Időn és téren átívelő | Szabadságpárti

A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/velemeny/korokon-ativelo-1012928/

Mindig lenyűgöztek a polihisztorok, akik sokféle tudományágban és művészetben jártasak. Marta Kos pontosan ilyen sokoldalú tehetség.

Jugoszláv korosztályos úszóbajnok volt, de hamar rájött, hogy a médiához is ért, így aztán már az "átkosban" német tévéadóknak dolgozott. A 90-es évek végén szlovén kormányszóvivő lett. 2000-tól a szlovén Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, tehát a gazdasághoz is ért, majd a 2010-es években a csúcsdiplomáciát is felsőfokon kezdte űzni, amikor is először Szlovénia berlini, majd berni nagykövete lett. Szigorúan globalista, pop-up pártból kerekített kormányok alatt persze, de ez nyilván mellékszál. Most meg egyenesen - dobpergés! - EU bővítésügyi biztossá avanzsált. Hiszen ahhoz is ért. Kevésbé közismert, de talán érdekes, hogy Von der Leyen kifejezett kérésére (utasítására?) az eredetileg megnevezett szlovén biztosjelölt helyett lett Kos asszony a szlovén biztos. Az eredeti biztosjelölttel az volt a gond, hogy férfi, Ursula meg állítólag női kvótát akart. Ürügy vagy sem, a lényeg: Kos asszonyság, úgy tűnik, a bővítésügyhöz is ért.

Mindenhez is, de leginkább semmihez sem; ugyanakkor mindig idegen érdekek szolgálatában. Ami azonban a derék polihisztorunk impozáns életrajzából kimaradt, az a jugoszláv titkosszolgálati múlt. Kos asszonynak ugyanis van egy aktája, titkosszolgálati tisztként kezdődött ez a figyelemre méltó karrier. Ez az apróság azonnal megmagyarázza brüsszeli premierjét is. Most pedig nézzük, mit is mondott valójában.

Marta Kos már EU bővítési biztosi minőségében bejelentette: 2029-ig le szeretnék zárni Ukrajna EU-csatlakozási folyamatát. A biztos szerint "a bővítés kulcsfontosságú biztonsági garancia", ezért "új módszerekkel" segítenék elő Ukrajna csatlakozását, még ebben a ciklusban. Sőt, ennek érdekében a bizottság "már most elkezdi megnyitni a belső piacokat" Ukrajna előtt. No, nézzük csak meg derék polihisztorunk kinyilatkoztatását pontról pontra.

Az elhangzottak szerint a cél, hogy 2029-re lezárják Ukrajna EU-csatlakozási folyamatát, de a helyzet sokkal bonyolultabb annál, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk. Ukrajna jelenlegi állapota, amely egy kiürült országot jelent, több száz ezer bujkáló katonaszökevényével és egy súlyos pénzügyi válsággal, valóban aggasztó. Az ország eladósodott a nagy pénzügyi alapok, mint a BlackRock és az Amundi, felé, ami tovább nehezíti a helyzetet. Érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna GDP-je mindössze a fele annak a Szerbiának, amely már két évtizede várakozik a tagságra, ám eddig még nem kapta meg azt. Hogyan lehetne tehát Ukrajna, egy ilyen gazdasági helyzetben lévő ország, egyáltalán tagságra érett? A német újraegyesítés példája is figyelmeztető jel, hiszen az NDK gazdasági problémái komoly terhet róttak a nyugatnémet gazdaságra, amely addig virágzott. Ha a gazdaság már most is gyengélkedik, milyen hatással lenne egy ilyen helyzet az EU-ra? Az ukrán csatlakozás nem csupán politikai, hanem komoly gazdasági kihívásokkal is járna, és érdemes elgondolkodni azon, hogy egy ennyire instabil háttérrel rendelkező ország hogyan tudná erősíteni az uniót, amikor az már így is nehézségekkel küzd.

Ez az Ukrajna annyira felkészült az EU-csatlakozásra, hogy már több mint egy éve nem tartanak választásokat, és betiltottak 11 ellenzéki pártot, köztük a legnagyobb ellenzéki formációt, az Ellenzéki Platform az Életért pártot, amely 43 mandátummal rendelkezett a parlamentben. Emellett öt tévécsatornát is letiltottak, és a kisebbségek anyanyelvhasználatát súlyosan korlátozzák, míg 2014 óta folyamatosan büntető intézkedéseket hoznak saját állampolgáraikkal szemben.

