A mikroműanyagok bejutása az emberi szervezetbe egyre inkább aggasztó témává válik. Ezek a kis méretű műanyag részecskék különböző forrásokból származnak, mint például a széteső műanyag termékek, a textilgyártás során keletkező szálak, vagy akár a kozmeti

Nem is sejtjük, hogy a mikroműanyagszálak története milyen távoli helyekről indul a természet körforgásában. Valójában ezek a szálak nem tűnnek el, csupán egyre kisebb részecskékre, úgynevezett nanoműanyagokra aprózódnak. Ezek a mikroszkopikus részek számos úton juthatnak be az emberi testbe, hatalmas kihívást jelentve az egészségünkre.

A történet egyetlen poliészterszállal kezdődik - mondjuk egy olcsó, rózsaszín akrilpulóverből, amely a mosógép forgása közben kiszakad. Egyetlen mosási ciklus során akár 700 ezer apró műanyagrészecske és szál juthat a lefolyóba. Ezt követően a szennyvízrendszeren keresztül folytatja az útját, mikroméretű szintetikus társai milliárdjaival együtt - ahogy azt a The Guardian is megfogalmazza.

Sorsa gyakran a szennyvíziszap, amelyet trágyaként használnak a földeken az Egyesült Államokban és Európában - így a talaj a mikroműanyagok egyik legnagyobb tározójává válik.

Egy walesi szennyvíztisztítóban érdekes módon az iszap tömegének mindössze 1%-át tette ki a műanyag, ami rávilágít a modern társadalom hulladékkezelési kihívásaira.

Akár víz formájában, akár iszapos állapotban érkezik a földekre, apró szálaink szervesen beépülnek a talaj ökoszisztémájába. Egy föld alatti féreg könnyen összetévesztheti őket egy gyökérrel vagy egy elhalt levéldarabbal, és így könnyedén el is fogyaszthatja őket.

Az a helyzet, hogy a műanyag nem úgy lebomló, mint a természetes anyagok.

Egy áprilisi tanulmány szerint a földigiliszták közel harmada hordoz mikroműanyagot. Ugyanez igaz a csigák és meztelencsigák negyedére, akik legelészés közben nyelik le az apró szennyeződéseket. Még a lepkék hernyói is fogyasztanak belőlük, valószínűleg szennyezett levelekkel táplálkozva.

A műanyag jelenléte a férgek szervezetében komoly emésztési problémákat idézhet elő: a tápanyagok feldolgozása jelentősen csökkenhet, ami akár súlyvesztéshez is vezethet. A külső jelek gyakran nem észlelhetők, de a kár szembetűnő: a mikroműanyagot fogyasztó rovarok fejlődése lelassul, a szaporodási képességük pedig csökken. Az állatok esetében máj-, vese- és emésztőrendszeri rendellenességek léphetnek fel. A talaj legapróbb lakói, mint például a fonálférgek és atkák, szintén szenvednek a műanyag hatásaitól, pedig ezek az élőlények elengedhetetlenek a talaj termékenységének megőrzésében.

Miközben a tengerek műanyagszennyezésének problémájáról folyamatosan beszélünk, egy friss ENSZ-jelentés arra figyelmeztet, hogy a talajban lévő mikroműanyagok mennyisége meghaladja az óceánokban található szennyeződésekét. Ez a jelenség nem csupán a talajban élő organizmusok egészségére jelent veszélyt, hanem hatással van a tápláléklánc alapköveire is – így például a bogarakra és csigákra, amelyek elengedhetetlenek az ökoszisztéma egyensúlyához.

Egy külvárosi kert csendjét megtöri a sün, akinek éjszakai kalandjai során tucatnyi gerinctelen áldozatát falja fel – mindezt a bennük rejlő mikroműanyagokkal együtt. Egy friss kutatás során 189 sün ürülékének vizsgálata során 36 esetben bukkantak műanyagra, köztük egy példány, amely 12 poliészterszálat tartalmazott, színes rózsaszín darabokkal. De nem csupán a sünök szenvednek a műanyagszennyezéstől; az egerek, pockok és patkányok is előszeretettel fogyasztanak műanyagot, akár közvetlenül, akár a szennyezett táplálék révén. A rovarokra vadászó madarak, mint például a rigók vagy feketerigók, szintén a szennyezés áldozataivá válhatnak, így a probléma széleskörű hatással bír az ökoszisztémára.

Egy friss kutatás során megfigyelték, hogy a madarak tüdejében is fellelhetők a mikroműanyagok, mivel ezek a kis részecskék képesek bejutni a légzőrendszerükbe.

"A mikroműanyagok manapság már a tápláléklánc minden egyes szegmensében megtalálhatók" - nyilatkozta Fiona Mathews, a Sussexi Egyetem környezetbiológusa. Ezek a mikroszkopikus részecskék megtalálhatók a húsban, tejben és még a vérben is, tehát a haszonállatok szervezetében is jelen vannak.

Az emberek, akik a tápláléklánc csúcsán helyezkednek el, évente legalább 50 ezer mikroműanyag-részecskét juttatnak a szervezetükbe, mindezt ételeken, ivóvízen és a belélegzett levegőn keresztül. Megdöbbentő módon műanyagnyomokat találtak már az emberi vérben, spermában, tüdőszövetben, anyatejben, csontvelőben, méhlepényben, herékben, sőt, még az agyban is.

