A macskák különleges módon reagálnak a ciccegésre, mivel ez a hang egyfajta kommunikációs forma számukra. A ciccegés egyfajta figyelemfelkeltő jelzés, amely gyakran azt jelzi, hogy a macska érdeklődik, vagy éppen szeretne valamit. A ciccegés általában a g
A macskákat gyakran érheti az a kritika, hogy szelektív hallással bírnak, és kizárólag azon dolgokra fordítanak figyelmet, amelyek felkeltik az érdeklődésüket. Azonban ez a megállapítás nem teljesen fedi a valóságot.
Számos kutatás már megerősítette, hogy a macskák képesek felismerni a nevüket, de ha nem reagálnak rá, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy játékos távolságtartásra törekednek. Gyakran a kutyákhoz hasonlítjuk őket, és elvárjuk, hogy hasonló módon viselkedjenek, ami sajnos figyelmen kívül hagyja a macskák egyedi természetét. Sok macska nincs ránevelve, hogy bármilyen formában is reagáljon a nevén, és egyes kutatások arra utalnak, hogy a nevük ismétlését csupán a gazdi tudatosságának jeleként érzékelik, nem pedig kötelező válaszként. Persze előfordulhat, hogy néha mégis reagálnak; ez azonban a neveléstől és a macska egyéniségétől függ.
Van azonban egy bűvös szócska, amire a legtöbben felkapják a fejüket, megállnak vagy elindulnak a hang forrásába. A következőkben elmondjuk, miért jelez vissza a legtöbb macska a ciccre.
A macskafül egy igazi csoda a természetben, hiszen rendkívüli módon képes alkalmazkodni a környezetéhez. Ez a különleges szerv akár 180 fokban is elfordítható, lehetővé téve ezzel, hogy kedvenceink pontosan azonosítsák a hang forrását. Cirmos barátaink hallása a 48 Hz-től egészen 85 kHz-ig terjed, amely a kutatók szerint az emlősök között az egyik legnagyobb skálát jelenti. Érdekes, hogy a macskák fülében található egy apró zsebecske is, amely valószínűleg a hangok felerősítésére szolgál. Ez különösen fontos a potenciális zsákmányállatok, például a cincogók által kibocsátott magas frekvenciájú hangok észlelésében, amelyek általában 22 és 70 kHz között mozognak. A macska, mint hatékony ragadozó, körülbelül 32%-os vadászati sikeraránnyal bír, és azonnal felfigyel egy olyan zajra, amely a préda cincogásához hasonlít. Éppen ezért a szakértők azt állítják, hogy azok a macskák, akikből már jórészt eltűnt a vadászösztön, sokkal kevésbé reagálnak a cicák hívó hangjaira. Ez a jelenség is jól mutatja, mennyire összetett és érzékeny a macskák hallása, valamint a természet rendkívüli alkalmazkodóképességét.
Ha mindezek mellett egy kicsit elcicceged magad, és a cicusod azonnal feléd száguld, valószínű, hogy nem hiszi, hogy éppen egy egeret szorongatsz a kezedben. Amint megsimogatod, dicsérgeted vagy jutalomfalatot kínálsz neki, valószínűleg ezek a kedves élmények már összekapcsolódtak a hangoddal, ezért reagál olyan gyorsan. Ha kialakítottátok ezt a kis rítust, csak folytassátok bátran!
