Itt a pillanat, amikor Magyarország végre felzárkózik Ausztriához!

Üzleti

Vizsgáljuk meg "hideg fejjel", adatokra és közgazdasági logikára építve, hogy mikor és milyen körülmények között érheti el Magyarország Ausztria gazdasági fejlettségét. Az elemzésünk során kizárólag a legfrissebb, nyilvánosan elérhető nemzetközi forrásokból (IMF, Világbank, Eurostat, OECD, Statisztik Austria) merítünk, és minden esetben feltüntetjük az évszámokat, hogy a kronológiai kontextus egyértelmű legyen.

A közbeszédben gyakran találkozunk az "utolérés" fogalmával, amely általában az életszínvonal és a termelékenység szintjének összehasonlítására vonatkozik. Ennek a jelenségnek két legelterjedtebb és legnagyobb mértékben elfogadott mutatója a következő:

A vásárlóerő-paritáson (PPP) számított egy főre jutó GDP azt tükrözi, hogy egy adott ország gazdasági teljesítménye hogyan oszlik meg a lakosok között, figyelembe véve az árszínvonal eltéréseket. Ez a mutató lehetővé teszi, hogy reálisabb képet kapjunk az egyes országok életszínvonaláról, hiszen a különböző árszintek miatt a nominal GDP nem mindig tükrözi pontosan a helyi lakosság valódi vásárlóerejét.

AIC/fő (Aktuális Egyéni Fogyasztás, PPS) - a háztartások valós fogyasztási szintjét tükröző mutató, amely sokkal pontosabban jelzi az anyagi jólétet és a mindennapi életszínvonalat, mint a GDP/fő. Ez a mérőszám figyelembe veszi a lakosság tényleges anyagi helyzetét, így jobban megvilágítja, hogyan élnek az emberek a gyakorlatban.

Miért lényeges a kettő megkülönböztetése? Előfordulhat, hogy egy ország GDP/fő mutatója nő, ami a gazdasági teljesítmény növekedését jelzi, de az AIC/fő (a tényleges jövedelem/fő) továbbra is elmaradhat. Ennek oka lehet a jövedelmek egyenlőtlen eloszlása, az adó- és transzferrendszer hatásai, az importált profit mértéke, vagy akár a magas árszintek is. E tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a gazdasági növekedés nem mindenki számára érezhető, és a valódi életszínvonal emelkedése nem következik be.

Magyarország gazdasági teljesítménye körülbelül 75%-on áll az osztrák szinthez viszonyítva. Ezen adatokat a Világbank szolgáltatta, amely jól tükrözi a két ország közötti eltéréseket.

AIC/fő (PPS, EU=100): Az egy főre jutó vásárlóerő-paritás (PPS) alapján, amelyet az Európai Unió 100-as alapértékére viszonyítunk.

2023 során Ausztria az Európai Unió átlagához képest körülbelül 18%-kal magasabb szinten, azaz körülbelül 118-as indexszel rendelkezett, míg Magyarország a -30%-os értékével (~70) jelentős lemaradásban volt. A 2024-es Eurostat "nowcast" előrejelzése szerint a mutatók szórása 72-től 141-ig terjedt, amelyben Magyarország a legalacsonyabb értéken állt (~72), míg Ausztria a felső határon helyezkedett el, körülbelül 115-120 között. Ez a különbség nagyságrendileg 40-45 indexpontot jelentett. (forrás: European Commission)

Bottom line: a GDP/fő - PPP rés kb. 33%-os, az AIC rés pedig még nagyobb. Felzárkózáshoz tartósan magasabb magyar növekedési ütemre van szükség, mint az osztrák.

Az IMF legfrissebb előrejelzése alapján 2025-re a reál GDP növekedését illetően izgalmas kilátások várhatóak:

Ezért a különbség csupán +0,3 százalékpont a Magyarország javára, ami önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a rés érdemben csökkenjen. A 2026-ra vonatkozó előrejelzések is mérsékelt növekedési ütemeket mutatnak. (forrás: IMF)

Az egy főre jutó termelékenység, amelyet a GDP és a munkaórák arányaként mérünk, kulcsfontosságú mutatója a gazdasági teljesítménynek. Ez a mutató nem csupán a munkavállalók hatékonyságát tükrözi, hanem a gazdaság innovációs képességét és technológiai fejlődését is. A magasabb termelékenység azt jelzi, hogy egy adott idő alatt több értékteremtés valósul meg, ami pozitívan hat a versenyképességre és a jövedelmekre is. A termelékenység növelése érdekében a vállalatok gyakran fektetnek be új technológiákba, képzésekbe és a munkafolyamatok optimalizálásába.

