Hazánkban lép fel a rocksztár kinézetű zongorista, akinek lenyűgöző előadásáért a világ minden táján rajonganak.
Western csizma, fehér póló és rengeteg tetoválás... Maksim Mrvica első látásra inkább rocksztárnak tűnik, mintsem zongoraművésznek. Ez a vagány imidzs jól passzol az általa képviselt crossover műfajhoz, amelyben a klasszikus és a popzene fúziójával kísérletezik. A virtuóz zongorista július 17-én a magyar közönséghez is elhozza lenyűgöző show-ját, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vonósokkal, ütősökkel és fúvósokkal kiegészülve, különleges fények és videoeffektusok kíséretében mutatja be SEGMENTI című műsorát.
Maksim Mrvica, a horvát zongorista, napjaink egyik legismertebb crossover művésze, aki több mint bárki más koncertezik a világ színpadain. Híres arról, hogy klasszikus műveket új, modern fényben tálal, gyakran elektronikus zenei elemekkel gazdagítva előadásait. Az utóbbi években merész kísérletekbe kezdett, amikor világszerte népszerű pop-rock slágereket öltöztetett klasszikus zenekari hangzásba, virtuóz zongorafutamokkal fűszerezve azokat. Az eredmény mindig lenyűgöző színpadi produkció, amely különleges zenei élményt nyújt, és lehetőséget ad arra, hogy a közönség még közelebb kerüljön a klasszikus zene világához.
Egy évig tanultam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, és ez az időszak igazi mérföldkő volt az életemben. A zene iránti szenvedélyem itt talált igazán otthonra, a csodálatos tanárok és a tehetséges társak inspiráló légkörében. Budapest varázslatos város, tele történelemmel és kultúrával; sétálva a Duna partján, mindig új felfedezések vártak rám. A város vibráló energiája és a zenei élet pezsgése segített abban, hogy új perspektívákat nyerjek, és mélyebb kapcsolatba kerüljek a művészetemmel. Emlékeim között mindig is különleges helyet foglal el ez az élmény!
Huszonnyolc évvel ezelőtt kezdődött az utazásom, amikor még Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola néven ismert intézménybe léptem be. Baranyay László osztályában tanultam, ám sajnos az idő múlásával eltávolodtunk egymástól. Remélem, hogy ő is jól van, és kellemes emlékekkel gondol vissza azokra az időkre. Régóta élénken él bennem az emlék, amikor Liszt műveit, különösen a rapszódiáit játszottam. Az a korszak tele volt inspiráló élményekkel. Izgalommal töltött el, hogy a gyönyörű Budapest szívében tanulhatok és élhetek. A város varázsa és sokszínűsége lenyűgözött, és rengeteg nemzetközi zongoristával találkozhattam, akik a világ különböző tájairól érkeztek, hogy itt fejlesszék tehetségüket. Tavaly ismét visszatértem, ezúttal nem koncertkörútra, hanem csupán magánemberként. A város ugyanolyan lenyűgöző volt, mint amire emlékeztem, és a régi érzések újraéledtek bennem.
A "Budapest Café" számomra egy varázslatos utazást jelent, amely Budapest szívébe és lelkébe vezet. Amikor játszom, mindig eszembe jutnak a város színes utcái, a gyönyörű épületek és az ott eltöltött emlékezetes pillanatok. Az illatok, a zajok és a fények mind-mind életre kelnek bennem, és úgy érzem, mintha a zene segítségével újra felfedezném a várost. Emlékszem, amikor először sétáltam végig a Duna partján, a naplementében fürdő Parlament épületével a háttérben. A zene minden egyes hangja felidézi azokat a boldog pillanatokat, amikor a barátokkal együtt felfedeztük Budapest rejtett zugait, vagy amikor egy kávézó teraszán ültünk és élveztük a város vibráló atmoszféráját. A "Budapest Café" számomra nem csupán egy dallam, hanem egy élmény, amely összeköt a város történetével és a saját életem fontos eseményeivel.
A Budapest Café a Pure II című albumom egyik kiemelkedő darabja, amely a klasszikus szólólemezem részeként jelent meg. A zeneszerző barátom, Tonči Huljić munkája, de én is hozzátettem néhány saját feldolgozást. Ez a zene számomra a gyönyörű magyar környezet és hangulat esszenciáját tükrözi, amelyet magam is átéltem.
