Amerika legnagyobb ellenfele most előrukkolt a legfélelmetesebb fegyverével – ezzel komoly próbatétel elé állítva Washingtont.

Irán hivatalosan is bemutatta legújabb hadihajóját, a Sahíd Mahdavit, amely az ország első drónhordozója. Az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtestének új tengeri erőforrása valójában egy átalakított konténerhajó, így technológiai szempontból valószínűleg nem a legmodernebb megoldásokat kínálja. Ennek ellenére a hajó felavatása világosan jelzi, hogy Irán, a közelmúltban elszenvedett vereségei ellenére, továbbra is kitart geopolitikai ambíciói mellett. Az új drónhordozó jelentős szerepet játszhat Teherán stratégiájában, és komoly kihívások elé állíthatja az Egyesült Államokat és szövetségeseit a régióban.

A Sahíd Mahdavi eredetileg a 2000-es elején került ki egy dél-koreai hajóépítő műhelyből, mint egy úgynevezett "Panamax" konténerhajó. Ez egy különleges, nemzetközi teherforgalomra tervezett, nagyméretű szállítóhajó, amely pont annyira széles, hogy még ne okozzon neki gondot a Panama-csatornán való áthaladás, de a lehető legnagyobb áruszállító kapacitással rendelkezzen. A hajó története, mint kereskedelmi eszköz, egy kicsit zavaros, de jó esély van rá, hogy az egykor Szarvin, illetve Iszfahán néven futó, egy ideig német zászló alatt is hajózó tengerészeti eszközt építették át katonai célokra.

Először 2022-ben bukkantak fel műholdas felvételek, amelyek tanúsága szerint Irán egy katonai repülőgép-hordozó hajó építésén dolgozik. 2024-re már a közeli fotók is napvilágot láttak az új hadihajóról, de a hivatalos avatására csak a mai napon került sor. A Shahid Mahdavi a hadsereg "elit" egységéhez, az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtesthez (IRGC) tartozik, amely politikai szempontból is jelentős befolyással bír.

Az új hajó technikai adottságait figyelembe véve egyértelmű, hogy nem állítható párhuzamba egy mai modern repülőgép-hordozóval, ugyanakkor funkcionálisan hasonló szerepet tölthet be.

Ez azt jelenti, hogy Irán képes katonai helikoptereket, drónokat és kisebb repülőgépeket üzemeltetni a tengerészeti platformjáról, jelentősen kiterjesztve ezzel ezen eszközök hatótávolságát. Mivel a bázisául egy óceánjáró teherhajót használ, a drónhordozó gyakorlatilag bárhol megjelenhet a nemzetközi vizeken. Irán valószínűleg arra törekszik, hogy ezzel a hajóval növelje katonai jelenlétét globálisan; így szinte bármely ország területén képesek lesznek katonai műveleteket végrehajtani, ha arra szükség adódik.

A gép természetesen felszerelésének része a légvédelmi rakétaindítók, hajó elleni rakéták, valamint olyan cirkálórakéták, amelyek a szárazföldi célpontok megsemmisítésére is alkalmasak. Ennek köszönhetően védelmi és támadási képességei rendkívül sokoldalúak.

A bemutató során egy különleges részlet is napvilágra került: az IRGC bemutatta a Sahíd Mahdavi fedélzetét is, amely lenyűgöző látványt nyújtott.

A régi helikopterek és az ukrajnai konfliktus során elhíresült Mohadzser-drónok mellett most egy új, különleges lopakodó drón is megjelent a színen: a Kaher-313.

A Kaher-313 egy igazán különös és megosztó haditechnikai projekt, amely már több mint egy évtizede van fejlesztés alatt. Az évek során hatalmas összegeket emésztett fel, és a tervezési fázis alatt számtalan alkalommal teljesen újjáalakították. Kezdetben vadászgépnek szánták, de a legújabb verziója már inkább egy kisebb és egy nagyobb méretű lopakodó drónokból álló UAV-család irányába mutat. A projekt körüli folyamatos változások és a befektetett erőforrások tükrözik a modern haditechnika kihívásait és bonyolultságát.

A fejlesztési folyamat során felmerülő nehézségek ellenére a Kaher-313 és hasonló lopakodó drónok jelentős veszélyforrást képviselhetnek, különösen akkor, ha egy ilyen típusú járművel kombinálják őket.

Ezek a drónok, ideális körülmények között, szinte észrevétlenül képesek belépni a gyanútlan államok légterébe. Hatékonyan semlegesíthetik a légvédelmi rendszereket, földi járműveket, repülőtereket, valamint parancsnoki központokat, ezzel komoly kihívást jelentve az ellenséges erők számára.

