Bár a Liverpool számára a szezon kezdet nem éppen a várakozásoknak megfelelően alakult, a klub százmillió eurós igazolása mégis Cristiano Ronaldo örökségét követi.

Marco Rossi olyan kihívással néz szembe a válogatott élén, amelyre eddig még nem volt példa.

Jadon Sancho 2021 júliusában 85 millió euróért váltott Dortmundból a Manchester Unitedhez. Az angol válogatott szélső, aki abban az időben a világ egyik legígéretesebb fiatal tehetsége volt, sajnos nem tudta jól kezdeni pályafutását a "vörös ördögöknél". Első hét mérkőzésén nem tudott betalálni, és gólpasszt sem jegyzett.

Pechjére éppen ekkortájt került a mozikba a Daniel Craig-féle James Bond-filmek utolsó darabja, a "Nincs idő meghalni" , a német Sky Sport pedig kapva az alkalom az alábbi photoshoppolt képet adta le egyik adásában:

Ettől a pillanattól kezdve a 007-es ügynök már nem csupán egy mulatságos vicc, hanem egy új dimenziót nyer: a nagy klubok friss igazolásainak mércéjévé válik. A játékos statisztikái és a titkosügynökök világa mostantól összefonódik, új távlatokat nyitva a sport és a szórakozás határvonalán.

Jelenleg a Liverpool egyik legnagyobb nyári átigazolásának kapcsán is felerősödött a közvélemény zaja.

Florian Wirtz érkezése 137 millió eurós átigazolási díjjal a Liverpoolhoz azt a célt szolgálja, hogy a csapat verhetetlenné váljon a 2024-2025-ös idényben, és megszerezze a bajnoki címet. Bár Arne Slot csapata a legutóbbi angol Szuperkupa-meccsen vereséget szenvedett el, Wirtz debütálása a "vörösöknél" máris emlékezetes marad, hiszen gólpasszt adott Hugo Ekitikének, aki betalált. Azonban a Premier League-ben eddig nem igazán tudta megvillanni tehetségét, és a Bajnokok Ligájában is csak két mérkőzés áll mögötte, ami nem sok jót ígér a statisztikájának. A helyzet nem kedvező, és a teljesítménye egyelőre elmarad a várakozásoktól.

De vajon tényleg ennyire egyszerű lenne az egész? Akinek a fejét hivatalosan is Ian Fleming nőcsábász titkosügynökének a szmokingjába lehet szerkeszteni, az már rögvest falábú lenne? A múlt mást állít. Sőt, bőven akad pozitív példa a Mersey-parti klubon belül, és azon kívül is.

Nem szükséges messzire utaznunk ahhoz, hogy találkozzunk első jelentős ügynökünkkel. Roberto Firmino 2015 nyarán érkezett Angliába a Hoffeinheimtől, akkoriban egy figyelemre méltó, 41 millió eurós átigazolási díjért. Ekkoriban azonban a Liverpool körüli légkör egészen eltérő volt. A kispadon Brendan Rodgers, az északír szakvezető ült, és a csapat játékstílusa inkább identitás nélküli futballra emlékeztetett, ami jelentősen befolyásolta a teljesítményüket.

Első nyolc bajnokijából mindössze hármat nyert meg a gárda, ebből kettő kivételével (amikor sérüléssel bajlódott) a brazil is lehetőséget kapott, ámbár sokszor csak csereként látta edzője, vagy éppenséggel jobbszélsőként játszatta, míg eredeti pozíciójában a szintén nyári fogás Christian Benteke élvezett előnyt.

A támadó karrierjében egy fontos fordulópontot hozott el az edzőváltás. 2015. október 8-án a Liverpool kispadjára Jürgen Klopp ült, és Firmino szerepe is jelentős változásokon ment keresztül. A brazil játékos nem sokáig váratott magára, hiszen a Chelsea ellen, október 31-én, máris egy gólpasszal járult hozzá a csapat teljesítményéhez. Később, novemberben a Manchester City ellen, a 4-1-es győzelem során nemcsak egy újabb asszisztot, hanem egy gólt is szerzett. A 2015-2016-os bajnoki idényt végül 31 mérkőzésen 10 gól és 7 gólpassz mellett zárta, ezzel bizonyítva helyét a csapatban.

A többi már a történelem lapjaira került. Nem csupán a Liverpool tért vissza régi fényéhez Klopp irányítása alatt – hiszen a csapat szinte minden jelentős hazai és nemzetközi trófeát begyűjtött, a bajnokságtól a Bajnokok Ligájáig – hanem Firmino is a német szakember által vezetett időszak egyik meghatározó alakjává vált. A Premier League-ben 256 mérkőzésen 82 gólt szerzett és 51 assziszttal is hozzájárult csapata sikeres szerepléséhez, miközben a mezőnymunkában is kiemelkedett egészen 2023-as távozásáig.

Az Arsenal francia zseni a maga idejében nem csupán az angol Premier League, hanem a világ egyik legkiválóbb gólszerzője volt. Ezért érthetetlennek tűnhet, hogy a "Király" becenévre hallgató labdarúgó miért szerepel ezen a listán, hiszen a teljesítménye alapján sokkal több elismerést érdemelne.