A klasszikus zene és a popzene ötvözése izgalmas és kreatív folyamat, amely számos új lehetőséget kínál. Azonban felmerül a kérdés: léteznek-e határok ennek a kísérletezésnek? Vannak-e olyan klasszikus művek, amelyeket "szentnek" tartanak, és amelyeket nem szabad megbolygatni, vagy a zene világát inkább egy szabad művészi játszótérnek tekinted, ahol a határok folyamatosan átléphetők? Sokan úgy vélik, hogy a klasszikus zene örök értékei, mint például Bach, Beethoven vagy Mozart művei, bizonyos értelemben védettek, és a hozzájuk való nyúlás tiszteletlenségnek tűnhet. Mások viszont azt vallják, hogy a zene lényege a kifejezés és az új értelmezés. Az ötvözés során lehetőség nyílik arra, hogy a klasszikus dallamokat modern ritmusokkal, hangzásvilággal és stílusokkal ötvözzük, így létrehozva valami újat és frisset. Ez a kreatív játszótér lehetőséget ad arra, hogy a régi művek új életre keljenek, és szélesebb közönséghez jussanak el. Ugyanakkor fontos a tisztelet és az alázat a klasszikus zene iránt, hiszen ezek a darabok évszázadok óta formálják kultúránkat. Az egyensúly megtalálása a hagyomány és az innováció között izgalmas kihívás, amely gazdagítja a zenei tájat, és lehetőséget ad arra, hogy a klasszikus zene új dimenziókat nyerjen a popzene világában.
Nem szeretem a zenét dobozokba zárni, és azt hirdetni, hogy bizonyos műfajok nem keverhetők. Az igazság az, hogy a zene világában létezik jó és rossz ízlés, és én mindig arra törekszem, hogy a szépséget és a működőképességet keressem a munkáimban. Hiszek abban, hogy minden stílusnak megvan a maga varázsa, ezért bátran kísérletezem különböző zenei irányzatokkal. Az albumaim sokszínűsége tükrözi ezt a kísérletező szellemet: a filmzenétől kezdve a könnyűzenén át a klasszikus, gazdag zenekari hangzású darabokig mindent megtalálsz rajtuk. Természetesen nem hagyom ki a pörgős, elektronikus alapokra épülő munkáimat sem, amelyek új dimenziókat nyitnak meg a zeneélvezetben.
Az elmúlt két-három albumom során az volt a célom, hogy olyan ikonikus és rendkívül népszerű pop- és rockslágereket hozzak vissza, mint például a Queen klasszikusának számító "The Show Must Go On", vagy az ABBA felejthetetlen "Dancing Queen"-je.
Klasszikus stílusban újraértelmeztem őket, gazdag szimfonikus zenekari hangzás kíséretében – a felvételek Budapesten készültek. Ezek a művek úgy csengenek, mint a hagyományos zongoradarabok, ám a dallamok mindenki számára ismerősek. Ez az a zenei világ, amelyet mostanában a legnagyobb örömmel alkotok.
Korábban említetted, hogy a kísérletezés kulcsfontosságú a klasszikus zene jövőbeli megőrzéséhez. Mi a véleményed a klasszikus zene jelenlegi helyzetéről és a jövőbeli kilátásairól? Milyen irányokban fejlődhet a műfaj, és hogyan találhat új közönséget a modern világban?
A klasszikus koncerttermek világszerte jellemzően az idősebb korosztály kedvelt találkozóhelyei. A fiatalabb generációk viszont egyre távolabb kerülnek a klasszikus zene varázsától, és érdeklődésük csökken a műfaj iránt.
Meggyőződésem, hogy a crossover műfaj képes vonzóvá tenni a fiatalok számára a zenét, és remek lehetőséget kínál arra, hogy közelebb hozza őket a klasszikus zenék varázslatos világához.