Ha egy ilyen támadás "jól" sül el, Irán úgy tud akár aktív konfliktusokat befolyásolni, akár szabotázsakciókat elkövetni más országok területén, hogy tagadni tudja a felelősséget.

Mindemellett tartsuk észben, hogy amellett, hogy a Sahíd Mahdavi képes drónok mellett helikoptereket is indítani, számos más haditechnikai eszközt is képes hordozni, illetve van saját műveleti központja, felderítő képessége. Magyarul simán lehetséges például az, hogy ha az iráni vezetés úgy dönt, az IRGC egyik elit bevetési osztagját néhány Mi-8-assal a szárazföldre juttatja a hordozóról, majd drónokkal támogatva végrehajtanak valamilyen szabotázsakciót.

Irán nemzetközi jelenléte nagyon megcsappant az Izraellel való proxiháború vereségei után, de a Perzsa-öbölből kihajózva könnyen elérik Jement, Afrika keleti partvidékét és Délkelet-Ázsiát is. Ezek mind olyan térségek, ahol számos helyi közösség termékeny talaja lehet az Irán által terjesztett, radikális iszlamista, Amerika-ellenes ideológiának.

Lehetséges, hogy Teherán most gyakorlatilag elvesztette a Hamászt, a Hezbollahot és Szíriát, de ez a hajó kiváló eszköz arra, hogy Irán konfliktusok manipulálásán keresztül szélesítse nemzetközi szövetségeseinek táborát.

Ráadásul a Sahíd Mahdavi nem lesz az egyedüli óceánjáró kereskedelmi hajó, amelyet Irán átépít: a tankerhajók átalakításával létrejött Makran-osztályú bázishajó már 2021 óta aktívan szolgál, és várhatóan más kereskedelmi hajók is drónindítókká alakulnak majd. Az iráni hadiflotta e tengeri eszközökkel nyilvánvalóan nem csupán a Perzsa-öböl térségében tervez járőrözni.

Irán nem az egyetlen olyan katonai hatalom, amely hasonló koncepciókban gondolkozik.

Jelenleg a török TCG Anadolu körüli beszélgetések dominálnak, amelynek tervezése eredetileg az F-35-ös vadászbombázókhoz kapcsolódott. Azonban a tervsorozatot át kellett alakítani, hogy a hajó helikopter-hordozóként és drónindítóként funkcionálhasson, miután Ankarát kizárták az amerikai ötödik generációs vadászbombázó programból. Az Anadolu hivatalos hadrendbe állítása 2023-ra datálható, ám az első jelentős méretű Bayraktar TB3-as drónok csak tavaly novemberben szálltak fel róla. Törökország nemrégiben bejelentette, hogy a jövőben hasonló specifikációval rendelkező hajók építését tervezik.

Ezeken kívül Kína, az Egyesült Királyság és Dél-Korea is dolgozik hasonló, kompaktabb hordozóegységeken. Ezek az új eszközök főként helikopterek indítására lesznek optimalizálva, de emellett képesek lesznek kisebb drónok üzemeltetésére is.

Ezeknek a hajóknak hatalmas előnye, hogy lényegesen költséghatékonyabban lehet őket összerakni és működtetni, mint például az Egyesült Államok által szolgálatba helyezett monstrum repülőgép-hordozókat.

Miközben az újonnan szolgálatba állított amerikai Gerald R. Ford repülőgép-hordozó máris körülbelül 13 milliárd dollárt emésztett fel az amerikai adófizetők pénzéből, a török TCG Anadolu mindössze körülbelül 1 milliárd dollárral zárta a projektet. Nyilvánvaló, hogy a Gerald R. Ford nagyobb, impozánsabb és harckészebb, de erősen megkérdőjelezhető, hogy a 13-szoros költségvetés valóban 13-szoros képességnövekedést eredményez-e – valószínűleg nem.

Azok a civil hajókból átalakított Q-hajók, mint az iráni Sahíd Mahdavi, valójában költséghatékonyabb alternatívát kínálhattak, mint az eredetileg katonai célokra tervezett Anadolu.

Ezért racionálisnak tűnik, hogy a nagyhatalmak a monumentális repülőgép-hordozók helyett a drónhordozók irányába forduljanak, hiszen ezek nemcsak költséghatékonyabbak, hanem technológiai és személyzeti szempontból is kedvezőbb megoldást kínálnak. Ezek az új eszközök várhatóan felforgatják a Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia elfeledett konfliktusait, új dimenziókat nyitva a modern hadviselésben.