Természetesen, itt van egy egyedi változat a megadott címhez: **Magyar Újratöltve az Űrben** | ma7.sk Remélem, hogy ez a változat megfelel az elképzeléseidnek! Ha szeretnéd, szívesen bővítem a szöveget további részletekkel vagy információkkal is.

Ha minden a tervek szerint halad, tavasszal végre útnak indulhat Kapu Tibor az Axiom Space Ax-4 misszió keretében, társai mellett a Nemzetközi Űrállomás felé. Ezzel ő lenne a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan nyomdokaiba lépve tapasztalatokat szerezhet az űrben. Az izgalmas küldetés nemcsak magyar űrhajóst, hanem magyar fejlesztésű műszereket is magával hoz, amelyek segíthetik az űrhajósok munkáját. A témával kapcsolatban Jávorka Ágoston fizikust, a Corvus amatőr csillagász egyesület vezetőségi tagját kérdeztem.

A raketa.hu információi szerint a következő űrmisszió legénysége sokszínű, hiszen magyar, lengyel, indiai és amerikai tagok alkotják. Az Ax-4 küldetés parancsnoka Peggy Whitson lesz, míg az indiai Shubhanshu Shukla a pilóta szerepét tölti be. A küldetésspecialisták között található Kapu Tibor és a lengyel Sławosz Uznański-Wiśniewski is. A csapat a SpaceX Crew Dragon űrhajójával utazik az űrállomásra, ahol 14 napig tartózkodnak, de a pontos időpont még nem került nyilvánosságra. Az űrhajósok már tavaly óta készülnek a küldetésre, és bár magáncégek is részt vesznek, a projekt a NASA keretein belül valósul meg. Kérdés, hogy a tavaszi időpont betartása lehetséges lesz-e?

Senki sem tudja pontosan, mikor érkezik el a pillanat, amikor a társaság végre az űrbe emelkedik. Az amerikai választások kimenetele és az új kormányzat politikai döntései jelentős hatással lehetnek a tervekre, hiszen könnyedén átszervezhetnek dolgokat. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban több hasonló űrprogram is létezik. Az űrhajósokat a NASA küldi a világűrbe, míg a SpaceX által üzemeltetett űrhajók magáncégeket szállítanak, de a SpaceX maga még nem indított űrhajósokat. Jelenleg is a NASA keretein belül valósul meg a legújabb küldetés.

Mennyire befolyásolta az űrhajósok feljuttatásának idejét, hogy legutóbb fölrobbant a SpaceX rakétája?

Semennyire, mert nem azzal a rakétával mennének, az egy kísérleti hordozórakéta, amit most fejlesztenek, annak abszolúte semmi köze nincsen hozzá. A Nemzetközi Űrállomásra a Falcon 9-essel "járogatnak".

A Falcon 9-es űrhajó és az a Dragon kapszula már sokszor bizonyított, úgyhogy a technikai okok nem fogják ezt hátráltatni. Alapvetően ütemezési problémák merülhetnek csak fel. A Nemzetközi Űrállomáson nagyon pontosan kell ütemezni, mert ha valami apró nem várt dolog közbejön, akkor mindig csúszik az indítás, mert azt ki kell küszöbölni.

Az űrhajósok felkészítése az elmúlt 70 évben jelentős átalakuláson ment keresztül. Az 1950-es években, amikor az űrkutatás még gyerekcipőben járt, a képzés elsősorban a fizikai és technikai alapokra összpontosított. Az űrhajósoknak szigorú testi és mentális szűrőkön kellett átesniük, és a képzés nagyrészt a repülőgép-pilóták tapasztalataira épült. Ahogy az űrprogramok fejlődtek, úgy a felkészítés is egyre komplexebbé vált. A 1970-es évekre már nem csak a fizikai állapot, hanem a pszichológiai felkészültség is kulcsfontosságúvá vált. A szimulátorok és a valósághű tréningek bevezetése lehetővé tette, hogy az űrhajósok a legkülönbözőbb helyzetekre is felkészüljenek, és a csapatmunka fontossága is kiemelkedő szerepet kapott. A 2000-es évektől kezdve a technológiai fejlődés új dimenziókat nyitott meg. A virtuális valóság és a mesterséges intelligencia alkalmazása forradalmasította a képzési módszereket. A modern űrhajósok nemcsak a tudományos ismereteket sajátítják el, hanem a különböző tudományágak – például a biológia, a fiziká és a mérnöki tudományok – interdiszciplináris megértésére is hangsúlyt fektetnek. Összességében elmondható, hogy az űrhajósok felkészítése az elmúlt hét évtizedben folyamatosan fejlődött, a technikai innovációknak köszönhetően pedig sokkal alaposabb és sokoldalúbb lett, mint valaha.

