Matricák varázslatos világában 1990 óta élek és alkotok.

Fedezd fel a gyűjtőké varázslatos univerzuma! A különböző tárgyak összegyűjtése nem csupán egy szórakoztató időtöltés, hanem egy szenvedély, amely mélyebb értelmet hordoz, és gyakran jelentős anyagi befektetést is igényel. Mi hajtja a lelkes gyűjtőket? Milyen ambíciók és vágyak ösztönzik őket, hogy folyamatosan újabb és újabb kincseket szerezzenek be? E kérdésekre keressük a választ a Maszol legújabb sorozatában, amelyben erdélyi magyar gyűjtőket mutatunk be, akik különleges kollekciókkal büszkélkedhetnek. Elsőként ismerjétek meg Szabó Előd-Zsoltot Csíkszeredából, akit több mint harminc évvel ezelőtt elbűvölt a futball-matricák színes és izgalmas világa.

Szabó Előd-Zsolt, a szenvedélyes gyűjtő, amikor leültünk, hogy felfedezzük különleges hobbiját, egy igazi fanatikusként mutatkozott be. Mesélte, hogy az első emlékezetes találkozása a gyűjtés világával az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságra készült matricás albumhoz fűződik. "Emlékszem, amikor először megjelent az újságárusoknál a vb-re kiadott matricás album. Hét éves gyerekként sok időt töltöttem a piacokon a nagymamámmal. Mivel segítettem neki a vásárlásban, gyakran kaptam cserébe egy-egy csomag matricát. Volt néhány barátom, akinek szintén akadtak matricái, így hárman elhatároztuk, hogy közösen próbálunk egy albumot összegyűjteni" - mesélte a gyűjtés kezdetéről nosztalgikus hangulattal. Az első közös album sorsa azonban nem volt felhőtlen: néhány matrica hiányzott belőle, és végül torzóban maradt, mivel az idő múlásával elveszett, valahol a gyűjtőtársak között. Évtizedekkel később viszont sikerült újra rátalálnia erre az albumra egy másik gyűjtőtől, így a múlt emlékeit végre a kezében tarthatta.

Beszélgetőpartnerünk már 1992 óta szenvedélyesen gyűjti a különböző világeseményekhez kapcsolódó matricás albumokat, és a gyűjteményében 2024-ig minden egyes európa- és világbajnoki szett fellelhető. Előd gyermekkorától kezdve a sport iránti vonzalma határozta meg életét, és élénken él emlékezetében az a felejthetetlen pillanat, amikor édesapjával a "kinti erdőre" vitt régi televízió előtt izgulták végig a Szovjetunió és Hollandia Európa-bajnoki döntőjét. „Öt évesen ez az első emlékem. A sport iránti szeretet volt az, ami igazán megfogott, és akkoriban teljesen más időket éltünk; telefonok nélkül éltük a mindennapjainkat, így az embernek kreatívan kellett eltöltenie az idejét” - meséli.

Előd először tudatosan a 1998-as világbajnokságra készült album összegyűjtésébe fogott. "A zsebpénzem legnagyobb része már akkor is erre ment, amit kaptam" - emlékezett vissza. "Utólag sikerült a '92-es, '94-es és '96-os albumokat is teljesen befejeznem, amiért nagyon büszke vagyok. De a '98-as album volt az, amit néhány hónapon belül, miután megjelent, már teljesen összegyűjtöttem" - osztotta meg élményeit.

Az Európa- és világbajnokságokra kiadott albumok mellett folyamatosan szélesedett a gyűjtött sorozatok köre - mondtja. "Miután az egyetem befejeződött, és pénzügyileg is többet tudtam áldozni a dologra, akkor már jöttek a Bajnokok Ligájás albumok, sőt, kézilabda-szeretőként van kézilabdás albumom is. Igaz, hogy hiányzik még öt matrica belőle, de lehet, hogy nem is lesz meg soha. Egy 2010-11-es Bundesliga albumról van szó. Premier League-es albumom is van, ami ki van teljes mértékben gyűjtve, Bundesliga, Serie A-s album is van, de ezek nem ölelnek fel minden évet, eléggé nehéz lenne, illetve költséges is" - fogalmazott.

Az évek folyamán Elődnek sikerült összegyűjtenie 72 teljes albumot, emellett körülbelül harminc további album is a birtokában van, ám ezek közül néhány darab még hiányzik. Az idő múlásával azonban egyre nehezebbé válik, hogy ezeket a gyűjteményeket teljes egészében rekonstruálja.

