Az óceán az élet forrása: pingvinek | National Geographic

Az evolúció csodálatos alkotásai ügyesen megférnek bolygónk legkeményebb éghajlatú területein. Kitartásuk és egyedi adottságaik folyamatosan újabb titkokat tárnak fel a tudósok előtt, és arra is figyelmeztetnek, hogy a pingvinek életmódja számos értékes leckét kínál számunkra, ha alkalmazkodni szeretnénk a gyorsan változó környezeti kihívásokhoz.

Amikor Pablo Borboroglu, (barátainak Popi), a National Geographic Társaság ösztöndíjasa 2008-ban első ízben járt Patagónia keleti partvidékének egyik háborítatlan zugában, igencsak meglepődött, hogy pingvinekkel is találkozik azon a vidéken. Az argentin biológust egy helybéli gazda hívta ki a birtokára, és elmesélte neki, hogy a környéken többet is látott ebből a röpképtelen madárból.

A partot valósággal ellepte a hulladék, a rengeteg üvegdarab, a sok autóroncs és tábortűzmaradvány. "Mocsok és mocsok mindenütt: katasztrofális látvány fogadott" - meséli Borboroglu. A hulladékrengeteg közepette, a partszegély bozótosaiban mégis üregek sorakoztak, azokban pedig - Borboroglu legnagyobb ámulatára - tucatnyi Magellán-pingvin kucorgott.

Ezek a pingvinek egyenes tartással körülbelül fél méter magasra nőnek, és a szemüket, valamint a nyakukat jellegzetes fehér csík keretezi. Dél-Amerika sziklás-homokos partjain fészkelnek, míg télen az óceán hűvös vizeibe merülnek, és észak felé úszva egészen Brazíliáig, sőt Peruig is eljuthatnak. Borboroglu különösen meglepődött, mivel a Magellán-pingvinek legközelebbi kolóniája jó 140 kilométerrel délebbre található.

Ezek a bátor vándorok mégis útnak indultak, hogy új társra leljenek; talán úgy érezték, hogy régi költői otthonuk már nem nyújt kellő védelmet. Borboroglu azonnal tett a dolgára: alaposan szemügyre vette a kis csapat kondícióját, majd egyik pingvin társát megmentette a rászoruló műanyagdarabtól, amely kényelmetlenül simogatta a tollát.

Ezután belemerült a jóval nehezebb feladatba: a környék rendbetételébe. A bátor Magellán-pingvinek viszont életben maradtak, párt kerestek, fiókákat neveltek fel, és egy év múlva már vissza is érkeztek...