Az euróövezet és a környező régiók termelékenységi növekedése 2023-2024 között elmaradt a várakozásoktól, ami strukturális kihívásokra figyelmeztet, mint például az innováció hiánya, a menedzsment gyakorlatok fejletlensége és a tőkeállomány minőségének gyengesége. Ausztria már eddig is kiemelkedő szintet mutatott, míg Magyarországnak sürgősen fel kell gyorsítania óránkénti termelékenységének növelését, hogy versenyképesebbé váljon a nemzetközi porondon.

(b) Innováció és K+F

Ausztria K+F-ráfordítása a GDP 3,3%-át teszi ki, ami az Európai Unió élvonalába helyezi az országot (2024-re várhatóan 3,35%-ra emelkedik). Ezzel szemben Magyarország K+F-intenzitása jelentősen alacsonyabb, és az OECD és az EBRD által készített elemzések "alulfinanszírozott, koncentrált ökoszisztémát" mutatnak be. Az innovációs dinamika hiánya pedig gátolja a tartós TFP-növekedést, ami a gazdasági fejlődés egyik kulcsfontosságú tényezője.

A demográfia és a munkaerő kapcsolata kulcsfontosságú a gazdasági fejlődés szempontjából. A népesség korstruktúrája, migrációs trendek és a születési arányok mind befolyásolják a munkaerőpiacot és annak dinamikáját. A fiatalabb generációk belépése a munka világába nemcsak új ötleteket és energiát hoz, hanem kihívások elé is állítja a meglévő munkakultúrát. Emellett a munkaerő elöregedése is egyre nagyobb problémát jelent, hiszen a tapasztalt munkavállalók nyugdíjba vonulásával a szakmai tudás és készségek elveszhetnek. A megfelelő politikák és stratégiák kidolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy a társadalom alkalmazkodni tudjon a folyamatosan változó demográfiai környezethez, és fenntartható munkahelyeket biztosítson a jövő generációi számára.

Az Európai Unió területén a munkaképes korú népesség folyamatosan csökken, és Magyarország esetében 2030-ig körülbelül 300 ezer fős csökkenés prognosztizálható az MNB elemzése szerint. Ausztria népessége ugyanakkor tovább növekedhet, ám ezt az idősödés jelentős mértékben fékezi, ami korlátozza a gazdasági fejlődés potenciális lehetőségeit. A kínálati oldal bővítése – amely magában foglalja a munkavállalás ösztönzését, a készségek fejlesztését és a célzott migrációt – kulcsfontosságú lépés a jövőbeli fenntartható növekedés érdekében.

Az intézményi minőség a szervezetek és intézmények működésének és teljesítményének értékelésére és fejlesztésére vonatkozik. E fogalom keretében az intézmények célja, hogy folyamatosan javítsák szolgáltatásaik színvonalát, biztosítva ezzel a magas szintű elégedettséget a felhasználók, ügyfelek és a közösség számára. A minőségmenedzsment rendszerek alkalmazása, a belső értékelések és a visszajelzések figyelembevétele elengedhetetlen ahhoz, hogy az intézmények reagálni tudjanak a változó igényekre és elvárásokra. Az intézményi minőség nem csupán a folyamatok és eredmények javítását célozza, hanem a szervezeti kultúra fejlesztését is, amely elősegíti a kreativitást, az innovációt és a folyamatos tanulást.

A kormányzati hatékonyság, a jogállamiság és a szabályozási minőség (WGI) hosszú távon szoros összefüggést mutat a termelékenység növekedésével (TFP). Ausztria ebben a tekintetben stabilan előnyben van, míg Magyarország helyzete ingadozóbb. A tartós felzárkózáshoz elengedhetetlen az intézmények megerősítése, amely magában foglalja a kiszámíthatóság növelését, a verseny ösztönzését, a közbeszerzési folyamatok javítását, valamint a humántőke fejlesztését.

