A világhatalmak egy hidegháborús kémfészekért vívják harcukat, ahol egy norvég kikötő kulcsszerepet játszhat a globális jövő alakulásában.

Kirkenes, első ránézésre, egy elhagyatott norvég bányavárosnak tűnik: zárva lévő boltok, üres raktárak és betört ablakok sorakoznak az utcák mentén. Azonban ez a mindössze 3600 lakosú település nem csupán a múlt emlékét őrzi, hanem a világpolitika egyik legizgalmasabb játszóterévé vált. Mindössze 10 percre az orosz határtól, ez a hajdanán "kémfészekként" ismert település ma a jövő arktiszi uralmáért folytatott harc középpontjában áll.

Magnus Maeland, a norvég Kirkenes polgármestere, 2023 végén hivatalba lépve egy váratlanul izgalmas és egyben megterhelő helyzetbe került. Az első hetek során három kínai delegáció érkezett városába, ami nem csupán a helyi politika, hanem a nemzetközi kapcsolatok szintjén is komoly hullámokat vetett. A háttérben húzódó okok egyszerűnek tűnnek, mégis ijesztőek: a város gazdasági potenciálja és stratégiai elhelyezkedése egyre inkább felkeltette a távoli ország figyelmét. A delegációk érkezése mögött rejlő szándékok, valamint a globális politikai feszültségek árnyékában Maeland előtt komoly kihívások álltak, amelyek meghatározhatják Kirkenes jövőjét és a helyi közösség életét.

Első ránézésre talán furcsának tűnik, hogy egy olyan ország, amelynek legészakibb jelentős városa, Harbin, körülbelül azon a szélességi fokon helyezkedik el, mint Velence, sarkvidéki álmokat dédelget. Ám Peking mégis "sarkvidék közeli államnak" titulálja magát, és komoly terveket kovácsol a fehér kontinenssel való kapcsolataira.

Az Arktisz régió melegedése négyszer gyorsabb ütemben zajlik, mint a Föld más területein. A szakértők figyelmeztetnek, hogy ez súlyos ökológiai válságot idézhet elő, amely komoly következményekkel jár a természetes élővilágra és a helyi közösségekre nézve. Mindazonáltal a globális politikai szereplők más megvilágításba helyezik ezt a helyzetet: számukra a gyorsuló változások nem csupán problémát jelentenek, hanem jelentős üzleti lehetőségeket is kínálnak.

Becslések szerint a világ fel nem tárt földgázkészletének 30 százaléka rejtőzik a sarkvidéken. Emellett új hajózási útvonalak nyílnak Ázsia és Európa között, amelyek jelentősen lerövidítik a szállítási időt. Kína ennek megfelelően dolgozza ki sarkvidéki kereskedelmi stratégiáját - írja a BBC.

Kirkenes, a norvég határ közelében fekvő egykori bányaváros, ma már kísérteties hangulatot áraszt. Az üres üzletek és az elhagyott raktárak, amelyeknek ablakai töröttek, mintha a múlt emlékét őriznék, miközben a világ elfordult ettől a helytől. Mégis, a jövő fénylő reménye ott rejlik, hiszen ha a jég tovább olvad, Kirkenes lehet Európa első olyan kikötője, amely képes fogadni az ázsiai konténerhajókat.

Terje Jorgensen, a kikötőigazgató, merész álmokat sző: egy új, nemzetközi kikötő létrehozására készül, amely a három kontinens - Európa, Ázsia és Észak-Amerika - találkozásának középpontjába helyezné a régiót. E grandiózus projekt célja, hogy hidat építsen a kultúrák és gazdaságok között, és új lehetőségeket teremtsen a kereskedelem és az együttműködés számára.

Egyedi átrakodó pontot kívánunk kialakítani, de földterületet senkinek sem értékesítünk – sem a brit, sem a kínai érdekelteknek.

Norvégia törvényei ma már tiltják földterületek vagy vállalatok eladását, ha az veszélyeztetné a nemzetbiztonságot. A helyi hatóságok azonban még mindig várják az állam egyértelmű iránymutatását arról, mi minősül "kritikus infrastruktúrának".

A kínai "befolyásvásárlási" kísérletek egyre gyakrabban ütköznek ellenállásba az európai Arktiszon. Peking sikertelenül próbált tulajdonrészt szerezni norvég és svéd kikötőkben, valamint a grönlandi repülőtéren. Ezért fordult Oroszország felé - a legnagyobb sarkvidéki hatalom felé, amely az arktiszi partvonal felét ellenőrzi és lelkesen fogadja a kínai befektetéseket. Az együttműködés katonai dimenziókat is öltött. 2024 októberében először járőrözött kínai parti őrség az Arktiszon orosz erőkkel közösen.

Kirkenes a hidegháború idején "kémfészekként" volt ismert - a Kelet és Nyugat frontvonala. Ma Norvégia azt állítja, hogy Oroszország az Arktiszt használja hadseregének kiképzésére és Ukrajna elleni bombázó repülésekre.

"Ezt nap mint nap tapasztaljuk" - nyilatkozik Jorn Kviller ezredes. Az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta jelentősen megnőtt a GPS-zavarásos események száma, még a civil pilóták körében is. A határ menti kémkedés, amely a lehallgatásoktól kezdve az ügynökök bevetéséig terjed, egyre inkább elterjedt jelenséggé vált.

A Bodo melletti sziklába vájt hidegháborús földalatti parancsnoki központban valós időben követik a hajókat, és az adatokat megosztják a NATO-val. Minden orosz hajó, amely Európába akar jutni, először a norvég vizeken halad át.

A Kirkenes és az Északi-sark között félúton elhelyezkedő Svalbard-szigetek, noha örök jég fedi őket, egyre inkább feszültséggel teli politikai színhelyekké válnak. A szigetek hivatalosan Norvégia fennhatósága alatt állnak, azonban egy nemzetközi megállapodás értelmében a szerződést aláíró országok állampolgárai vízum nélkül végezhetnek munkát és kutatásokat ezen a távoli területen.

Az ukrajnai konfliktus kirobbanása óta a feszültségek egyre inkább elmélyültek. Orosz városokban látványos felvonulásokat rendeznek, ahol szovjet zászlók lobognak a szélben, míg a kínai kutatóállomás működése mögött sokan kémkedésre utaló jeleket sejtenek.