Itt van a legtöbb hiba forrása, amikor a főtt kukorica készítéséről van szó.

Sokan azt hiszik, hogy a főtt kukoricát lehetetlen elrontani - pedig épp ez a hozzáállás az, ami miatt sosem lesz igazán tökéletes az íze.

A főtt kukorica a nyár igazi szimbóluma, egy olyan csemege, amelyhez csupán néhány alapvető dologra van szükség: friss kukoricára, vízre és egy tágas lábasra – legalábbis elsőre így tűnik. A nyári vakációk és a strandok emlékei között biztosan felidézed azt a gőzölgő, aranyló finomságot, amit a helyi büfé nénitől vásároltál, és amit boldogan majszoltál a vízparton ülve. Az íze páratlan: puha és mégis roppanós, édes, de nem tolakodó, minden egyes szem pedig mintha külön történetet mesélne el.

Otthon viszont valami mindig hiányzik. Hol túl kemény marad, hol túlfő, és az íze sem az igazi. A boltban frissen vásárolt csövek egyszerűen nem hozzák azt az élményt, amit a nosztalgia diktál. Pedig a nyers kukorica, ha jó minőségű, rengeteg lehetőséget rejt - csak tudni kell, hogyan hozhatjuk ki belőle a legtöbbet.

Sokan azt hiszik, hogy csupán annyira van szükség, hogy a hozzávalókat a vízbe dobják, felforralják, és türelmesen várjanak. Azonban, ha igazán kiváló végeredményt szeretnél elérni, a részletek kulcsfontosságúak. Éppen ezekben a finomságokban hibáznak el a legtöbben, gyakran anélkül, hogy észrevennék a tévedéseiket.