Az óceánok visszafordíthatatlan elsavasodásához egyre közelebb kerülünk.

Közel járunk ahhoz, hogy visszafordíthatatlan módon átlépjünk egy úgynevezett bolygóegészségügyi határértéket - ez derül ki egy nemrég, a Global Change Biology nevű tudományos magazinban publikált tanulmányból. A legutóbbi vizsgálat szerint az óceánok elsavasodása (azaz, kevésbé lúgossá válása) még határértéken belül volt, ám közel a határértékhez, a mostani eredmények alapján azonban az óceánok 60 százalékában 200 méter mélyen ez a határátlépés már megtörtént, ahogy a felszíni vizek 40 százalékában is. Amennyiben a folyamat tovább erősödik és visszafordíthatatlanná válik, az a teljes tengeri ökoszisztéma összeroppanását okozhatja, nem csak az "óceánok őserdejeinek" nevezett, végveszélyben lévő korallmezőkét.

Az óceánok savasodása elsősorban az atmoszférából származó többlet szén-dioxidnak tulajdonítható, amely a vízben oldódva megváltoztatja a sós vizek kémiai összetételét. Jelenlegi kutatások szerint az emberi tevékenység, különösen a fosszilis energiahordozók elégetése révén a légkörbe került szén-dioxid körülbelül egyharmadát az óceánok és tengerek nyelik el. Ezen túlmenően a klímaváltozás következtében keletkező energiatöbblet kilencven százalékát is a vízi ökoszisztémák csillapítják, így ha az óceánok nem lennének, a globális felmelegedés üteme tízszeresére nőne. A savasodás hatására a kalciumot beépítő tengeri élőlények, mint például a tengeri csigák, kagylók és a korallok, nehezebben tudják felépíteni vázukat, ami csökkenti stressztűrő képességüket. Ez különösen aggasztó, mivel a korallok fehérítése és az óceáni hőhullámokkal szembeni ellenállásuk csökkenése is e problémák következménye. A tápláléklánc alsó szintjein található apró élőlények, például a filoplanktonok eltűnése a savasodás és felmelegedés következtében olyan láncreakciót indíthat el, amely a magasabb szintű állatok populációinak drámai csökkenéséhez vezethet, ezzel felborítva az egész ökoszisztémát. Ezek a folyamatok már 2015-ben és 2016-ban is megfigyelhetők voltak Észak-Amerika nyugati partjainál. Egy óceáni hőhullám következtében megváltozott az apróbb tengeri halak viselkedése, ami a Csendes-óceáni tőkehal állományának 71%-os csökkenéséhez vezetett, emellett körülbelül 7000 púpos bálna és 4 millió lumma nevű tengeri madár is életét vesztette. Az ilyen események jól mutatják, hogy az óceánok egészsége nem csupán a vízi élőlényekre, hanem az egész bolygóra kihatással van.

Amennyiben átlépjük ezt a "bolygóegészségügyi" határt, már hét határértéket fogunk túllépni a kilencből. A klímaváltozás előrehaladottsága, az új típusú mérgező anyagok kezelhetetlen jelenléte, a nitrogén és a foszfor természetes körforgásának felborulása, a vízkörforgás stabilitásának megingása, a szárazföldi területek felszíni stabilitásának megőrzése, valamint a bioszféra integritásának csökkenése (azaz a fajok élőhelyének és populációinak rohamos csökkenése) mind kritikus környezeti kihívások. Különösen aggasztó, hogy a légköri oxigén felét azok a tengeri élőlények termelik, akiket a savasodás fenyeget. A filoplanktonok, melyek mikroszkopikus növényi planktonok, szintén veszélyben vannak az óceánok savasodása és felmelegedése miatt, ami komoly következményekkel járhat a globális ökoszisztémákra.

A tanulmány létrejöttének támogatását részben az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal biztosította, amelyet a klímaváltozás létezését kétségbe vonó Trump-adminisztráció forrásmegvonásokkal sújt. Ennek oka, hogy a hivatal a tudományos közmegegyezés és a megfigyelések alapján a globális felmelegedést a korunk legnagyobb éghajlatváltozási kihívásának tekinti.