Karácsony Gergely költségvetési javaslata olyan buktatót jelent a Tisza számára, mint egy rejtett csapda, miközben a kormány irányába irányuló üzenetei inkább kardcsörtetésnek tűnnek.
Amennyiben Magyar Péter budapesti tisztségviselői támogatják Karácsony Gergely jövő évi fővárosi költségvetését, akkor könnyen megkaphatják a Gyurcsány-féle bélyeget. Ellenkező esetben a főpolgármester azt a vádját intézheti feléjük, hogy akadályozzák a bérek emelését és a közszolgáltatások zavartalan működését.
"Budapest pénzügyi helyzete már jó ideje fenntarthatatlan. Ezt nem először hangsúlyozzuk, de az évről évre növekvő állami elvonások következményeként 2025-re a kérdés immár így fogalmazódik meg: vajon megőrizheti-e Budapest az önállóságát? Olyan költségvetési javaslatot terjesztünk a Fővárosi Közgyűlés elé, amelyben egy kimerült város nem csupán a működőképességéért, hanem az önrendelkezéséért is harcol." - így kezdődik Karácsony Gergely főpolgármester előterjesztése a 2025-ös költségvetés tervezetéről.
A Karácsony-féle város- és politikafelfogás
A főpolgármester üzenetét a nyilvánosság felé az "önrendelkezés" szó foglalja össze leginkább, és a városvezetés is arra hivatkozik, hogy magát a költségvetést is ennek szellemében állították össze. Karácsony szerint a Fővárosi Önkormányzat képtelen arra, hogy egyszerre finanszírozza a törvények által hozzárendelt közszolgáltatásokat és fizesse a kormány sarcát az iparűzési adó elvonása, valamint a szolidaritási hozzájárulás képében, és arra jutott, hogy a főváros a budapesti közszolgáltatásokat fogja finanszírozni, nem a kormányt. Vagyis
Jobb, ha a főváros magára vállalja a metrók üzemeltetésének költségeit, minthogy adókat fizessünk, amelyeket a kormány saját belátása szerint költ el.
Az önrendelkezés költségvetése azt jelenti, hogy ha Karácsony Gergely javaslata zöld utat kap a Fővárosi Közgyűlés december 18-i ülésén, akkor Budapest nyíltan szembehelyezkedik a központi költségvetés irányelveivel, és megtagadja körülbelül 39 milliárd forintnyi befizetését. Ezt a döntést azzal indokolják, hogy a főváros évi körülbelül 50 milliárd forintnyi állami támogatást kap normatívák formájában, tehát ennyit lenne hajlandó a város az államkasszába juttatni. Ugyanakkor a kormány 89 milliárd forint szolidaritási hozzájárulást vár el, ami feszültséget szülhet a két fél között.
Ahogy azt a Karácsony szerdai sajtótájékoztatójáról készült beszámolónkban említettük, a főváros és a kormány között közel egy éve komoly jogi nézeteltérés húzódik a Budapestet érintő adózási kérdésekkel kapcsolatban. A város vezetése elsősorban a szolidaritási hozzájárulás mértékével kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat, és ennek kifizetését határozottan elutasította. Ugyanakkor egy ilyen jellegű ügyben a jogerős bírósági döntésre akár több év várakozást is jelenthet.
Vannak azonban olyan alapok, amikre fel lehet építeni azt a narratívát, amelyben a főváros úgy lesz adóelkerülő, hogy közben jófiú is marad. A költségvetés preambuluma ezen alapok rögzítésére tesz egy kísérletet. Az Állami Számvevőszék tavaly februári jelentésére hivatkoznak például, mely megállapította, hogy a Fővárosi Önkormányzat nettó befizetője a központi költségvetésnek, hiszen több adót fizet be, mint amennyi pénz normatív támogatások formájában a központi költségvetésből jár neki. Ezt a gyakorlatot ítéli el és próbálja megtörni a Karácsony-féle vezetés. Hogy milyen sikerrel, az kérdéses, hiszen a kormány aligha hagyja, hogy a legnagyobb önkormányzat 39 milliárdnyi befizetést tagad meg.
