Íme a tökéletes recept a sült oldalas elkészítéséhez, amely garantáltan a legszaftosabb és legízletesebb sertéshúst varázsolja az asztalodra!

A sült oldalas igazi ízbomba, amely szinte bárminemű ízélményt magába képes zárni, és nem könnyű hibázni vele. Ráadásul eloszlatunk néhány elterjedt tévhitet is, hogy még jobban megismerd ezt a csodás ételt!

A sertésoldalas igazán hálás választás a húsételek világában: szinte lehetetlen elrontani, és a siker garantált. Az ára is kedvező, így a befektetett idő és energia bőséges jutalmat hoz: egy szaftos, kívül ropogós, belül omlós ízbombát varázsolhatunk az asztalunkra. A csontos, porcos és zsíros részeknek köszönhetően minden íz az oldalba ivódik, így a végén, amikor a csontokat szopogatjuk, nemcsak hogy nem tűnik illedelmesnek, de egyenesen élvezetes is. Persze, mielőtt ebbe a szórakoztató részbe belevetjük magunkat, még akad néhány lépés, amit meg kell lépnünk.

Ugyanakkor, a sertésoldalas az a húsféle, amit a legtöbb félreértés és fals információ is övez. Tudom, tudom, az ilyesmitől mindig nehéz és fájdalmas megszabadulni (tudtátok, hogy valójában nem is dobták le Spártában a gyenge újszülötteket a Taigetoszról?) Ennek ellenére vállalom a népszerűtlenséget, nézzük, mit mond a tudomány, amit egyébként a tapasztalat is alátámaszt.

Az első ilyen félreértés a sózás. Népszerű elképzelés, hogy a húst csak sütés előtt szabad sózni, ez azonban nem igaz. A só ugyebár nemcsak ízfokozó, de nedvességet is von el, ebben az esetben a hús belsejéből. 15 perc után a só és az általa kivont víz elkezd behatolni a hús belsejébe, amitől 40 perc elteltével pedig kívül-belül érezhetően puhább lesz. Ennél tovább ne tartsuk sóban a húst, mert sonkásodni kezd a felülete.

Egy másik gyakori tévhit a pácolást illeti. Ahogy már korábban említettem, az oldalas valódi mestermű a különféle ízek harmonikus összekapcsolásában. Ennek megfelelően előszeretettel pácolják, ami egy remek ötlet, de sajnos illúzió azt gondolni, hogy csupán egy-két nap hűtőben tartás elegendő ahhoz, hogy a hús igazán átjárja a fűszerek gazdag ízvilága.

A valóságban a pác csupán a hús külsejét ízesíti, és csak a felszíni rétegeit puhítja. Fizikai szempontból lehetetlen, hogy az ízmolekulák behatoljanak az izomszövet sejtjeibe, hiszen azok mérete túlnyúlik a sejtek közötti réseken, és az izomszövet sejtjei rendkívül szorosan kapcsolódnak egymáshoz. De ne csüggedj, ez valójában jó hír: a pácolás mindössze 30-40 percet igényel, így nem szükséges hosszú órákig várakozni. Ez idő alatt a só és a fűszerek maximálisan kifejtik hatásukat.

Gyakorlatilag bármivel. Egyszerűen csak beszórhatjuk fűszerekkel (só, kömény, fűszerpaprika, rozmaring, kakukkfű, mustármag, fokhagymapor), de készíthetünk neki pácot is. A pácnak alapvető összetevői a só; valami zsiradék, ami általában olaj, de lehet joghurt is; valami sav, ami citromlé, bor vagy ecet; és persze az ízesítők, ami lehet bármiféle kész bolti szósz (bár ezek a fentieket is tartalmazzák), lehetnek száraz és friss fűszerek és persze a cukor (méz), ami különösen jól áll az oldalasnak.

Az ideális megoldás az lenne, ha sokáig, akár 5-6 órán keresztül is, lefedve, alacsony hőfokon, 110 foknál nem magasabb hőmérsékleten sütnénk. Na most erre kinek van ideje? Senkinek. Maradjunk a valóság talaján: a bepácolt oldalast tegyük egy tepsibe, öntsünk alá pici vizet, fedjük le alufóliával, toljuk be a 180 fokra előmelegített sütőbe, és süssük 50 percig. Ekkor vegyük le a tepsiről az alufóliát, vegyük feljebb a hőfokot 200 °C-ra és süssük további 10 percig, vagy amíg szép piros nem lesz a felszíne. Ilyenkor már tartsuk rajta a szemünket!

Tepsis burgonya és krumplipüré remek választás egy ízletes étkezéshez. Ne felejtsünk el friss zöldségeket is tálalni mellé, hogy még színesebbé és táplálóbbá tegyük az ételt!