Hozzunk létre egy különleges üzenetet: Támogassuk a csigák, a repülő kutyák és a poloskák jogait! Minden élőlénynek megvan a maga helye a világban, és ideje, hogy hangot adjunk az ő érdekeiknek is!

A legmértéktartóbb számítások is arra mutatnak rá, hogy az európai mezőgazdaság számára a pollinátor rovarok tevékenysége évi legalább 5 milliárd euró (körülbelül 2000 milliárd forint) tiszta hasznot jelent. Érdemes tudni, hogy a vadon élő növények 80 százaléka rovarok általi beporzást igényel, és a 70 legfontosabb kultúrnövény közül több mint egy tucat termése nem lenne lehetséges ezen élőlények nélkül. A kultúrnövények 84 százalékának megporzása, valamint a mezőgazdasági termelés harmada közvetlenül állati pollinátoroktól függ. Az agrárközgazdasági szakirodalom szerint a beporzók nélkül termeszthető termények, gyümölcsök és zöldségek összértéke évi 235 és 577 milliárd dollár között mozog.

Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete, a FAO statisztikái szerint a legismertebb beporzók, a házi méhek (Apis mellifera) évente globálisan alsó hangon is legalább 20 milliárd dollár értékű mézet állítanak elő emberi fogyasztásra, a propolisztól a méhpempőig terjedő méhészeti termékek piaci hozzájárulása pedig minimum 300 milliárd dollárra tehető. A vadon élő méh-, poszméh-, moly- és lepkefajok ehhez még legalább 200 milliárd eurónyira taksált ökoszisztéma-szolgáltatással járulnak hozzá évente.

Megdöbbentő, hogy a 2017 óta külön világnappal ünnepelt házi méhek, amelyek az elmúlt 5-6 ezer év során minden kultúrában fontos haszonállatként voltak számon tartva, most a kihalás szélére kerültek. Ez az emberi önsorsrontás, mint az evolúció csúcsdöntésére készülő faj, figyelemre méltó ellentmondás. Nemzetközi kutatások egyértelműen mutatják, hogy a vadméh- és lepkefajok körében minden harmadik faj csökkenésnek indult, míg minden tizedik konkrétan a kihalás küszöbén áll.

Sokan talán nem is sejtik, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások terén a jól ismert rovarok mellett rengeteg más gerinctelen és gerinces állat is hozzájárul a Föld gazdag zárvatermő flórájának szaporodásához. Györfy Borbála és Vásárhelyi Tamás biológusok 2018-ban indított kezdeményezése éppen ezt a tudásbeli hiányosságot igyekszik orvosolni. Ennek keretében a vegetációs időszak kezdetén kutatási és oktatási intézmények, szakmai természetvédők, valamint lelkes állat- és növénybarátok együtt hívják fel a társadalom figyelmét a pollinátorok létfontosságú szerepére. A Magyar Környezeti Nevelési Egyesület koordinálásával minden év március 10-én országszerte egyre több helyszínen és egyre kreatívabb formában megünnepelt Beporzók napja célja, hogy rehabilitálja azokat a "kártevőket", akik beporzási tevékenységét a tankönyvek és a szakirodalom is meglehetősen elhanyagolja.

A malakofília, azaz a csigák általi beporzás egy igazán figyelemre méltó jelenség, amely a természet különleges összefonódásait tükrözi. Fehér Zoltán malakológus 2018-ban a Magyar Természettudományi Múzeum ismeretterjesztő blogján hivatkozott egy 2007-es tanulmányra, amely a terepi megfigyelések alapján kimutatta, hogy a Vulvulopsis nummularium növényfaj beporzásában szerepet játszik a mindössze 10 milliméter hosszú indiai Lamellaxis gracile csiga is. A cikk hangsúlyozza a Vulvulopsis lenyűgöző evolúciós stratégiáját, amely lehetővé teszi, hogy a beporzás feladatait a méhek és a csigák közösen végezzék. Míg a méhek főként napos, száraz időben aktívak, a csigák esős, nedves időjárásban dolgoznak, így a beporzás folyamata független a változó időjárási körülményektől. Az írás említi, hogy a szakirodalomban csupán hét olyan növényfajt találunk, amelyeket csigák poroznak be, ami tovább fokozza ennek a különleges jelenségnek a jelentőségét.

