Három különleges megközelítés a fénysebességhez közeli utazások lebonyolítására 1. **Kihajtható hajtóművek**: A jövő űrhajói olyan innovatív hajtóművekkel rendelkezhetnek, amelyek képesek a téridő görbítésére. Ezek a kihajtható rendszerek a tér és a idő
Az űrhajók nem gyorsulhatnak fénysebességre, de a részecskék száguldhatnak fénysebesség közeli relativisztikus sebességgel.
Az emberi gondolkodás már az ókori görögök idején, sőt talán még korábban is, foglalkozott a fény sebességének fogalmával. Érdekes módon, a tudományos közösség hosszú ideig nem tudott megegyezni abban, hogy ez a sebesség véges vagy végtelen. Az első tudós, akinek sikerült meghatároznia a fény sebességét, Ole Roemer dán csillagász volt, aki 1676-ban a Jupiter egyik holdjának, Io-nak a megfigyelése során kezdett el számításokat végezni. Noha Roemer és a holland Christiaan Huygens által végzett mérések még nem voltak teljesen pontosak, az ő kutatásaik révén egy fontos felfedezést tettek: a fény sebessége véges, ami új irányokat nyitott a tudományos gondolkodásban.
Ma már tudjuk, hogy a fénysebesség (a fény vákuumban való haladásának tempója) 299 792 458 m/s, azt a sebességet pedig, ami nem éri el ugyan a fénysebességet, de annak közelében van, relativisztikus sebességnek nevezzük. A relativisztikus sebesség "az a sebesség, amely elég nagy ahhoz, hogy egy test tömegét jelentősen nagyobbá tegye a nyugalmi tömegénél", vagy más meghatározás szerint "olyan sebesség, ami a fény sebességéhez annyira közel van, hogy annak tudományos analízise esetén figyelembe kell vennünk Einstein speciális relativitáselméletének befolyását."
A speciális relativitáselmélet felfedte, hogy a fényrészecskék, más néven fotonok, vákuumban állandó sebességgel, pontosan 1 079 252 849 kilométer per órával mozognak. Ez a sebesség annyira elképesztő, hogy elérni szinte lehetetlen, és ebben a közegben a határt túllépni teljes mértékben lehetetlen.
Ennek ellenére az egész univerzumban, a fekete lyukaktól a Föld közeli térségig, a részecskék hihetetlen sebességre gyorsulnak fel, némelyikük még a fénysebesség 99,9%-át is eléri." - írja a NASA - "A NASA egyik feladata, hogy jobban megértse, miként gyorsulnak fel ezek a részecskék. Ezeknek a szupergyors, vagyis relativisztikus részecskéknek a tanulmányozása végső soron segíthet megvédeni a küldetéseket, amelyekkel a Naprendszert térképezzük fel, vagy éppen a Holdra utazunk, és többet taníthat nekünk a galaktikus környezetünkről is."
A galériában bemutatjuk a NASA által megjelölt három izgalmas módszert, amelyek révén a részecskék természetes folyamatok hatására elérhetik a relativisztikus sebességet.
