Már kialakultak azok az új fafajták, amelyek hazai elterjesztése iránt érdeklődnek.
Az erdők jövője kulcsfontosságú a klímaváltozás fényében, ezért létfontosságú olyan erdőségeket kialakítani, amelyek képesek ellenállni a környezeti változások kedvezőtlen hatásainak. A szakértők figyelmeztetése szerint a következő évtizedekben a hazai ökoszisztémák alapjaiban változhatnak meg - emelte ki az InfoRádióban az erdőkért felelős helyettes államtitkár.
Az Erdészeti Klímaadaptációs Fórum megtartotta első ülését, ahol fontos célkitűzéseket fogalmaztak meg. A fórum feladata, hogy kidolgozza egy új erdőtelepítési stratégiát, valamint egy cselekvési tervet az alföldi térségek számára. Mócz András, az Agrárminisztérium erdőkért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta, hogy olyan erdőket kell létrehozniuk, amelyek képesek ellenállni az éghajlatváltozás kedvezőtlen következményeinek.
"Európai jelenségről van szó. A klímaváltozás negatív hatásai meglátszanak már az erdők az állapotán. A csapadék hiánya miatt kiszárad az erdei talaj. A téli csapadék gyakorlatilag elmaradt az elmúlt években, a talajvízszint lesüllyedt és ennek eredményeként az erdeink pusztulnak, egész egyszerűen kiszáradnak" - magyarázta Mócz András.
Az államtitkár kifejtette, hogy az ország bizonyos régióiban különösen égető problémák merülnek fel, és hangsúlyozta, hogy a jövő fafajtái milyen fontos szerepet játszanak majd a fenntarthatóságban. Szavaival élve, a jövő erdőinek megújítása érdekében elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük a helyi ökológiai környezetet és az éghajlati változásokat.
"A robbanás az Alföld gyönyörű erdőségeit sújtotta."
A Homokhátság erdőterületei vannak a legnagyobb veszélyben, ahol máris jelentős az erdők elpusztulása. Ez főleg az őshonos kocsányos tölgyet, és a fenyőket érinti. Nagyon sok fenyves nem bírta már az időjárást ezen a termőhelyen, és egész erdőtömbök száradtak ki. De ugyanilyen veszély fenyegeti a nemes nyárfákat, amelyek területe szintén egyre inkább zsugorodik.
A csapadékhiány azonban nemcsak az Alföldön, hanem az ország hegyvidéki területein is érezteti a hatását. A helyettes államtitkár példaként említette, hogy a Magyarországon a legmagasabb régiókban élő lucfenyő lényegében eltűnt. A következő áldozat pedig a bükkös zóna lehet, amit lassan felvált a kocsánytalan tölgy. "Egyes fafajok földrajzilag felfelé kúsznak" - mondta a szakember, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a legnagyobb bajt a pótlásuk jelenti:
"Fokozatosan egyre nehezebbé válik olyan őshonos fafajok azonosítása, amelyek képesek lennének alkalmazkodni az alföldi területek klímájához."
Azt is elmondta: a megváltozott helyzetben már idegen fafajok betelepítése is szóba jöhet, ám velük kapcsolatban az a legfontosabb, hogy ne legyenek invazívak. Ezek a növények ugyanis gyorsan terjednek, kiszorítják az őshonos fajokat, és súlyos veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, az egész ökoszisztémákra.
A helyettes államtitkár a számításba vehető idegenhonos fafajok között az atlaszcédrust és a molyhos tölgyet emelte ki, valamint néhány délebbi területekről származó fenyőfajt is megemlített, amelyek jobban alkalmazkodnak a száraz körülményekhez, de nem terjednek el domináló módon. Az erdészet szakértői hasonlóan ellenállónak tartják az ostorfát és a gledícsiát, amelyek szintén jól viselik az éghajlati változásokat.
Mócz András hozzátette: az erdészeti klímakutatók előrejelzései alapján a hazai termőhelyi viszonyok néhány évtizeden belül olyan mértékben megváltozhatnak, hogy azok a jelenlegi erdőknek vagy általában a fás vegetációknak már nem biztosítanak életlehetőséget.
