Herényi Károly: Ez a felismerések éve Ebben az évben számos váratlan élmény és fontos felismerés formálta Herényi Károly életét. A körülötte zajló események és a személyes tapasztalatok új perspektívát adtak számára, lehetővé téve, hogy mélyebben megérts
Az elmúlt tizenkét nap során a mögöttünk hagyott év számos jelentős eseményét és jelenségét idéztük fel. Szó esett botrányokról és olyan folyamatokról, amelyek 2024-ben (is) nyilvánvalóvá váltak, és amelyek - nem titkoltan - aggasztó képet festenek a jelenlegi magyar valóságról. Mindez pontosan 35 évvel azután történik, hogy hazánkban is sorsfordító események vettek kezdetét. Zárásként Herényi Károly, a korábbi MDF vezető politikusa és jelenlegi önkormányzati képviselő osztja meg gondolatait arról, honnan indultunk és hová jutottunk, valamint hogy milyen irányba haladhatunk tovább. "Remélem, hogy a társadalom normálisabb része végül túlsúlyba kerül a rombolásra, pusztításra és gyűlöletre építő elemekkel szemben. Ne felejtsük el, Hitlernek és Sztálinnak sem sikerült, és Putyinnak és Orbánnak sem fog!" – hallhattuk az örök optimista Herényi Károlytól. A pontos időkeretről nem nyilatkozik, de úgy véli, hogy 2024-ben az emberek már kifejezték, hogy elegük van a jelenlegi helyzetből.
Harmincöt évvel ezelőtt indult el Magyarországon egy olyan átalakulás, amelyet inkább változásnak neveznék, mintsem rendszerváltozásnak. Ebből az időszakból több mint másfél évtizeden át Orbán Viktor töltötte be a kormányfői posztot, és most már 15 éve folyamatosan a hatalom csúcsán áll. Ahogy 2024 felé tekintünk, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy hova jutottunk eddig. Mennyiben tükrözik az idei események az "illiberális" rendszer jellemzőit? Az idén tapasztaltak rávilágítanak arra, hogy a demokratikus értékek hogyan élik meg a kihívásokat, és hogy a politikai táj hogyan formálódik a jelenlegi hatalom alatt. Az idei év eseményei sokat elárulnak arról, hogy milyen irányba haladunk, és milyen hatások érvényesülnek a társadalom különböző rétegeiben.
Harmincöt évvel ezelőtt a magyar jövő tele volt ígéretekkel. Egy nemzet reménykedett abban, hogy a negyven évnyi szocialista rendszer után a szabad világ elhozza a modern társadalom vívmányait: jólétet, barátságot, szabadságot és jó viszonyt a szomszédos országok népeivel. Az első 10-15 évben valóban ezt az irányt követtük, ám aztán a folyamatok váratlan irányt vettek. A legígéretesebb rendszerváltó országból mára a Közép-Kelet Európai sereghajtók közé kerültünk, és az Európai Unióban is hátrányos helyzetbe kerültünk, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Orbán Viktor másfél évtizedes uralkodása mélyen rányomja bélyegét erre a helyzetre. Amit ő folytat, az nem kormányzás, hanem uralkodás. Az ő személyisége, különös vonásai pedig az egész magyar társadalomra kihatnak. A demokrácia értelmezése a normális demokratikus országokban követhetetlen, sokkal inkább egy egyszemélyi diktatúrára emlékeztet a vezetési módszer. A döntések nem közös tárgyalások és egyeztetések eredményei, hanem a hatalom akaratának kivetülései. Felmerül a kérdés: meddig tűri ezt a magyar társadalom? Meddig fogja elviselni, hogy "szolganép" legyen Európában? Én azonban optimista vagyok, és hiszek abban, hogy előbb-utóbb elérkezik az az idő, amikor a pohár betelik, és az embereknek elegük lesz ebből a vezérelvű politikai berendezkedésből.
Lehet, hogy Magyar Péter váratlan megjelenése és hirtelen népszerűségének növekedése ennek a változásnak a szimbóluma?
A Tisza Párt megjelenése valóban egy új politikai entitást hozott a közösségi életünkbe. Ugyanakkor sajnos úgy tűnik, hogy a vezetőségben felfedezhető néhány, a korábbi politikai irányvonalakat idéző elem. Valószínű, hogy a közös gyökerek játszanak szerepet ebben a jelenségben, de bízunk benne, hogy a társadalmi fejlődés elér egy olyan szintet, ahol ezen a kihíváson túlléphetünk.
Formáljuk át a gondolatokat! Hogyan is fogalmazhatnánk meg másképp? Talán így: Vajon a közelmúltban, 2024-ben érkezett el a magyar társadalom ahhoz a ponthoz, ahol végre megfogalmazódik az Orbán-ellenes fellépés? Lehetséges, hogy ez az év a felismerések és a változás ideje volt?