A gyermekkorban vonzónak talált színes csomagocskák, matricák szeretete megmaradt felnőttként is. Előd úgy érzi, fontos a folytonosság. "Ha már elkezdtem, akkor ne hagyjam abba. Miért hagynám abba? Hogyha ezt szenvedélyként megéltem gyerekként, akkor miért ne lehetne felnőttként, miért ne folytatódhatna ugyanaz a szenvedély? Szerintem ez az, ami engem tovább vitt" - foglalta össze gyűjtői hitvallását.

Arra bizonyságképpen, hogy a matricák gyűjtése nem holmi gyerekes elfoglaltság, Előd egy érdekes találkozást elevenített fel. "A hozzám hasonló témában gyűjtőket nagyrészt csak az online térből ismerem, de jó pár emberrel találkoztam személyesen is. A legnagyobb élményem 2021-ben volt, amikor egy 72 éves gyűjtővel ismerkedhettem össze, aki úgyszintén több mint 30 éves gyűjtői múlttal rendelkezik, és nyugdíjasként még mindig gyűjti a matricákat, ez a szenvedélye" - idézi fel.

Előd napjainkban ritkán találkozik azzal a luxussal, hogy kezeibe vegye és átforgassa a matricás albumait. "Ha visszatekintek húsz évvel ezelőttre, akkor nap mint nap elmerültem az albumok világában, különösen a legfrissebb szerzeményeim között. Ma már sajnos alig akad időm erre, és ahogy a gyűjteményem folyamatosan bővül, egyre nehezebb is lenne ezt megtenni. Persze, amikor új albumot szerzek be, az mindig izgalmas pillanat – ilyenkor még bele is nézek, hogy felfedezzem a színes matricák mellett rejlő hasznos információkat. A 2024-es évre nézve a gyűjteményem több mint felét még sosem lapozgattam, szépen fóliába csomagolva pihennek a polcon, hogy megőrizzem a minőségüket. De ha megkérdezed tőlem, hogy hol van a '92-es album, biztosíthatlak, hogy húsz másodperc alatt elő tudom venni, és máris kezdhetjük a felfedezést!" - mesélte a matricák iránti szenvedélyéről a gyűjtő.

Előd különleges módon tárolja az albumait egy dedikált szekrényben, míg a bútor teteje tele van a dupla példányokkal ellátott matricákkal megrakott dobozokkal. „A tárolás igencsak kihívást jelent, és egyre bonyolultabbá válik, hiszen minél nagyobb a gyűjtemény, annál több a duplázódás. Emellett fontos, hogy nyomon kövessem, miből van elég, és mi az, amiből hiány van. Használok speciális internetes platformokat, amelyek segítenek ebben, de folyamatosan frissítenem kell az adatokat, hogy mindig naprakész legyek, legyen szó cseréről vagy bármilyen változásról" – osztotta meg tapasztalatait Előd.

Mint gyűjtő, természetesen folyamatosan csereberél a hasonló érdeklődési körbe tartozó társakkal, mint elmondta: ez elengedhetetlen. Ugyanakkor hozzátette, hogy harminc évvel ezelőtt jobban lehetett cserélni, mint manapság. "Pedig most már az online térben nincsenek határok. Érdekességképpen megemlíthetem, hogy Chilében, Ausztráliában, Tajvanban is vannak partnerek, akikkel már cseréltem. Chilébe Romániából az ajánlott levél elment 17 nap alatt, Chiléből jött több mint két hónapot, de megérkezett az a lényeg" - meséli Előd.

Bukarestben és más nagyvárosokban napjainkban is gyakran rendeznek csereberélős eseményeket, ahol személyesen is beszerezhetjük a hiányzó kincseinket, vagy éppen megszabadulhatunk a felesleges tárgyaktól. A '90-es évek elején Csíkszeredában is léteztek hasonló spontán találkozók: "Szombatonként gyerekként a parkba jártunk, és egymással váltottuk a matricákat. Sajnos most már csak egyetlen embert ismerek Csíkszeredában, aki aktívan foglalkozik matricagyűjtéssel, és a megyében sem tudok sok másikról, aki ezzel foglalkozna" - osztotta meg tapasztalatait interjúalanyunk.

