontják azt a benyomást, amit a látottak hagynak bennünk. De hogyha a mögöttünk álló napok után még ismét meg kell kérdezni, hogy kinek van igaza, mi az, amit teljesítettek, vagy mit nem, akkor minden szófecsérlés, dicshimnusz felesleges - írja benyomásait annak a traktornak a vezetője, aki a Belgrádba tartó szabadkai egyetemistákat kíséri.

"Az egyetemista fiatalok és tanáraik, valamint a középiskolás diákok – ők alkotják hazánk jövőjét – azt fogalmazták meg, hogy olyan környezetben szeretnének élni, ahol az intézmények felelősségteljesen végzik a munkájukat. Bármennyire is törekszünk a jóságra, végső soron csak az marad meg rólunk, amit a gyermekeink örökölnek. Úgy tűnik, eddig nem sokat tudtunk átadni nekik. De most elérkezett az ő időszakuk, az ő igényeik és vágyik kifejezésének ideje. A mi feladatunk pedig, hogy támogassuk őket, ha van hozzá elég bátorságunk, és ha ezt meg tudjuk valósítani” – mondja a sofőr, aki arról is tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a karaván elhagyta Kisbelgrád városát, ahol nagy szeretettel fogadták őket.