Emléknap a magyarellenes népirtásokra: petíciót nyújtottak be az Országgyűléshez
Az Országgyűlés elnökének átadott petícióban kérte Szentkirályi Gábor történész és Domonkos László író, újságíró, televíziós szerkesztő, valamint Fejes Zsolt, a Nemzeti Történelemtanárok Társaságának tagja, hogy a törvényhozás nyilvánítsa január 8-át a magyarellenes népirtások emléknapjává.
A kezdeményezés az 1848-49-es szabadságharchoz kapcsolódik: 1849. január 8-11. között
A vérengzés áldozata mintegy 600-1000 magyar polgár volt, majd további, körülbelül ugyanennyi lakos halálra fagyott menekülés közben.
A barbár pusztítás következtében a város jelentős része megsemmisült, így a református kollégium impozáns épületei, gazdag könyvtára és értékes felszerelései is áldozatul estek a rombolásnak.
Szentkirályi Gábor a hirado.hu-nak elmondta, hogy január 8-án került sor a nyilatkozat átadására, amelyet egy ezredes vett át, és ígéretet tett arra, hogy eljuttatja azt a házelnök részére.
A történész a kérdésünkre reagálva kifejtette, hogy örömmel látná, ha ezen a napon egy emlékmenet keretében tiszteletünket fejeznénk ki az áldozatok emléke előtt. Petíciójában Szentkirályi hivatkozik...
Domonkos László lapunknak emlékeztetett rá, hogy a török hódoltság idejéből származó „rácjárások” jelensége már régóta a köztudatban él, amelyek során a szerb martalócok kegyetlen vérengzéseket hajtottak végre. Ezt követően, 1784-ben, a román közösség is hasonló erőszakos események színterévé vált, amelyek tovább fokozták a feszültségeket a térségben.
Több ezer áldozatot követelő támadás történt. "Ez nem csupán egy parasztfelkelés volt, hanem valójában egy magyarokat célzó hadművelet" - hangsúlyozta az író.
Domonkos kiemelte: ezt követte az a horrorisztikus magyar-román polgárháború, amelynek 10 ezer magyar áldozata volt 1848-49-ben Erdélyben. Az Erdély Cambridgének is nevezhető iskolaváros, Nagyenyed elleni támadás során ezernél több embert öltek meg a városban. A városból a környező hegyekbe menekült lakosok közül pedig
A petíciót kezdeményező Szentkirályi Gábor úgy látja: fontos lenne az egyetemes magyarságnak megemlékeznie erről a napról. Január 8-án, mint az Szentkirályi petíciójában is szerepel, az ezt követő, későbbi magyarellenes népirtásokra is emlékezhetünk.
Lapunk számára Domonkos László készített egy átfogó összefoglalót arról, milyen, az 1849-es eseményekhez hasonló jelentős történésekre emlékezhetünk január 8-án.
Alig ötven év elteltével, 1919-ben következett be...
Köröstárkány az egyik legismertebb példa a Fekete-Körös völgyében történt magyarellenes atrocitásokra, de hasonló kegyetlenkedések zajlottak Kisnyégerfalván is, ahol a román erők vérengzései összesen 108 ember halálát követelték. A román megszállás idején számos magyar faluban zajlottak gyilkos támadások; például Hódmezővásárhely közelében 56 embert öltek meg, míg Apátfalván 42 áldozatot soroltak fel – mondta el az író.
A petícióban felsorolt események között kiemelkedő helyet foglalnak el a második világháború végén, különösen a Délvidéken és Erdélyben végrehajtott magyarellenes népirtások, melyek számos áldozatot követeltek. Különösen emlékezetes a 1944 őszi délvidéki vérengzés, amely körülbelül 30-40 ezer magyar életét követelte, valamint a hasonló jellegű megtorlások Erdély területén - emeli ki Domonkos.
Az író egy korábbi cikkében részletesen tárgyalta a Felvidéken, 1945-ben végbement számos magyarellenes atrocitást. Kiemelte azokat a kutatásokat és dokumentumokat is, amelyek a Pozsonyligetfalun 1945 tavaszától működő koncentrációs táborra vonatkoznak, ahol magyar és német lakosokat zártak össze. Emellett foglalkozott a mai Csehország területén, 1945-ben lezajlott, hasonlóan tragikus eseményekkel, amelyek a magyarellenes népirtások szörnyű sorába illeszkednek.
Szentkirályi az interjú során hangsúlyozta, hogy a petícióban említett események között találhatóak olyan népirtások is, amelyek különösen figyelemre méltóak.
Kiemelte, hogy a petíció benyújtásakor az államigazgatás támogató hozzáállását tapasztalták, és bizalmát fejezte ki a kezdeményezés sikeressége iránt.
Az emléknap megemlékezéseinek esetleges helyszínei kapcsán Domonkos kiemelte: Erdélyben a nagyenyedi kollégiummal szemben található egy szép emlékmű az 1849-es áldozatok egyik tömegsírjánál, és szintén Erdélyben a magyarremetei templomkertben is található hasonló emlékhely. Köröstárkány központjában emlékfal áll a magyarirtások tanúságaként.
Domonkos hozzátette:
A gyászmisével emlékezünk meg azokról az ártatlan áldozatokról, akik szörnyű körülmények között veszítették életüket. Ezek a tragikus események mélyen megérintik a szívünket, és mindannyian úgy érezzük, hogy egy ilyen emléknap méltó módon tiszteleghetne az ő emlékük előtt. Az ő szenvedéseik és áldozataik nem felejthetők el, ezért fontos, hogy közösen hajtsunk főt emlékük előtt, és emlékezzünk a bátorságukra és a tragédiájukra.