A poliészterszál tovább él - még akkor is, amikor a gazdaállat, amely megemésztette, elpusztul. A test lebomlik, de a szál túléli, és visszajut a talajba. A gazda szánt, vet - és újra elindul a körforgás. De akár hamarabb is útra kelhet: ha a talaj kiszárad és porlik, az erős szél könnyen felkapja és elsodorja. Heves esőzés esetén a folyókba is belemosódhat - így jut vissza a tengerbe.

Ezt a körkörös mozgást a kutatók "műanyagspirálnak" hívják.

Egy friss kutatás rávilágított, hogy évente olyan mennyiségű mikroműanyag halmozódik fel az amerikai nemzeti parkokban – mint például a Grand Canyon és a Joshua Tree –, ami körülbelül 300 millió műanyag palacknak felel meg. Az emberi tevékenység nyomai még a Föld legeldugottabb részein is fellelhetők. Egy tudós 12 ezer mikroműanyag részecskét azonosított literenként az arktiszi tengeri jég mintáiban, amelyeket az óceáni áramlatok szállítanak oda, míg a szél a jeges kontinensre fújja őket.

Az idő múlásával a műanyagszálak nem tűnnek el, csupán apró darabokra hullanak, és így folytatják pusztító hatásukat a környezetünkben. Ezek a mikroszkopikus részecskék annyira kicsik lehetnek, hogy képesek behatolni a növények gyökérsejtjeinek falába, miközben azok a talajból tápanyagokat szívnak fel. A legfrissebb kutatások azt mutatják, hogy a levelekben és gyümölcsökben is felfedezhetők nanoműanyagok, amelyek gátolják a fotoszintézis folyamatát. A növények mikroszkopikus rendszereiben ezek a szálak eltömíthetik a víz- és tápanyagfelvételi csatornákat, károsíthatják a sejteket, ráadásul mérgező vegyületek kibocsátására is képesek.

Olyan alapvető élelmiszerekben, mint a búza, a rizs vagy a saláta, már bizonyítottan megtalálhatóak - így közvetlenül kerülhetnek be az emberi táplálkozás körforgásába.

Az 1950-es vége óta elsősorban fekete műanyag fóliákat kezdtek a mezőgazdasági növényterjesztésben használni. A növények köré a talajra terítették a víz megtartása, az öntözési igény csökkentése, valamint a gyomok és rovarok elleni védekezés érdekében, amelyek így nem tudtak olyan könnyen behatolni a műanyaggal csomagolt talajba - írja az Equal Times.

Ez a "műanyagtermesztés" a mezőgazdasági gyakorlat részévé vált, és a műanyaggal termesztett növények rövid távon magasabb hozamot biztosítanak, míg hosszú távon a műanyag mezőgazdasági használata mérgező talajokat hozhat létre, amelyek taszítják a vizet ahelyett, hogy elnyelnék, ami potenciálisan katasztrofális probléma lehet. Ez talajeróziót és port okoz, a talajmikrobák, rovarok és gombák közötti ősi szimbiotikus kapcsolatok felbomlását, amelyek segítenek életben tartani a növényeket.

Egy apró, de rendkívül tartós rózsaszín műanyagszál képes bejárni a Föld minden szegletét, miközben útközben szétszakad, és a legkülönfélébb ökoszisztémák mélyére hatol - még a legeldugottabb természetes helyekre is eljut. Amint elindul, szinte lehetetlen nyomára bukkanni vagy visszanyerni.

A giliszták terjedésének leghatékonyabb ellenszere a megelőzés: még azelőtt, hogy a giliszta a szájba kerülne, mielőtt a földbe jutna, sőt, még a mosás előtt – és még azelőtt is, hogy a pulóver egyáltalán elkészülne.

Az 1950-es évek óta az emberiség több mint 8,3 milliárd tonna műanyagot állított elő - ez körülbelül egymilliárd elefánt tömegének felel meg. A műanyag ott van a csomagolásainkban, a ruháinkban, a mezőgazdaságban és a háztartási eszközeinkben - az élet szinte minden területén.

Emily Thrift, a Sussexi Egyetem kutatója, aki a műanyagok környezeti hatásait tanulmányozza, arra figyelmeztet, hogy a divatcégek, az üdítőital-óriások, a szupermarketláncok és a nagy mezőgazdasági vállalatok nem vállalnak felelősséget a szennyezésért.

A kutató véleménye szerint, bár az egyéni fogyasztóknak van lehetőségük lépéseket tenni a pazarlás csökkentése érdekében, nem szabad azt hinniük, hogy a felelősség kizárólag az ő vállukon nyugszik. "Ha ilyen mértékű pazarlást generáltunk, annak elkerülhetetlenül következményei vannak" - hangsúlyozza. "Őszintén úgy vélem, hogy amíg nem léteznek olyan politikai intézkedések és mechanizmusok, amelyek a nagyvállalatok elszámoltathatóságát biztosítják, addig nem várhatunk valódi változásokat" - tette hozzá.

Egy 2020-ban készült tanulmány, amelyet a CNBC is bemutatott, arra világított rá, hogy a petrolkémiai ipar szereplői viselik a legnagyobb terhet az egyszer használatos műanyaghulladékok előállításában. A globális egyszer használatos műanyaghulladék több mint felét csupán 20 petrolkémiai vállalat termeli, köztük az ExxonMobil a legismertebb "bűnös". A Forbes szerint az egyszer használatos műanyagok 90%-át mindössze 100 vállalat készíti el.