Az amatőr természetbúvárok mellett a beporzási szakirodalom mélységeibe ritkán merülő szakértők is gyakran nincsenek tisztában egy fontos ténnyel: a mangó, a vanília, az agávé és a banán legfőbb beporzói nem mások, mint emlősök.

A nektárevő denevérek és a nektárt termelő növények közötti kapcsolat egy lenyűgöző koevolúció példája, amely hasonlóan zajlik, mint a rovarok vagy kolibrik esetében. Egyes denevérfajok nyelve annyira megnyúlt, hogy hosszabb a testükhöz képest, lehetővé téve számukra, hogy akár a mélyebb virágokból is kinyerjék a nektárt. Az ilyen denevérbeporzásra támaszkodó növények jellemzően éjszaka bontogatják szirmaikat, és éjjel bőségesen termelnek nektárt és virágport. Viráguk általában méretes és illatos, nem feltétlenül élénk színű, de kelyhük elég tágas ahhoz, hogy a denevér kényelmesen beférjen. Miközben a denevér nyelvével a nektárért kutat, bundájára rengeteg virágpor tapad. Ezt a pollent a következő virágnál leadja, így segítve elő a növények szaporodását, miközben újabb adag pollent is gyűjt.

Megdöbbentő, hogy az indiai repülőkutyák (Pteropus giganteus) játszanak kulcsszerepet a szubkontinens gyapotfáinak (Ceiba pentandra) beporzásában, hiszen ők az első számú felelősök e folyamat során.

A közismert nézetekkel ellentétben a mezei poloskák (Miridae) és a virágpoloskák (Anthocoridae) csoportjába tartozó rovarok, akiket a legtöbben "haszontalannak" tartanak, valójában tömegesen keresik fel a virágzó növényeket. "Néhány fajuk képes megélni a zord, alpesi viszonyok között is, ahol a méhek száma drasztikusan lecsökkent, így a poszméhekkel és legyekkel együttműködve a beporzási szerepük felértékelődhet" – írják a biológusok. Például a japáni Okinava szigetén található kutyatejfélék egyik fajtáját a nektárjáért az Orius atratus nevű virágpoloska porozza, és cserébe a növény nem csupán táplálékot, hanem "költőhelyet" is nyújt számukra.

A Beporzók napjának honlapja szerint 200 millió évvel ezelőtt a "skorpiólegyek lehettek az első jelentős beporzók", az akkor megjelent magnóliák és tündérrózsák egy részének most is a Mecoptera család a pollinátora. "A genetikai számítások szerint viszont akár 200 millió éve is kellethették magukat, eleinte talán illatukkal, mint a nyitvatermők, (amelyeknek nincsenek is sziromleveleik), később színeikkel, formáikkal is".

A kolibrifélék (Trochilidae) közel 350 fajának lenyűgöző specializációja mellett talán kevesen tudják, hogy a Homo sapiens is a pollinátorok sorába tartozik. Bár a növénynemesítők által kidolgozott pipettás és ecsetes beporzási technikák elterjedtek, a biológiai megoldások hatékonyabb alternatívát kínálnak. Ezt jól példázza a Qubiten található szegvári üvegház-komplexum, ahol a paradicsomültetvényeket nem más, mint a szelektált holland és belga tenyésztésű földi poszméhek (Bombus terrestris) beporozzák. Ezeket a kis, de hatékony munkásokat a magyar nyelvben dongóknak hívjuk, és kulcsszerepet játszanak a növények megtermékenyítésében.