Thierry Henry londoni karrierje valóban nem a legsimábban kezdődött. A Juventusból érkező, akkor még csak 22 éves fiatal tehetség beilleszkedése Arséne Wenger taktikájába nem zökkenőmentesen zajlott. Nem arról volt szó, hogy nem a megfelelő poszton játszott volna. Később a francia klasszis maga is bevallotta, hogy újra kellett tanulnia azokat az automatizmusokat, amelyek elengedhetetlenek a csatárok játékában.

De ami késett, nem múlott. Henry 1999 szeptemberében már be is köszöntött a Southampton ellen a nyolcadik bajnokiján, és meglehet, hogy legközelebb csak a Derby County ellen villant (kétszer) november végén, de utána nem volt ember, aki meg tudta volna állítani a következő egy évtizedben.

Henry Premier League-es pályafutása során 258 mérkőzésen lépett pályára, ezeken pedig 175 gólt, és 73 gólpasszt jegyezhetett, kétszer (2001-2002 és 2003-2004) pedig a bajnoki cím is összejött az "ágyúsokkal", abból egyszer veretlenül.

Ha valaki a stílusával és megjelenésével simán elmehetne 007-es ügynöknek, az kétségkívül a sportág történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, Cristiano Ronaldo. Míg sokan talán kételkedtek abban, hogy a korábban említett francia zseni felkerülhet egy ilyen elit listára, Ronaldóról valószínűleg senki sem feltételezte volna, hogy itt van a sorban. Pedig ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, nem is lenne olyan meglepő a dolog.

A fáma szerint 2003 nyarán egy Sporting-Manchester United barátságos mérkőzésen döntötte el - részben saját játékosai lobbitevékenységének hatására - Sir Alex Ferguson, hogy az ellenfélnél játszó 18 éves kölyöknek, aki annyi bosszúságot okozott a félidőben a hátvéd John O'Shea-nek, néhány héttel később már a "vörös ördögök" gúnyájában kell bolondítania a védőket.

A fiatal játékosnak viszont idő kellett, hogy megszokja az új közeget. A skót tréner sokszor csak az utolsó negyedórára cserélte be a fiatal reménységet, aki így végül a 11. fordulóban villant először. A Portsmouth ellen a hajrára becserélt támadó góllal és gólpasszal vette ki a részét a 3-0-s győzelemből, ezzel hivatalosan is megkezdte termelését a Premier League-ben.

Bár a bajnoki idény végére nem túl impozáns statisztikákkal (4 gól, 4 gólpassz) zárta, 2009-es távozásakor már a világ legjobb futballistájaként hagyta el a Real Madridot, zsebében egy aranylabdával (2008).

Csak hogy egy Pool-játékossal záruljon a legnevezetesebb példák sora, utolsónak vegyük Steven Gerrardot, akinél hűségesebb játékost nehezen tudna mondani az ember. A Mersey-parti nevelésnek bár sohasem jött össze a hőn áhított Premier League-trófea a nevelőklubja első csapatában eltöltött 17 idény során, szinte minden mást megnyert a csapat kulcsembereként. Mind közül a legfényesebben az isztambuli csodaként elhíresült 2005-ös Bajnokok Ligája-győzelem csillog még máig is az angol középpályás vitrinjében.

De persze ne szaladjunk ennyire előre, Gerradnak bizony sokat kellett várnia, mire gólszerzőként vagy előkészítőként feljegyezhették a nevét a bajnokságban. Első felnőtt idényében ez nem is sikerült, noha tizenkét találkozón lépett pályára 18 évesen az 1998-1999-es szezonban.

A második bajnoki idényben 29 meccsen küldték pályára, első gólja végül a 17. fordulóban (összesen pedig 29. PL-szereplésén) esett meg a Sheffield Wednesday elleni 4-1-es diadal közben, bár középpályásként természetesen nem számított elsődleges feladatai közé, hogy a kapu előtt is veszélyes legyen (nem úgy mint a korábbi példáknál).

A fiatal Gerrard idővel felnőtt a feladathoz, és korának egyik legkiválóbb, sokoldalú labdarúgójaként vált ismertté. 2015-ben úgy határozott, hogy az Egyesült Államokban folytatja karrierjét. Ekkorra már 504 mérkőzés tapasztalatával rendelkezett a Premier League-ben, ahol 121 gólt és 97 gólpasszt könyvelhetett el magának.

Nem csupán ez a négy futballista felelt meg a megfogalmazott "kritériumoknak", hanem a korábban említett legendás játékosok is inspiráló példákként szolgálhatnak Florian Wirtz számára. A fiatal tehetség már számos alkalommal bizonyította, hogy a német Bundesligában otthonosan mozog, legyen szó előkészítésről vagy a kapu előtti helyzetkihasználásról. Statikái lenyűgözőek: 140 mérkőzésen 35 gól és 47 gólpassz fűződik a nevéhez.

Ki tudja, talán már a hétvégi, 17:30-kor kezdődő Manchester United elleni összecsapás hozza el a várva várt fordulatot.