Ez egy igazán izgalmas kérdés, mert kezdetben minden arra irányult, hogy a lehető legteljesebb mértékben felkészüljenek mindenféle előre látható és váratlan helyzetre. Az űrhajózás technikai aspektusai viszont sokkal megbízhatatlanabbak voltak, mint ahogy azt bárki is remélte volna. Minden egyes űrhajóst fel kellett készíteni arra, hogy ha szükséges, kézi vezérléssel is meg tudja landolni az űrhajót. A Mercury és Gemini programok idején szinte minden egyes, vagy legalábbis minden második küldetés során felmerült valamilyen technikai probléma, ami miatt be kellett avatkozniuk. Nem véletlen, hogy az űrhajósok többsége valójában berepülőpilóta volt; olyan szakemberek, akik életüket arra szánták, hogy veszélyes technikai berendezésekkel repüljenek, és képesek legyenek kezelni a vészhelyzeteket, még akkor is, ha komoly gondok adódnak. És bizony, gyakran adódtak komoly problémák, hiszen a berepülőpilóták éppen azért vállalták a kihívást, mert az általuk használt eszközök még nem voltak teljesen kipróbálva.

Akik bírálják a legújabb magyar űrhajós fellövését, gyakran hangoztatják, hogy csupán pénzkidobásról van szó...

A dolgok nem egészen így állnak, sőt, valójában egészen más a helyzet. Képzett szakemberekről van szó, akik a magyar érdekelt űripari cégek számára végeznek különféle tudományos kísérleteket. Ezek a kísérletek olyanok számára készülnek, akik már előkészítettek konkrét mérőműszereket és egyéb technikai eszközöket. Amikor az űrhajóra kerülnek, valóban komoly kísérletek folynak, és a használt műszerek is rendkívül magas színvonalat képviselnek. Gyakran előfordul, hogy a NASA anyagi hozzájárulást kér az űrhajós szállítás kapcsán, de ez minden érintett fél számára előnyökkel jár. Például a NASA-nak évtizedek óta magyar gyártású műszerei vannak az űrrepülőgépein, és a Nemzetközi Űrállomáson is megtalálhatók magyar fejlesztésű sugárzásmérő berendezések.

A Holdra is terveznek utazást a közeljövőben, melynek kapcsán szintén hallani lehetett egy magyar műszerről.

Ez talán összefügg azzal, hogy a magyar űrkutatásba most jelentős összegeket fektetnek be?

Sok mindent elmondhatunk a különböző politikai pártok támogatásáról, de kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány az utóbbi évtizedekben egyre inkább a magyar űrszektor fejlesztésére összpontosít. Évről évre nő az állami támogatás mértéke, ami lehetővé teszi, hogy a nagyobb ipari szereplők is egyre inkább részt vegyenek a folyamatban. A helyzet tehát biztató, hiszen a fejlesztések megbízhatónak tűnnek. Jelenleg például egy új műholdhálózat tervezése van folyamatban, amely a Föld körüli pályára kerülne. Ez a projekt teljes mértékben magyar kezdeményezés, és a célja, hogy egy több műholdból álló, integrált rendszert hozzon létre, amely tudományos kutatások során méréseket végez. Emellett számos más fejlesztési ötlet is napirenden van; reméljük, hogy ezek közül minél több valósággá válik, mivel a megnövelt költségvetés lehetőséget ad arra, hogy több szakember is részt vegyen a munkában. Ez különösen fontos, hiszen Magyarországon eddig gyakran előfordult, hogy a szakemberek külföldön kerestek karrierlehetőséget, mivel a hazai űrszektorban nem álltak rendelkezésre hosszú távú perspektívák. A mostani helyzet tehát nemcsak a fejlesztések, hanem a szakemberek itthon tartásának szempontjából is kedvező.

Aki néhány évtizeddel ezelőtt hasonló kijelentést tett, valószínűleg bolondnak tartották.

Igen, valóban. Amikor egy űrszonda, amelynek eredeti feladata nem a víz jelenlétének felmérése volt, elhaladt a Hold mellett és visszafordította a neutron spektrométerét, felfedezte a víz nyomait. Érdemes megjegyezni, hogy a neutron spektrométerek a hidrogén jeleit képesek kimutatni, tehát nem magát a vizet mérik. A hidrogén a Naprendszerben a legtöbb esetben oxigénnel kombinálva található. Tiszta hidrogén rendkívül ritka a Naprendszerben, kivéve a Napot, így ha valahol a Napon kívül hidrogént találnak, az szinte mindig a víz jelenlétét jelzi. A neutronfluxus elemzése nyomán hidrogénre utaló jeleket észleltek, ezt követően pedig további szondákat küldtek a területre, amelyek szintén megerősítették a víz létezését. Azóta pedig a tudományos közösség folyamatosan figyelemmel kíséri ezt a felfedezést.

Ez egy rendkívül izgalmas történet, hiszen az utóbbi néhány évben megjelent egy újfajta megközelítés a tudományos projektek finanszírozásában. E szerint a módszer szerint nem a fejlesztési folyamatot és a berendezések elkészítését támogatják közvetlenül, hanem csak akkor lépnek be a képbe, amikor a műszer már elkészült és képes eredményeket szolgáltatni. Ekkor vásárolják meg az elért eredményeket, vagy azok egy részét, tulajdonképpen utólagosan finanszírozva a fejlesztést. Ez a gyakorlat új dimenziókat nyit meg a tudományos kutatás és a piaci kapcsolatok terén.