Természetesen! Az alábbiakban egyedi megfogalmazásban írom át a szöveget: Határozottan. Ennek főként gazdasági és pénzügyi gyökerei vannak, amelyek jelentős hatással vannak a társadalmi folyamatokra. Orbán kirekesztése az Európai Unióból, valamint a pénzügyi forrásokhoz való hozzáférés megszorítása olyan társadalmi és gazdasági feszültségeket teremt, amelyek hozzájárultak a Tisza Párt felemelkedéséhez és sikeréhez.
Eddig a gazdasági és társadalmi feszültségek, valamint problémák kerültek terítékre. Azonban léteznek itt más, nem elhanyagolható nehézségek is. Nem csupán a korrupció romboló hatásaira utalok, amely inkább a gazdasági és társadalmi dimenziókban érezteti hatását. Én inkább az emberek "lelki világára" fókuszálok, arra a folyamatra, amely során az elmúlt másfél évtizedben ez a lélek hogyan szennyeződött, és milyen mély nyomokat hagyott benne.
Teljesen egyetértek Önnel; Menczer Tamás, a Fidesz szóvivőjének megdöbbentő megnyilvánulása Magyar Péterrel szemben egy gyermekotthon előtt ékes példája ennek. Az, hogy elmondta a véleményét, és ahogyan azt tette, már önmagában is aggasztó, de még inkább rémisztő, hogy sem a Magyar Tudományos Akadémia, sem az egyházak, sem a művészeti szféra nem lépett fel ellene. Senki nem mondta ki, hogy "elég volt ebből!". A magyar értelmiségnek kötelessége lenne hallatni a hangját, de sajnos ez elmarad. Ez is egy komoly társadalmi probléma, amelyet sürgősen kezelni kellene.
És ennek vajon mi az oka? Hiszen volt, amikor az értelmiség tényleg példaként szolgálhatott a magyarok számára.
Az értelmiség jelenlegi helyzete olyan függőségi viszonyba került a kormányzattal, hogy ennek következtében viselkedése részben érthető. Ugyanakkor mégsem teljesen indokolható, hiszen az értelmiség igazi lényege a hatalom független kritikája és az építő jellegű észrevételek megfogalmazása. Ezen kritikai hangok jelentős mértékben hiányoznak a mai diskurzusból. Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon nem rendszerszolgákká váltak-e. Ez a jelenség ismét a negatív fejlődési trendek közé sorolható, hiszen az értelmiség valaha kulcsszerepet játszott a rendszerváltás folyamatában.
Mindezeket figyelembe véve, Ön valóban optimista? Tisztában vagyok azzal, hogy magát örök optimistának tartja, de ezúttal mivel lehetne bizakodónak lenni?
Alapattitűdöm az örök optimizmus. De nem csak erről van szó. Aki valamennyire is ismeri a történelmet és a társadalom tudományos fejlődési folyamatát, az láthatja, hogy minden társadalom, a betegsége ellenére is képes megújulni, s ez leginkább jellemző az európai társadalmakra. Ehhez persze el kell hinni magunkról, hogy képesek vagyunk rá, és tenni kell érte. El kell vetni a vezérelvűség mérges eszményét. Egy egészséges társadalomnak nem vezérekre, hanem jó, az emberekkel egyenrangú vezetőkre van szüksége. Ha ennek a feltételei elvileg megvannak, ha a társadalom tud élni ezekkel a lehetőséggel, akkor elzavarja a vezéreket, és akkor boldogabb világ köszönt a nemzetre.
Milyen érdekes megközelítése van annak a véleménynek, amely szerint ha Orbán Viktor és a kormánya szorult helyzetbe kerül, és a kormányváltás valóban kézzelfoghatóvá válik, akkor a rendkívüli állapot eszközét felhasználva akár el is halaszthatják a választások kiírását. Az is felmerül, hogy ha mégis sor kerül a választásokra, és a Fidesz vereséget szenved, akkor a hatalom átadásának megtagadása nem lenne elképzelhetetlen. Ez a forgatókönyv számos kérdést vet fel a demokratikus folyamatok működéséről és a politikai felelősségről. Mennyire valós ez a félelem, és milyen következményekkel járhat, ha valóban egy ilyen helyzetbe kerülünk?