2. A biztos véleménye szerint a bővítés "kulcsfontosságú biztonsági garancia", de vajon mit jelent ez valójában? Milyen védelmet nyújt Európának egy háborús övezetből származó ország? Milyen biztonsági garancia lehet egy olyan EU számára, amelynek területén több százezer bujkáló katonaszökevény él, akik önvédelemre is képtelenek? Egy egymilliós, munka nélküli idegen hadsereg igencsak aggasztó perspektívát fest a civilizált Európáról. Az ókori Róma példája figyelmeztető: a katonacsászárok korában, Severus Alexandertől Diocletianusig, másfél évszázadon át tartó válságot idéztek elő az idegen zsoldosok, akik nemcsak a császárokat, hanem a politikai irányítást is az erő jogán formálták. Most, egy egymilliós ukrán hadsereg árnyékában, érdemes elgondolkodnunk, milyen következményekkel járhat mindez a civil Európára nézve.

Alighanem komoly biztonsági garancia, egyúttal sokat javítana a brüsszeli politikai kultúrán az a minta is, ahogy az EU-érett Ukrajna kormányerői a luhanszki Kreminna város megválasztott polgármesterét, Volodimir Sztrukot elrabolták és szíven lőtték. Nem járt jobban Hosztomel megválasztott polgármestere sem, szintén agyonlőtték Zelenszkij emberei, ahogy még másik egy tucatnyi polgármester is "eltűnt". Az oroszokkal tárgyalásokat sürgető ukrán politikai bizottság elnökét, Denisz Kirejevet a nyílt utcán végezték ki, Zelenszkij médiája pedig ünnepelte az áruló halálát. Szóval ez 2029-től itt folytatódna, igazi "biztonsági garanciát" hozva az EU-ba. Ígéretes.

A jugó polihisztor szavai szerint "új módszerek" révén kívánják támogatni Ukrajna csatlakozását. Ezek az "új módszerek" azonban valószínűleg az EU döntéshozatali folyamatait fogják megkerülni, és a tagállami jogok figyelmen kívül hagyását jelentik. Jelenleg is tanúi vagyunk ennek, amikor az Európai Bizottság az orosz energiahordozókról való leválásra vonatkozó, előre megfontolt terveit próbálja érvényesíteni. A magyar és szlovák vétó megkerülésére a szóban forgó szankciókat egyszerű kereskedelmi intézkedésekké próbálják átkategorizálni. Ezzel a jogi csavarral azt sugallják, hogy a farkas valójában bárány, ami a valóság elferdítése. Innentől fogva már az sem számít, ha a "bárány" vonít, vagy akár megdézsmálja az akol nyugodt lakóit.

Ilyen új módszer az is, hogy az EU utóbbi témában, az orosz energiahordozókról történő leválás tekintetében elkészített és közzétett rendelettervezete konkrétan úgy tiltaná meg az orosz gáz behozatalát, hogy az a már megkötött szerződések teljesítésére is vonatkozna. Értjük: lényegében visszamenőleges jogalkotás történik, a jog legrégibb alapelve, a szerződések sérthetetlensége (pacta sunt servanda) meg kétezer évnyi pályafutását itt fejezi be a szemünk láttára, Brüsszelben. Ezekkel az "új módszerekkel", vagyis a kétes megalapozottságú jogi innovációkkal szépen le lehet nullázni az EU jogbiztonságát, de ugye ilyen aggály csak Magyarországgal szemben merülhet fel. Még szerencse.

4. Végül a biztos megjegyzése szerint az EU "már most elkezdi megnyitni a belső piacokat" Ukrajna számára. Érdemes elgondolkodni, mit is jelent ez valójában, különösen figyelembe véve az EU saját energiapiacán tapasztalható zűrzavart. Emlékezzünk csak a spanyolországi megújulók által okozott drámai áramszünetekre, vagy arra, hogy a rendszerirányítóknak nap mint nap csillagászati árú kiegyenlítő energiát kell biztosítaniuk, hogy elkerüljék a villanyhálózat összeomlását. Ráadásul az EU is aggodalommal figyeli a közel-keleti eseményeket, amelyek hatással lehetnek az olaj és a gáz árának alakulására. Ilyen körülmények között valóban meredek ötletnek tűnik Ukrajnát a közös piacra engedni. Ugyanez a helyzet a mezőgazdasági közös piaccal is, amelynek éppen mindenre szüksége van, kivéve az ukrán dömpinggabonát. Ukrajna területének jelentős része oligarchák vagy nemzetközi agrármultik strómanjainak kezében van, és ha ezek az egyes években kölest vetnek, a következőben pedig kukoricát, akkor az komoly kihívás elé állítja az európai parasztságot, sőt, a teljes mezőgazdaságot. Ráadásul az ellenőrizetlen vegyszerekkel kezelt és génmódosított termékek áradatával is szembe kell néznünk ezen a közös piacon. Ki ne vágyna erre?

Nos, ez csupán ennyit takar Marta Kos, az EU bővítési biztosának bejelentése. Úgy vélem, mindent megértettünk, beleértve a derék polihisztorunk jugoszláv titkosszolgálati hátterét is. A vér sosem válik vízzé. Az idegen érdekek kiszolgálása pedig nem csupán egy trend, hanem évezredeken átívelő jelenség.