Előd gyűjteményében számos olyan album található, amelyek különleges emlékeket idéznek fel benne. Különösen azok az albumok vonzzák a figyelmét, amelyek limitált kiadású matricákat rejtettek, vagy amelyekhez rendkívül nehezen lehetett hozzájutni. "Ha jól emlékszem, a '94-es gyűjtemény volt az, amelyben három csapat matricái valóban megjelentek, de Romániában a csomagok, amelyek ezeket tartalmazták, soha nem érkeztek meg. Mindenki azokat kereste, de senki sem találta meg. Más országokban viszont bőven akadtak ezekből, sokszor duplán is" - mesélte nosztalgikusan. A '94-es albumhoz kapcsolódóan Előd 2015 után, húsz év elteltével tudott összegyűjteni több matricát. Talán ezért is maradt a legkedvesebb emlék számára a legnehezebben beszerezhető, szaúd-arábiai csapat matricája. "Szaúd-Arábia és Irán, ezt a két csapatot nagyon nehéz volt összegyűjteni. Persze, több kedvenc albumom is van, mindegyiknek megvan a maga története, amiért különösen fontos számomra" - tette hozzá Előd.

A gyűjtőszenvedély nemcsak szenvedélyt, hanem jelentős anyagi terheket is jelent. Ahogy Előd is említette, az utóbbi években a ritka matricák beszerzése igazi kihívássá vált. „Sajnos 2020 után a gyártók bevezették a speciális matricák rendszerét. Ez azt jelenti, hogy csomagonként vagy csupán egy matica található, vagy pedig egy egész, ötven darabot tartalmazó dobozban mindössze kettő vagy három rejtőzik” – magyarázta. Ez a helyzet nemcsak nehézkessé teszi a gyűjtést, hanem a gyűjtők körében is sokan „aranyárban” kínálják a ritkaságokat, tisztában lévén az értékükkel. Egyetlen matricáért akár több száz lejt is elkérhetnek – tette hozzá.

Előd gyűjteményébe a legnagyobb áron a 2000-es holland-belga közös rendezésű Európa-bajnokság két matricája került be. "Zidane és egy német játékos hiányzott még, találtam egy holland gyűjtőt, akinek mindkettő megvolt. Akkor kifizettem 30 eurót azért a két matricáért, az volt a legdrágább. Normál esetben igyekszem kerülni az ilyen helyzeteket. Inkább félreteszek matricákat olyan ismerősöknek, akik tudom, hogy nekem is segítenének. Nem kereskedni akarok velük, hanem odaadom, mert tudom, hogy milyen érzés, amikor egy utolsó matricát meg kell kapjál valakitől" - emelte ki.

Beszélgetésünk során rákérdeztünk, hogy hogyan viszonyul a család, az ismerősi kör Előd gyűjtőszenvedélyéhez. "A család, maradjunk annyiban, harminc év alatt elfogadta, hogy van egy ilyen hobbim. Az ismerősök, barátok közt ritka, hogy valaki először ne csodálkozna. Második gondolatuk viszont már az, hogy >>basszus, ez mennyi pénzt rákölt, beleölt ebbe a gyűjteménybe

"Nem áll szándékomban megállni, számomra ez már szinte egyfajta hivatás, és harminc év távlatából nem szeretném egyik napról a másikra befejezni" - osztotta meg a gondolatait. De mi is a célja? "Folyamatosan érkeznek az új célok, ahogy gyűlnek az albumok. Mindig ott van a következő lépés, például, hogy elérjem a 75-öt, utána pedig valószínűleg a 80-as lesz a következő mérföldkő, és így tovább. Valószínűleg ez a tendencia folytatódik, eddig is így történt. Nem vágyom különleges matricákra. Soha nem aludtam Messivel, Hagival vagy bármelyik másik sztárral. Számomra minden matrica csak egy a gyűjteményből, és szeretném egyszer teljes egészében látni azt. Innentől kezdve nem érzem, hogy bármelyik matrica értékesebb lenne a másiknál. Mindenki, akit az albumomba helyezek, számomra egyformán fontos. Persze, van néhány matrica, amit feleslegesnek tartok, és nem biztos, hogy ott lenne a helye. De ha a gyűjtemény így lett megalkotva, akkor az a feladatom, hogy összegyűjtsem" - foglalta össze Szabó Előd-Zsolt.