A klasszikus zene egyedülálló műfaj, amely már több mint háromszázötven éve kíséri az emberi kultúrát, és a mai napig sokan élvezik. Ennek a zenének van egy varázslatos mélysége, amely lehetővé teszi, hogy az emberek elmerüljenek benne. Ugyanakkor úgy érzem, hogy sohasem volt a tömegek zenéje, nem a stadionok zajos közönségének készült. Inkább egy különleges, elkötelezett hallgatóságra van szüksége, amely jelenleg is megvan. Azonban elengedhetetlen, hogy a fiatalabb generációkhoz is eljusson, különben egy nap elhalványulhat a klasszikus zene öröksége, és senki sem fogja tovább vinni ezt a gazdag tradíciót.
Hogy viszonyulnak manapság a fiatalok a klasszikus zenéhez?
Úgy vélem, a klasszikus zene bemutatása nem éppen az a dolog, ami a fiatalokat elbűvöli. A fekete-fehér öltönyök és a feszengő, komoly atmoszféra inkább távol áll tőlük. A tizenévesek számára ez a világ nem igazán vonzó, és nem tudnak vele azonosulni.
Amikor a koncertjeim után dedikálni kezdek, gyakran találkozom olyan szülőkkel, akik elmondják, hogy a gyerekük a zeném hatására kezdett el zongorázni. Ez mindig külön öröm számomra, hiszen tudom, milyen fontos szerepet játszik a zene az életükben.
Zongoristaként, aki a klasszikus és crossover műfajokban is otthon érzi magát, igazán felemelő számomra, hogy a fiatalok ilyen lelkesedéssel fordulnak a hangszerem felé.
Milyen zenei stílusokat részesítesz előnyben a szabadidődben? Melyek azok a dallamok, amik különlegessé teszik a pihenésedet?
Zenei ízlésem rendkívül sokszínű, hiszen hivatásos zenészként minden egyes hangjegy mögé próbálok betekinteni. Folyamatosan új ötleteket és izgalmas feldolgozásokat keresek, hogy gazdagítsam a saját zenei világomat. A klasszikus zene azonban a szívem csücske: operák és balettek varázslatos világa teljesen elbűvöl. Sztravinszkij, Prokofjev és Rahmanyinov a kedvenc zeneszerzőim közé tartoznak, hiszen mindhárman különleges módon képesek megragadni az érzelmeket. Emellett nem hagyhatom figyelmen kívül az elektronikus zene iránti régi szenvedélyemet sem, amely szintén nagy hatással volt rám.
Korábban rendszeresen részt vettem rave bulikon, ami teljesen eltér attól, amit a legtöbb kollégám, a hagyományos zenészek preferálnak.
Ez az időszak kulcsfontosságú volt az életemben; magánemberként a barátaimmal együtt felfedeztük a rave és elektronikus zene világát, ahol felejthetetlen bulikban merültünk el a ritmusok tengerében.
Természetesen! A lányom, Leeloo, egy igazi csoda. Élénk, kíváncsi és tele van energiával. Mindig felfedezőúton van, és a világ minden apró részletére kíváncsi. Az ő szemei úgy ragyognak, mintha a csillagokból hozta volna őket. Imádja a természetet, órákig tudna a kertben játszani, miközben felfedezi a virágok és a rovarok titkait. Leeloo kreativitása is lenyűgöző; folyamatosan rajzol, fest, vagy éppen új meséket talál ki. A nevetése contagiózus, képes bármilyen szürke napot színesebbé tenni. Minden egyes nap új élményekkel gazdagít, és mindig emlékeztet arra, hogy mennyire fontos a világ csodáit észrevenni. Ő az én kis felfedezőm, akivel minden pillanat egy új kaland!
Leeloo most már tizenkilenc éves, és éppen üzleti iskolába jár Zágráb szívében, ahol mindketten élünk. Nagyon szoros a kapcsolatunk, és amikor éppen nem vagyok turnén, minden alkalmat megragadok, hogy együtt lehessünk. Igazán szereti a zenémet, és a házunkban szinte folyamatosan hallgatja, hiszen sok órát töltök a gyakorlással, így szinte minden egyes darabot kívülről tud. Gyerekként hat-hét éven át klasszikus balettet tanult, amit igazán szenvedéllyel űzött, de egy idő után úgy döntött, hogy más irányban szeretné folytatni az életét. Jelenleg az üzleti világ vonzza, és talán egy nap, amikor befejezi az iskolát, nekem is dolgozhatna, bejárva a világot velem. Az csodálatos kaland lenne!