A társadalom működésének sajátos törvényei és normái vannak, amelyeket időnként talán meg lehet kerülni, de Orbán Viktor e gyakorlatnak már régóta mestere. Remek példaként szolgál erre a rendkívüli állapot, amelyet közel egy évtizede folyamatosan fenntart, hol a migrációs válságra, hol egészségügyi járványra, hol pedig háborús helyzetre hivatkozva. Ezek az indoklások azonban teljesen megalapozatlanok, hiszen a környező országok is hasonló kihívásokkal küzdenek, mégsem hirdettek sehol rendkívüli állapotot, csak nálunk. A probléma nem a külső körülményekben rejlik, hanem az irányítás módjában Magyarországon. A társadalmi normák ideig-óráig talán figyelmen kívül hagyhatók, de tartósan nem, mivel akik megszegik ezeket, végül saját magukat fogyasztják el. Orbán Viktor is e két szempontból, anyagi és erkölcsi értelemben, már sok mindent elveszített. Reménykedem abban, hogy a magyar társadalom rendelkezik annyira fejlett – bár jelenleg inkább rejtett – erkölcsi érzékkel és elvárásokkal, hogy előbb vagy utóbb ennek megfelelően lépéseket tesz.
De hát a világ is "rottyon" van, nem csak Magyarország. Az Egyesült Államokban egy olyan embert választottak elnöknek, akit hazugságokkal, bűncselekményekkel, erkölcsi mélységekkel vádoltak, egyes esetekben jogilag is elítéltek; Európában előretör a szélsőjobb, köztük a nácik utódai is; európai ország indított egy másik európai ország - sőt, egy szláv ország egy másik szláv, azaz rokon ország - ellen háborút, amiben egy ázsiai rendszer - a legelnyomóbb észak-koreai - katonáit is bevetette. Az álhíreket hírként, a brigantikat prófétaként kezelik... Ilyen közegben pont a magyar fordulna jó irányba?
Ismét az értelmiség szerepe kerül előtérbe. A tudás és a kritikus gondolkodás befolyása, sajnos, nemcsak Magyarországon, hanem világszerte csökkent. Megfigyelhető, hogy az emberiség egy jelentős része szélsőséges nézeteket vall, ám felmerül a kérdés: vajon a normális, értelmes emberek képesek-e megőrizni a befolyásukat? Az igazi kihívás abban rejlik, hogy a társadalom két oldala közötti harcban végül a bölcsek kerülnek-e ki győztesen, vagy a butaságot hirdetők. Reménykedem abban, hogy az értelmesek túlsúlyban lesznek, és sikerül megakadályozniuk a rombolás, a gyűlölködés és a pusztítás eszméinek terjedését. Ne felejtsük el: a történelem során Hitlernek, Sztálinnak, sőt, ma Putyinnak és Orbánnak sem sikerült véglegesen dominálniuk. Az intelligencia és a tudás ereje végül mindig utat tör magának.
A sorozat során közzétett írások:
Hónapról hónapra – 1. rész: A 23 éves Visegrádi együttműködés jövője egyre inkább kérdésessé válik.
Hónapról hónapra, 4. rész: Orbán Gáspár csádi missziója és az orosz érdek Orbán Gáspár, a hazai politikai tájékoztatás egyik figyelemreméltó alakja, csádi missziójára indult, amely nem csupán személyes kalandot, hanem egy komplex geopolitikai játszmát is magában foglal. Az utazás során feltárulnak a mélyebb orosz érdekek, amelyek Chádra irányulnak, és amelyek magyarázatot adhatnak a térségben zajló eseményekre. Gáspár célja nem csupán a helyi közösségek megsegítése, hanem a magyar kormány politikai és gazdasági befolyásának növelése is. A misszió során számos kihívással kell szembenéznie: a helyi viszonyok, kultúrák és érdekek összetettsége mind-mind próbára teszi a kitűzött célok elérését. Egy másik fontos aspektus a háttérben húzódó orosz érdekek megjelenése. Chád stratégiai helyzete miatt Oroszország számára kulcsfontosságú terület, ahol a befolyásuk növelése érdekében különféle eszközöket vetnek be. Orbán Gáspár missziója így nemcsak a magyar diplomácia része, hanem a nemzetközi hatalmi játszmák színtere is. A következő hónapok során figyelemmel kísérhetjük, hogyan alakul a misszió, és milyen hatással van a magyar–orosz kapcsolatokra, valamint a helyi közösségekre. Gáspár feladata tehát nem csupán a sikeres küldetés végrehajtása, hanem a geopolitikai összefüggések megértése is, melyek hosszú távon formálhatják a térség jövőjét.