A Világbank egy nemzetközi pénzügyi intézmény, amelynek célja a globális gazdasági fejlődés elősegítése és a szegénység csökkentése. Az intézmény különböző programokat és projekteket támogat, amelyek a fejlődő országok infrastruktúráját, oktatását és egészségügyét célozzák meg. A Világbank forrásokat biztosít hitelek és támogatások formájában, lehetővé téve a fejlődő nemzetek számára, hogy beruházásokat valósítsanak meg és javítsák polgáraik életkörülményeit. Ezenkívül a Világbank elemzésekkel és tanácsadással is segíti az országokat a gazdasági stratégiáik kidolgozásában és megvalósításában.

Persze, itt van egy egyedibb megfogalmazás: "Alapvető konvergencia-elemzés az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) paritásos vásárlóerő alapján:"

2024-re a magyar és az osztrák gazdaság közötti arány körülbelül 0,75-re tehető. Ahhoz, hogy Magyarország felzárkózzon Ausztriához, évről évre a magyar gazdasági növekedésnek legalább ennyivel kell gyorsabb ütemben fejlődnie, hogy a két ország közötti arány 1-re emelkedjen.

Amennyiben a magyar gazdaság növekedési üteme évente 2 százalékponttal felülmúlja az osztrákot (például, ha Magyarország 3%-ot, Ausztria pedig 1%-ot produkál), akkor a várható időtartam körülbelül 14-15 év lenne ahhoz, hogy a két ország gazdasági teljesítménye közötti különbség kiegyenlítődjön.

Amennyiben a eltérés 1 százalékpontot jelent, akkor körülbelül 28-30 évre tehető.

Már fél évszázados időtávot tükröz egy 0,5 százalékpontos eltérés.

A jelenlegi IMF-előrejelzés csupán néhány tized százalékpontnyi előnyt jelez 2025-re, ami nem tekinthető jelentős fejlődésnek.

TFP-fordulat: A célzott ipar- és innovációpolitika keretein belül fókuszálunk az autóipari értéklánc fejlesztésére, amely lehetőséget biztosít a beszállítói kapcsolatok erősítésére és a technológiai innovációk integrálására. Külön figyelmet fordítunk az IKT-transzverzális hatásokra, amelyek hozzájárulhatnak a versenyképesség növeléséhez és a fenntartható fejlődés elősegítéséhez.

- A K+F ráfordítások GDP-hez viszonyított arányának 2030-ig 2,5%-ra emelése; a felsőoktatás és a felnőttképzés terén jelentős minőségi fejlődés elérése.

- Munkaerő-piaci integráció: inaktív csoportok aktivizálása, digitális és zöld irányú át- és továbbképzések megvalósítása; célzott migráció a munkaerőpiac igényei szerint.

- Intézmények: versenybarát, kiszámítható szabályozás, közbeszerzés és támogatáspolitika "value for money" fókusza.

A következő 15 évben Magyarország számára +2 százalékpontos átlagos növekedési többlet érhető el, ami reális felzárkózási lehetőséget teremt 2040 környékén (GDP/fő PPP szempontjából). Az AIC esetében azonban a felzárkózás néhány évvel elhúzódhat, amennyiben a költségvetési keretek szűkösnek bizonyulnak, és a transzferek, valamint a szolgáltatások növekedése nem tart lépést a GDP-vel.

A K+F ráfordítások körülbelül 2%-ot tesznek ki, ami részleges intézményi fejlődést mutat, és a termelékenység növekedése is mérsékelt ütemben halad.

→ +1 százalékpontos eltérés → 2050 körüli GDP/fő PPP-alapú felzárkózás; AIC-ben a 2050-es évtized közepén várható.

A trend továbbra is kedvezőtlen a teljes faktoriális termelékenység (TFP) szempontjából, a kutatás-fejlesztés (K+F) növekedési üteme 1,3-1,5% között mozog. A demográfiai kihívások mellett enyhe foglalkoztatás-bővülés tapasztalható.

A különbség legfeljebb 0,5 százalékpont, így a felzárkózás kilátásai 2060 előtt nem mutatkoznak meg, vagy akár el is maradhatnak.

- Termelékenység és iparszerkezet: összeszerelő súly, alacsony hazai hozzáadott érték. Az európai termelékenységi hullámvölgy sem segít.

- Innovációs hátrány: A K+F-intenzitás és a kutatói kapacitás terén tapasztalt lemaradás Ausztriához viszonyítva.

