Az aranyásók képalkotása - a technika, amely már az első olimpiai játékok idején is népszerű volt!

Az első modern olimpia idején a versenyszámokat már fényképeken is rögzítették, de sok magazin inkább illusztrációkkal gazdagította a tudósításaikat. E területen André Castaigne kiemelkedő mesterségbeli tudással rendelkezett; ő volt az, aki festőként és illusztrátorként is maradandót alkotott. Műveivel, legyenek azok festmények, rajzok vagy metszetek, életre keltette a vadnyugati tájat és az első modern olimpiai eseményeket.

A 19. század végén az Egyesült Államokban a képes magazinok iránti vonzalom robbanásszerűen nőtt. Olyan neves kiadványok, mint a Scribner's, a The Century és a Harper's Weekly, hamar népszerűségnek örvendtek, ami hatalmas keresletet generált a vizuális tartalmak iránt. A fellendülés üteme olyan megdöbbentő volt, hogy a kiadók nem tudtak elegendő művészt találni, aki illusztrációkkal gazdagította volna a lapokban megjelenő írásokat. A feladat nem csupán rutinmunka volt; a legpatinásabb magazinok szerkesztői részletgazdag, valósághű és esztétikailag lenyűgöző alkotásokat követeltek meg. Ekkor érkezett az Újvilágba Franciaországból André Castaigne, aki már hazájában is elismert művésznek számított. Rövid időn belül az amerikai kontinens egyik legkeresettebb illusztrátorává vált, és munkássága mellett a magazinok arculatához is jelentős mértékben hozzájárult.

Jean Alexandre Michel André Castaigne néven született 1861. január 7-én, Angoulême városában. Művészcsaládból származott: apja, Jean Eusèbe Joseph Castaigne festő, bátyja, Joseph Jean Destrains Castaigne pedig költő volt. A híres Suisse-akadémián tanult meg festeni, amelyet a modellből lett iskolaalapító hozott létre 1815-ben, és ahol gyakran fordult meg például Cézanne és Delacroix is - utóbbi egyik híres festményének, a Dante bárkájának központi alakjához például egyes források szerint Suisse állt modellt.

A képre kattintva galéria nyílik, amely után a cikk folytatódik!

Ahogyan számos hallgató a Suisse-féle iskolából, úgy Castaigne is a párizsi Académie des Beaux-Arts falai között mélyítette el tudását. Itt neves mesterek, mint Jean-Léon Gérôme és Alexandre Cabanel irányítása alatt sajátította el a festészet titkait. Mindkét művész műtermében tevékenykedett, és több neves versenyen is elismerésben részesült - három alkalommal is beválasztották alkotását a rangos Római Díjra (Prix de Rome). Bár a díjat sosem nyerte el, a kiválasztás már önmagában is komoly megtiszteltetésnek számított. Az 1880-as évek során Castaigne megrendezte első önálló kiállítását Párizs szívében, ahol több festménye szép sikert aratott; különösen a Dante és Beatrice című műve keltett feltűnést, amely még New Orleansba is eljutott.

Féléves angliai tartózkodását követően Amerikába utazott, ahol hamarosan figyelemre méltó hírnévre tett szert. Ő lett a Charcoal Club vezetője, egy olyan művészeti iskoláé, amely a túlélésért küzdött, és irányítása alatt ez az intézmény a környék legelismertebb művészeti tanodájává fejlődött. Az igazi népszerűséget azonban magazinillusztrációi hozták meg számára – rajzai sorra megjelentek, legfőképpen a Century Magazine és a Harper's Magazine hasábjain, de számos más kiadvány számára is készített munkákat.

A legnagyobb elismerést az aranyásókról és a vadnyugati életformáról készült illusztrációi és metszetei hozták számára. A kaliforniai aranyláz csúcsán különösen népszerűvé vált az a műve, amely a bányászok táncos mulatságát örökítette meg. Alkotásain keresztül az egyszerű amerikai emberek úgy érezhették, hogy bepillantást nyernek a cowboyok és indiánok, valamint a prérik és a vad, érintetlen természet világába.

A Century Magazine megbízásából utazó művészként kezdte felfedezni a világot, miközben színes rajzokat készített a magazin számára. Ezen kalandos útjai során eljutott Korzikára, Olaszország gyönyörű szigetére, valamint a festői Rajna vidékére is. Ekkoriban éppen Benjamin Ide Wheeler, a kaliforniai egyetem neves történészprofesszorának Nagy Sándorról szóló könyvéhez készített illusztrációkat, amelyekkel életre keltette a hódító életét és korának történelmét.

A kiadványhoz 1898 novemberétől 1899 októberéig összesen 36 különleges rajzot és festményt alkotott.

Hosszas előkészítés után 1896-ban rendezték meg Görögországban az első modern kori olimpiát. Az athéni játékoknak Castaigne lett a hivatalos festője. Igaz, hogy pont ekkoriban vált a fényképészet fejlődése révén lehetségessé sportesemények pillanatképeinek rögzítése, még sok helyen használtak rajzokat, festményeket az események megörökítésére. Amikor egyszer megkérdezték Castaigne-t, hogy minek köszönheti, hogy bármilyen szögből és testhelyzetben könnyen tud emberi alakokat ábrázolni, csak ennyit válaszolt:

"fiatalkoromban tizenhat órát rajzoltam naponta".

A művész azonban nem csak magazinok illusztrálásával foglalkozott. Miközben tanítani kezdett egy párizsi művésziskolában, az Académie Colarossiban, és műtermet nyitott a francia fővárosban, a The Century magazin állandó európai tudósítója maradt. Emiatt szinte folyamatosan utazgatott a két kontinens között: az óhazában tanított és alkotott, Amerikában pedig utazó illusztrátorként tevékenykedett. A The Centurynek lefestette a többi között a Mamut-barlangot és a Niagara-vízesést is. Ilyen jellegű munkáinak száma azonban az idő előrehaladtával egyre csökkent, majd meg is szűnt - a fotónyomtatás térnyerésével a metszetkészítés és a litográfia háttérbe szorult.

A könyvek illusztrálása terén továbbra is éltek ezekkel a technikákkal, és Castaigne neve több lenyűgöző kiadvány vizuális világához kapcsolódik. Például William Milligan Sloane amerikai történész "Bonaparte Napóleon élete" című művében, Richard Whiteing angol író "Napjaink Párizsa" című könyvében, valamint Bertha Runkle amerikai regényíró "A navarrai sisak" című alkotásában is megtalálhatók az ő művészi rajzai.

Valóban, ön is irodalmi alkotást hozott létre: 1904-ben látott napvilágot a *Fata Morgana*, amely a párizsi művészélet titokzatos világába vezet el minket egy festőtanonc nézőpontján keresztül. A könyv nemcsak a kreatív szféra mindennapjait tárja fel, hanem rávilágít a különös és gyakran ellentmondásos szituációkra is, amelyekkel az Amerikából érkezett művészek szembesültek a francia fővárosban.

Természetesen a regényét saját keze által megalkotott illusztrációkkal tette még különlegesebbé.

Franciaországban Félix Faure, a francia köztársaság elnöke, főrajzolójaként tette le névjegyét, és munkásságát a Becsületrenddel ismerték el. Castaigne 1929-ben távozott az élők sorából, miután sérvproblémái miatt kórházi kezelésre szorult. Sajnos, mivel figyelmen kívül hagyta orvosai tanácsait, súlyos komplikációk léptek fel, amelyek végül életét követelték.