Hónapról hónapra 5. rész: Egy hivatalosan meg nem ünnepelt húszéves évforduló Az idő múlásával néha észre sem vesszük, hogy milyen fontos mérföldkövek mellett haladunk el. Ilyen volt a húszéves évfordulónk is, amelyet hivatalosan nem ünnepeltünk meg. Pedig a két évtizedes közös történetünk tele van emlékekkel, tapasztalatokkal és tanulságokkal. A nap, amikor a kezdetekre visszatekintettünk volna, csendesen elhaladt, mintha csak egy újabb átlagos nap lett volna. Sok szempontból ez a meg nem ünneplés éppen olyan beszédes, mint egy grandiózus ünnepség. Talán éppen az egyszerűségében rejlik a szépsége: a mindennapok apró csodái, amelyeket nem mindig veszünk észre, de amelyek nélkül nem lennénk ugyanazok. Az évforduló alkalmából nem voltak nagy szavak, de a szívünkben ott élt a szeretet és a hálás emlékek áradata. Ez a húsz év nem csupán egy időtartam, hanem egy közös utazás, tele felfedezésekkel, kihívásokkal és örömteli pillanatokkal. Bár nem voltak ünnepi vacsorák vagy fényes rendezvények, a szívünk mélyén tudtuk, hogy az igazi ünnep minden egyes napban ott van, amelyet együtt élünk át.
Hónapról hónapra 6. rész: A Tisza áradása és diadalmas előretörése Ahogy telnek a hónapok, a Tisza egyre inkább megmutatja erejét: a folyó szinte már tarol. A vízszint emelkedése egyre inkább érzékelhető, a partok mentén pedig a természet lenyűgöző átalakuláson megy keresztül. A tavaszi olvadás és az esőzések következtében a folyó vize dübörögve zúdul, mintha csak az évszakok harcát vívná a tájjal. A Tisza nem csupán egy folyó; ő egy élő, lélegző entitás, amely hatással van a körülötte lévő életre. A víz áradása új tájat formál, és helyet ad a természeti csodáknak, miközben a helyi közösségek életére is hatással van. A part menti falvak lakói figyelemmel kísérik a viszontagságokat, és alkalmazkodnak a folyó ritmusához. Ez a hónap különösen izgalmas, hiszen a Tisza nem csupán a víz mennyiségét növeli, hanem új lehetőségeket is teremt a horgászok, természetkedvelők és a természetfotósok számára. A víz tükrében a napfény játéka, a zöldellő fák és a színes virágok szépsége káprázatos látványt nyújt, amely nem csupán a szemnek, hanem a léleknek is tápláló élményt ad. A Tisza ereje tehát nem csupán az áradásban rejlik, hanem abban is, hogy folyamatosan formálja a tájat és az életet körülötte. Ahogy a hónapok telnek, úgy a folyó is tovább írja saját történetét, és mi mindannyian részesei vagyunk ennek a csodás folyamatnak.
Hónapról hónapra 7. rész: Folytatódó elszegényedés és lemaradás az EU-ban
Hónapról hónapra 8. rész: Iványit tovább üldözi Orbán bosszúja, vétlen gyerekek az áldozatok
Hónapról hónapra 9. rész: Orbán Balázs megdöbbentő kijelentésének következményei a Fideszben elmaradtak Ebben a hónapban különös figyelmet érdemel Orbán Balázs nyilatkozata, amely komoly hullámokat vetett a Fidesz berkein belül. A politikai tájékozódás szempontjából figyelemre méltó, hogy a botrányos kijelentés után a párt vezetői nem reagáltak, sőt, úgy tűnik, hogy a helyzet normalizálására tett kísérletek is elmaradtak. Az események tükrében érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen hatással lehet ez a Fidesz politikai jövőjére és hogyan befolyásolja a párt belső dinamikáját. Az elmaradt következmények kérdése pedig újabb vitákat generálhat a párton belüli felelősségről és a politikai diskurzus határozottságáról.
Hónapról hónapra – 10. rész: Idén ismét sikerült jól pénzelni a barátokat a nemzeti konzultációs akcióval.
Hónapról hónapra, 11. rész: Orbán Viktor már rehabilitálta Szájer Józsefet - vajon Novák Katalin is készül a következő lépésre?
Hónapról hónapra 12. rész: A harmatgyenge forint újabb gyengülést mutatott Ahogy telik az idő, a forint helyzete egyre instabilabbá válik, és a legutóbbi hónapok trendje is ezt tükrözi. A gazdasági kihívások és a globális piaci ingadozások következtében a hazai valuta további gyengülésnek indult. A tőzsdék és a nemzetközi kereskedelem folyamatai nem kedveznek a forintnak, így a jövőbeni kilátások is egyre borongósabbak. Az elemzők figyelmeztetnek, hogy a helyzet sürgető intézkedéseket igényel, hogy megállítsuk ezt a kedvezőtlen folyamatot, amely nemcsak a gazdaságra, hanem a mindennapi életünkre is komoly hatással lehet.