Karácsonyék mégis abban reménykednek, hogy ezt a kormányzat hagyja, hiszen ha nem tenné, azzal bírósági döntéseket vonna kétségbe. A felek bíróságon zajló jogvitájának ugyan még nincs vége, ám akad már olyan határozat, amelyre a főpolgármester támaszkodhat. Az Alkotmánybíróság egy határozata például kimondta, hogy a szolidaritási hozzájárulásnak 2023-ra nem maradt "olyan eleme, amely a magasabb adóerőképességgel rendelkező önkormányzatoktól való támogatáselvonással egyidejűleg az alacsony adóerőképességgel rendelkező települési önkormányzatok számára kiegészítő támogatás fizetéséről rendelkezne." A szolidaritási hozzájárulás leegyszerűsítve ugyanis korábban annyit jelentett, hogy a gazdag településektől beszedett adót a szegényebbek között osztják szét - csakhogy ez már egy ideje nem így történik, tényleg egyszerű elvonásról van szó.
Az Alkotmánybíróság határozata azonban más megvilágításba helyezi a dolgokat: véleményük szerint a kormányzati elvonások nem veszélyeztethetik a város alapvető működését (a fejlesztések ide nem számítanak). Karácsonyék ebből arra a következtetésre jutottak, hogy a kormánynak nincs jogi indoka arra, hogy ekkora összeget vonjon el a fővárostól, még akkor sem, ha az bevételi szempontból lehetséges lenne.
Csakhogy a főpolgármester állítása szerint nem húzható elő, Budapestnek ugyanis két fő bevételi forrása van: az iparűzési adóból származó bevétel, valamint az állami normatívákból származó pénz. És ezek közül egyik sem szárnyal, elég például arra gondolni, hogy a magyar állam évek óta változatlanul csupán 12 milliárd forintos normatívát biztosít a közösségi közlekedésre a városnak, nem törődve a folyamatos drágulással. Az iparűzési adóból származó bevétel pedig a vállalkozások gazdasági teljesítményétől függ, ami viszont jelentős mértékben múlik a kormány őket vastagon érintő, de botladozó gazdaságpolitikáján.
Ha ezen a téren van is adóbevétel-növekedés, az leginkább csak az infláció miatt van. És itt jön be egy újfajta elvonás: az iparűzési adóból származó pénznek csupán egy részét tarthatja meg a jövőben Budapest. Minden önkormányzatot, így a fővárost is rosszul érinti ugyanis Navracsics Tibor tárcájának ötlete, miszerint azt a növekedést, amelyet 2025-ben pluszként beszednek 2024-hez képest, elvonják. Ez a főváros kalkulációja szerint mínusz 14,3 milliárd forintot jelent. A modellről - amely miatt, pontosabban az abban a kistelepülések közt szétoszthatóvá váló pluszpénz feletti rendelkezés joga miatt már a fideszesek is egymásnak feszültek - itt írtunk bővebben:
Egy harmadik bevételi forrás is felmerül, amely a jogállamisági aggályok következtében befagyasztott uniós támogatásokból származik. Ezek a források a főváros számára is elérhetőek lennének, ám a budapesti költségvetés tervezésekor nem számoltak velük. Csak említést nyernek, azzal az elvárással, hogy megérkeznek, hiszen számos olyan projekt indult el, amelyhez a városnak saját forrásból kellett jelentős összegeket előfinanszíroznia. Karácsony Gergely emellett béremelést is sürget, és úgy véli, hogy ha a fővárosi cégek dolgozói nem kapják meg ezt a juttatást, akkor a közszolgáltatások működése kerülhet veszélybe a magánszektor vonzóbb ajánlatai miatt. Ezért a béremelés már a költségvetés tervezett elemei között szerepel.
De ki fogja ezt megszavazni?
Karácsony szerdai sajtótájékoztatóján a HVG-nek éppen a béremelés szükségességére és a közszolgáltatások működésére hivatkozva mondta, hogy arra számít, el fogják fogadni a képviselők december 18-án az új költségvetést. A főpolgármester hozzátette, nyitottak az egyeztetésre azokkal a frakciókkal, amelyek szintén hisznek az önrendelkezésben. Ezzel a mondatával szinte kizárta a felek közül a Fidesz-frakciót, hiszen az kétséges, hogy a kormánypárt Budapesten ellenzékben politizáló tagjai hajlandóak lennének tárgyalni egy, a kormánnyal szembeszegülő, adófizetést megtagadó költségvetésről.