- Demográfiai ellenszél: fogyó/öregedő munkaerő-kínálat.

Az intézményi kockázatok, mint például a szabályozási környezet kiszámíthatatlansága, a versenyhelyzet dinamikája és a jogérvényesítés színvonala, mind jelentős hatással vannak a TFP (teljes faktor termelékenység) alakulására. Ezek a tényezők összességében befolyásolják a gazdasági teljesítményt és a fejlődést, így fontos figyelembe venni őket a gazdasági stratégiák kidolgozása során.

- Termelékenységi fókusz: egyedi beszállítói fejlesztési programok kialakítása az osztrák és német modellek ihletésével; a menedzsment-készségek erősítése, a lean és digitális megoldások integrálása, valamint az exportpiacok diverzifikálása.

A kutatás-fejlesztés és innováció terén a célunk, hogy 2030-ig a GDP 2,5%-át a GERD (a kutatás-fejlesztési tevékenységek teljes költsége) fedezze. Ehhez misszióalapú pályázati lehetőségeket kínálunk, különös figyelmet fordítva az energiatárolásra, az egészségügyi iparra és az agrár-foodtech szektorra. A projektjeink hatását szigorúan mérjük, hogy biztosítsuk a pénzügyi források hatékony felhasználását és a kívánt eredmények elérését.

- Humántőke: A PISA-fordulat nyomán a szakmai felnőttképzés új dimenziókat nyit meg, miközben a STEM területek és az ápolói-IT hiányszakmák gyorsított képzési csatornái lehetőséget adnak a munkaerőpiac igényeinek gyors kielégítésére.

A munkaerő-migráció területén a célzott, képzett szakemberek bevonzására fókuszálunk, különös figyelmet fordítva a hiányszakmákra. Fontos, hogy a migránsok gyorsan és hatékonyan találjanak elhelyezkedési lehetőségeket. Emellett kiemelt figyelmet szentelünk a női munkaerő és az 55 év feletti munkavállalók foglalkoztatásának ösztönzésére, hiszen a sokszínűség és a tapasztalat gazdagítja a munkaerőpiacot.

- Intézményi minőség: közbeszerzési és támogatási transzparencia, kiszámítható adó- és szabályozási környezet, igazságszolgáltatás gyorsítása; ezek mind javítják a WGI-profilokat.

Az EU-források hatékonyságának javítása érdekében érdemes a beruházások TFP (teljes faktorproductivitás) hatását kiemelt szűrőként alkalmazni. Fontos, hogy a támogatások irányítása során a hangsúly a kevesebb, de a nagy megtérülésű projektek kiválasztására kerüljön. Különösen az energetikai fejlesztések, a hálózati infrastruktúra korszerűsítése, valamint az oktatás és egyetemi kiválóság területein érdemes fókuszálni, hiszen ezek hosszú távon jelentős gazdasági növekedést és versenyképességet eredményezhetnek.

Könyörtelenül pontos összegzés: a 2024-es PPP-alapú GDP/fő különbség körülbelül 33%-ra tehető. Amennyiben Magyarország évi +2 százalékponttal gyorsabban fejlődik, mint Ausztria, ez a tendencia tartósan fennmarad 15 éven át, akkor körülbelül 2040-re elérhető a GDP/fő (PPP) paritás. Ha a növekedés üteme csupán +1 százalékpont, akkor a cél elérése 2050 környékére tolódik. Az életszínvonal (AIC/fő) tekintetében a felzárkózás várhatóan néhány évvel később kezdődik, mivel jelenleg itt a különbség jelentősebb.

A jelenlegi előrejelzések (IMF, 2025) nem ezt vetítik előre: a 2025-ös különbség alig néhány tizedpont, ami nem elég. Reform és termelékenységi fordulat nélkül 2060 előtt nem realisztikus az "osztrák szint" elérése.

Az "Ausztriát utolérni" nem lehetetlen, de ez egy olyan cél, amelyhez komoly feltételek társulnak. Legalább másfél-két évtizednyi, folyamatos és mérhető magyar növekedési előnyre van szükség, valamint átfogó strukturális reformokra a termelékenység, innováció, intézmények és humántőke terén. Jelenleg azonban nem haladunk ezen az úton; ha nem történik pályamódosítás, akkor az elérni kívánt cél idővel egyre távolabbra kerül.