A VHS gyermekei azok a fiatalok, akik a videokazetták világában nőttek fel, ahol a filmek otthoni megtekintése a családi élmények és a baráti összejövetelek szerves részét képezte. Ők azok, akik emlékeznek arra az izgalomra, amikor a kazettát a lejátszóba

Nyitókép: Russell McPhedran/Fairfax Media, Getty Images. **A VHS generáció** - Böjtös Gábor.

Úgy vetettem rá magam a Prae Kiadó kiadványára, mintha az a Szent Grál lenne, amit évek óta keresek. Nem meglepő ez, hiszen abba a generációba tartozom, amelyik a videótékák világában nőtt fel, ahol hetente felfedezhettük az újabb és újabb filmgyöngyszemeket. Olyan kuriózumnak számító narrátoros alkotásokat is cserélgettünk a baráti körünkben, amelyek itthon soha nem láttak napvilágot. Közben pedig arról álmodoztunk, hogy egyszer létrehozunk egy magazint, amely a rétegfilmek világát járja körül. Nagyot mertünk álmodni, és a vágyainkból valóság lett, hiszen a tetteinkkel formáltuk a jövőnket.

Másokhoz hasonlóan, akik a nagy rendezők nyomdokain járnak, ő is filmes álmait kergette. Olyan, mint Lichter Péter, aki A VHS gyermekei című könyvében megosztja saját látásmódját és tapasztalatait a filmvilágról.

Ez a viszonylag karcsú, 216 oldalas könyv elsősorban a kilencvenes évek filmes világára fókuszál, és részletesen bemutatja az évtized minden egyes évének legemlékezetesebb filmélményeit. Kiemelten tárgyalja azt a különleges alkotást, amely a szerző számára valamilyen okból rendkívül fontos lett. Így a Batman visszatérésétől kezdve a Léon, a profi és a Szemtől szemben című filmeken át egy sor, mára már klasszikussá vált alkotásról olvashatunk. Ráadásul a könyvben található rövid interjúk révén betekintést nyerhetünk a rendezők, esztéták és filmtörténészek (például Varga Zoltán) személyes emlékeibe is, amelyek még inkább gazdagítják az olvasmányélményt.