Karácsony - Szemerei János: Jézus békéje olyan mélységeket hordoz, amelyeket a világ nem képes nyújtani. Ez a béke nem csupán a külső körülmények hiányát jelenti, hanem egy belső, megnyugtató állapotot, amely független a körülöttünk zajló eseményektől. Mí

Szemerei János, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke karácsony alkalmából az MTI-nek hangsúlyozta, hogy Jézus békéje eltér a világ által kínált nyugalomtól. Ezt a békét nem fegyverekkel érik el vagy őrzik meg, ám a végső győzelem mindenképpen az ő nevéhez fűződik.

Szemerei János kifejtette, hogy Jézus Krisztus születése a régi szövetség ígéreteinek beteljesedését jelenti, mivel a békesség fejedelme érkezik el közénk. Érdemes megjegyezni, hogy Jézus békéje, ahogyan azt tanítványainak is megfogalmazza, eltér a világ által kínált békétől.

Az ő békességét nem a gyilkos fegyverek erőszakos hatalmával hozzák létre és tartják fenn, de emlékeztet arra is, hogy "ne aggodalmaskodjon a szívetek".

Jézus a szeretetével "békélteti meg" ellenfeleit, akik ugyan az erőszak eszközeivel még őt magát is látványosan legyőzik, a végső győzelem mégis az övé lesz húsvétkor.

Szemerei János az előző év legkiemelkedőbb evangélikus eseményének a belső tisztújítást tartotta. Kiemelte, hogy az év során a lelkészek és a püspökök kivételével minden egyéb tisztségre választás zajlott a gyülekezetekben, egyházmegyékben, kerületekben, sőt, országos szinten is.

Mozgalmas év volt - értékelt, és örömtelinek nevezte, hogy az általános tisztújítás során sok új ember, "friss erő" került be az egyházi vérkeringésbe, akik reményei szerint új színt, új szemléletet, új ötleteket és impulzusokat hoznak, mert arra az egyháznak mindig szüksége van.

E sorozat befejezése volt a november végi zsinat, ahol az országos tisztségviselők kaptak mandátumot. Azt is mondta: az elnök-püspöki tisztség, amelyre őt választották meg a következő hatéves ciklusra, az evangélikus egyházban nem jelent magasabb lépcsőfokot a hierarchiában, az elnök-püspök "első az egyenlők között", és hagyományosan a legrégebben hivatalban lévő püspök tölti be a posztot.

Megjegyezte, hogy a szokásos menetrendtől csupán akkor térnek el, amikor a leghosszabb ideje szolgáló püspök már a nyugdíjba vonulás küszöbén áll.

Saját elnök-püspöki elképzeléseiről beszélve kiemelte, hogy célja a "vidék hangjává" válni. "Faluból származom, és kis közösségben nőttem fel, szórványos területen szolgáltam lelkészként és esperesként" – mondta, hangsúlyozva, hogy az egyház "végváraiban" végezte munkáját. Hozzátette, hogy püspökként az egyetlen vidéki központú egyházkerület vezetését látja el a három közül.

Ez a feladat nem ígérkezik egyszerűnek, hiszen Budapestről sokan nem ismerik fel, hogy a vidéki térségekben is élnek olyan értékes emberek, akik jelentős mértékben hozzájárulhatnak az egyházi és társadalmi élet gazdagításához - fogalmazott.

A falvakból való elvándorlás különösen súlyosan érinti az evangélikus közösségeket, hiszen számukra a falusi gyülekezetek hagyományosan a hitük és közösségi életük alapját képezték. Érdekes megjegyezni, hogy sokáig a püspöki hivatalok is falvakban működtek, mivel a városi környezetben nem kaptak lehetőséget a letelepedésre. Ez a helyzet jól tükrözi, hogy a falusi közösségek mennyire meghatározóak voltak számukra, és milyen kihívásokkal néznek szembe a modern világban.

Nagy kihívást jelent a falvak gyülekezeteinek, hogy nyomon követhessék azokat, akik más településekre költöznek. Különösen nehéz helyzetben vannak, amikor az elvándorlók olyan helyekre érkeznek, ahol vagy egyáltalán nincsen, vagy csupán kis létszámú evangélikus közösség található. Ezen kívül a falvakban maradó tagokat sem szeretnék magukra hagyni, hiszen számukra is fontos a támogatás és a közösségi összetartozás érzése.

E folyamat szellemében indította el az evangélikus egyház már jó néhány évvel ezelőtt a gyülekezetplántálási programját. Célja az volt, hogy közösséget formáljon, elsősorban a budapesti agglomeráció és más nagyvárosok környékére érkező evangélikusok számára – emlékezett vissza.

Az egyház inkább új szakrális szerepkörök felfedezésére törekszik ezeknek az épületeknek, mintsem hogy elidegenítse őket. Az eladás esetén ugyanis elveszítené a kontrollt a templomok jövőbeni felhasználása felett, és attól tart, hogy azok új rendeltetései akár összeegyeztethetetlenek is lehetnek az eredeti szent célokkal.

A hívek számának csökkenése kapcsán megjegyezte, hogy a népszámlálási adatok inkább tájékoztató jellegűek, és figyelembe kell venni, hogy a korábbi adatokhoz képest most jóval magasabb, 40 százalékos arányt mutatnak a vallási kérdésre nem válaszolók. Ez alapján megállapítható, hogy nemcsak az egyházhoz tartozók létszáma, hanem a hitüket aktívan nem gyakorlók csoportja is zsugorodásnak indult.

A másik, amit a nem válaszolók aránya jelez, hogy az emberek ma már bátrabban, tudatosabban döntenek arról, hogy valamire akarnak-e válaszolni, vagy sem.

Az is említette:

A felajánlók között nyilván vannak olyan, az egyházhoz szorosan nem kötődő emberek, akik egyszer rendelkeztek, és - tekintve, hogy nem szüntették meg az automatikus felajánlást - később sem váltak ellenségessé az egyházzal. Ez pedig mégiscsak pozitív visszajelzés az egyház számára.

Szemerei János megosztotta, hogy gyakran tapasztalják, hogy az emberek problémái nem Krisztussal állnak összefüggésben, hanem inkább az egyházzal. Bár egyházi vezetőként ezt nehéz lehet elfogadni, mégis örömmel konstatálják, hogy az, akiről tanúságot tesznek, sokak számára jelentőséggel bír – így olyanok számára is, akik esetleg még nem alakították ki szoros kapcsolatukat az egyházzal, vagy valami okból eltávolodtak tőle.