Akad azonban egy olyan politikai dilemma, mely Magyar Péter pártját hozza igazán nehéz helyzetbe.
Amennyiben a Tisza Párt budapesti frakciója decemberben rábólint a költségvetésre, úgy a Fidesz kommunikációs apparátusa új lehetőséget kap arra, hogy megerősítse azt a narratívát, amelyet már most is terjesztenek: ha a magyar képviselők Karácsonnyal együtt szavaznak, akkor az azt jelenti, hogy összefonódtak, és Magyar Péter Gyurcsány Ferenc szintjére került. Ez a megállapítás természetesen súlyosan torzítja a valóságot, és a fideszes propaganda eddigi próbálkozásai is rendre elutasításra kerültek Magyarról. Mégis, érdemes elgondolkodni azon, hogy az ellenzék vezető politikusa hajlandó-e vállalni a kockázatot, hogy Budapesten egy ilyen lejáratókampány célkeresztjébe kerüljön. Jelenlegi jelek szerint nem, hiszen a Tisza Párt nem hajlandó megszavazni Kiss Ambrus kinevezését Karácsony helyettesének, holott érdemeit elismerik, csupán azért, mert korábban részt vett a Bajnai-kormány munkájában.
Ha a Tisza és a Fidesz sem adja áldását a költségvetésre - ami utóbbi esetében szinte biztosra vehető -, akkor Karácsony javaslata nem fog megvalósulni.
A főpolgármesternek a költségvetés benyújtásával politikai szempontból két fontos célja is lehetett. Amennyiben az ellenzéki frakciók, beleértve a Tiszát is, támogatásukról biztosítják a tervezetet, Karácsony mögött egy egységes front alakulhat ki a kormányzattal szemben. Ezzel szemben, ha a költségvetés nem nyeri el a szükséges támogatást, Karácsony olyan kommunikációs lehetőséget tarthat a tarsolyában, amellyel egyszerre támadhatja a Tiszát és a Fideszt, vagy akár Vitézy Dávid Podmaniczky Mozgalmát, illetve a Kutyapártot is. Ebben az esetben arra hivatkozhat, hogy ezek a politikai erők a fővárosi dolgozók béremelésére, a közszolgáltatások fenntartására, sőt, a kormánnyal való szembenállásra is nemet mondtak.
Mi történik, ha nem sikerül?
Politikai szempontból kényes helyzet, de jogi értelemben alig van jelentősége. Karácsony ismételten benyújthatja a javaslatot, lehetősége van módosításokat is befogadni, és a téma nyílt vagy zárt keretek között is tárgyalható - február közepéig van lehetőségük a végső döntés meghozatalára. Elképzelhető, hogy a főpolgármester éppen ezért hozta előre a költségvetési tervezetet decemberben, hogy minél hamarabb megkezdődhessen a diskurzus. Információink szerint a főpolgármester komolyan veszi ezt a párbeszédet: az egyeztetések már elindultak a tervezettel kapcsolatban, de a folyamat aktuális állapotáról még kevés információ áll rendelkezésre.
Abban az esetben, ha Karácsony nem tud egy megállapodást tető alá hozni február közepére sem, akkor a 2024-es költségvetés mintjára működnének tovább, állami normatívák és az olyan újdonságok nélkül, mint például Vitézy Dávid ötlete, a BKK-rendészet. Ezekre ugyanis, mivel még ötlet szintjén sem léteztek, amikor a képviselők a 2024-es költségvetésről döntöttek, nincsenek abban benne, így forrás sem lesz rájuk. Ezt pedig feltehetően nem akarják még a Karácsonnyal nem szimpatizáló képviselők sem.
A főpolgármester számára, bár jogi következményekkel nem kell szembenéznie, politikai értelemben igencsak kínos helyzetet teremt, ha kudarcot vall a költségvetési terveivel. Karácsony Gergely figurája már így is hasonlít egy ügyetlen kacsára: nemcsak hogy a helyetteseit nem tudta megfelelően koordinálni, de a Tisza, Vitézy és a Fidesz képviselőivel sem tudott megállapodni a főváros új szervezeti és működési szabályzatának kontúrjairól. Amennyiben a költségvetés megbukik, a főpolgármester hitelességén is meglátszhatnak a repedések.
