Lárvaterápia a sebkezelésben: Hol tartunk Magyarországon? A lárvaterápia, mint innovatív sebkezelési módszer, egyre nagyobb figyelmet kap hazánkban is. E technika során steril lárvákat alkalmaznak a sebek gyógyítására, amelyek képesek eltávolítani a nekr

A Lucilia sericata légyfaj lárváinak angol elnevezése alapján ismert maggot-terápia egy innovatív módszer, amelyet krónikus sebek kezelésére használnak. A steril lárvák rendkívül hatékonyan tisztítják a sebet, elpusztítják a káros mikroorganizmusokat, és serkentik a természetes sebgyógyulási folyamatokat. Ez a lárvaterápiás megközelítés az Egyesült Államokban és Európában is hivatalosan elismert, de alkalmazása jelentősen eltérő lehet az egyes országokban.

A Calliphoridae (fémeslégyfélék) család bizonyos lárváinak gyógyászati tulajdonságai már régóta ismertek. A Lucilia sericata légyfaj lárváit felhasználó modern eljárás során az apró élőlényeket egy speciális szövetzsákba helyezik, majd onnan a sebre, így azok közvetlenül nem érintkeznek a beteggel. A lárvák - akár 1000 lárvát is használnak és 1-3 napig otthagynak - által kibocsátott enzimkoktél feloldja az elhalt szöveteket, az élőlények az így megemésztett folyékony táplálékot fogyasztják el. A lárvák termelte anyagok elpusztítják a seb felületén a kórokozókat, ráadásul, az élőlények mozgása jótékonyan hat a sebgyógyulás következő fázisára, a sarjadásra.

A fertőzött seb kezelésének három alapvető módja van: tisztítás, pusztítás és stimulálás. Az eljárás során emésztőnedvek szabadulnak fel, amelyek hatékonyan lebontják az elhalt szöveteket, míg a lárvák szájszerveikkel mechanikai úton is hozzájárulnak a tisztításhoz. A szakirodalom szerint:

Természetesen a módszer alkalmazásának alapfeltétele a teljes sterilitás, ami csak laborban tenyésztett lárvákkal érhető el. A módszer nem helyettesíti az oki terápiát sem, azaz pl. a diabéteszes fekélyek esetén fontos a fertőzések egyéb kezelése, a vércukorszint normalizálása, a keringés segítése.

Az újkori időkben is izgalmas lehetőségeket láttak benne, hiszen 1931-ben először az Egyesült Államokban kezdték el alkalmazni. Az 1940-es évek közepéig ez a módszer több mint 300 amerikai kórházban vált szokványossá. Különösen a katonai sebészet területén bizonyult hasznosnak: a fertőzött, sérült sebek kezelésére alkalmazott terápia kedvező hatásait tapasztalták. Megfigyelték, hogy a csatatéren magukra hagyott sebesült katonák sebeik sokkal gyorsabban regenerálódtak, amikor a lárvákat használták a gyógyulási folyamat elősegítésére.

Az antibakteriális szerek megjelenése után a terápiás módszerek között a lárvaterápia háttérbe szorult, egészen az 1990-es évek elejéig. Ekkor azonban újra felerősödött az érdeklődés a felfekvések és a diabéteszes lábszárfekélyek kezelésének lehetőségei iránt, és tudományos kutatások indultak e terület felfedezésére. Ezt követően a lárvaterápia használata ismét elterjedt, először az Egyesült Államokban, majd Izraelben, az Egyesült Királyságban, Németországban, Svédországban, Svájcban, Ukrajnában és Thaiföldön is népszerűvé vált.

A maggot-terápia, mely 2004 óta hivatalosan is engedélyezett az Egyesült Államokban, valamint az Európai Unióban és más európai országokban, nem mindenhol elterjedt. Csak néhány országban találhatók olyan orvosi központok, ahol ezt a módszert alkalmazzák. Az FDA (Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság) által jóváhagyott indikációk szerint a lárvaterápia alkalmas olyan, nehezen gyógyuló nekrotikus bőr- és lágyrészi sebek kezelésére, mint amilyenek a nyomási fekélyek, neuropátiás lábfekélyek, krónikus lábfekélyek, vagy a nem gyógyuló traumás és műtét utáni sebek.

A 2000-es évek elején a szegedi klinikán, dr. Szabad Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának szakorvosa irányítása alatt, egy nemzetközi vizsgálatsorozat keretében sikeresen alkalmazták az eljárást.

Érdeklődésünket az iránt fejeztük ki, hogy jelenleg hol áll a projekt, mennyire terjedt el Magyarországon ez a terápia, és milyen eredményekről számolhatunk be. "Hazánkban mindössze a késő dr. Szabad Gábor által végzett klinikai vizsgálatról tudunk, hiszen azóta sem zajlott maggot-terápia a klinikán" - tájékoztatott bennünket dr. habil. Szolnoky Győző PhD, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának egyetemi docense.

Szakértői körkérdést intéztünk traumatológus orvosokhoz és sebészekhez, akik világosan kifejtették, hogy a gyakorlatukban nem alkalmazzák ezt a módszert.

A korszerű kötszerek révén az eljárás jelentős egyszerűsödésen ment keresztül, miközben a lárvákkal való érintkezés kockázatát is minimálisra csökkentették. Ennek következtében a betegek idegenkedése és a kezelés elutasításától való aggodalmak teljesen indokolatlanok.

A kockázatok viszonylag kicsik és ritkák, amiről beszámoltak az érintettek: a lárvaterápia alkalmazása során csiklandozó vagy viszkető érzés léphet fel, a betegek 20-25 százaléka panaszkodott fájdalomra a lárvákkal történő kezelés során, részükre fájdalomcsillapítót írtak fel. Vérzés is felléphet, amelynek hátterében az áll, hogy a vérerek falai feloldódtak az elhalt szövet többi részével együtt.