Milyen mértékű befektetéseket hajtanak végre a magyar multinacionális vállalatok? Az MNB legfrissebb adatai révén most világosabbá vált a helyzet.

Mekkora lehet a magyar tulajdonú és magyar irányítás alatt álló vállalatok külföldi közvetlen tőke-befektetése (FDI)? Korábban, amikor ezt a kérdést próbáltuk megválaszolni, nem kis kihívás elé néztünk. A fizetési mérleghez kapcsolódó statisztikákban ugyanis a cégek megkülönböztetése nem a tulajdonosi háttér, hanem a rezidensség elve alapján történik, ami megnehezíti a "magyar" és "külföldi" vállalatok pontos elkülönítését.

A fizetési mérleg elkészítésének alapelveit és gyakorlati vonatkozásait az IMF által kidolgozott, jelenleg is érvényes útmutató határozza meg. Eszerint rezidensnek minősül minden olyan gazdasági egység, amelynek gazdasági érdekei tartósan, jellemzően legalább egy éven keresztül, az adott ország területén összpontosulnak, és ott aktív gazdasági tevékenységet végeznek.

Ezért ide sorolhatók nemcsak a Magyarországon bejegyzett, magyar kézben lévő cégek, hanem azok a külföldi hátterű vállalatok is, amelyek hazánkban lettek nyilvántartva, és itt folytatják tevékenységüket.

A Magyarországról külföldre irányuló közvetlen tőkebefektetések adatain belül egyaránt megtalálhatók a magyar és külföldi tulajdonú, itthon bejegyzett és működő vállalatok által végzett befektetések is.

A legjelentősebb magyar tulajdonú vagy ellenőrzés alatt álló multinacionális cégek között említhetjük az OTP-t, a MOL-t és a Richter Gedeont, amelyek kiemelkedő külföldi befektetésekkel büszkélkedhetnek. Ezen óriások mellett találunk kisebb, ám szintén figyelemre méltó vállalatokat, mint például a Videoton, a Waberer's, a Masterplast és a Jászplasztik, amelyek szintén jelentős nemzetközi tőkével rendelkeznek.

A fontosabb, külföldön befektető magyar vállalatok azonosítása alapján sejthettük, hogy ezek a cégek elsősorban az energia, pénzügyi szolgáltatások ágazatokban, a gyógyszeriparban, elektronikában, szállítmányozásban és építőipari anyagok gyártásában működnek. Tudtuk azt is, hogy van néhány gyorsan nemzetköziesedő, információs és kommunikációs technológiával vagy biotechnológiával foglalkozó vállalatunk. Természetesen, ezek kisebb külföldi befektetéseket eszközöltek, érdemben nem emelik a magyar "kifektetés-állományt".

Ugyanakkor problémát okozott, hogy az itt működő külföldi leányvállalatok is, különféle okok miatt, előszeretettel fektettek be Magyarországról külföldre.

Miért lehet előnyös a külföldi tulajdonú cégek számára, hogy magyar leányvállalatokon keresztül bonyolítsák le a külföldi beruházásaikat?

Ugyanakkor már régóta fennálló gond, hogy a Magyarországon tevékenykedő leányvállalatok e téren mutatott aktivitása következtében...

Eddig nem volt világos előttünk, pontosan mekkora összeggel bővítik a magyar vállalatok a külföldi piacokat.

A Magyar Nemzeti Bank nemrégiben bemutatott egy különleges adatsort, amely a világon elsőként nyújt átfogó képet a 2014 és 2023 közötti időszakban Magyarországról külföldön végrehajtott tőkebefektetések megoszlásáról. Ez az adatgyűjtemény részletesen feltárja, hogy a befektető vállalatok végső tulajdonosai szerint hogyan alakulnak ezek a befektetések.

A befelé irányuló tőkebefektetések esetében, az IMF és az OECD ajánlására, 2014 óta szükséges, hogy a nemzeti bankok ne csupán a közvetlen befektetők, hanem a végső befektetők megoszlásait is közzétegyék. Ennek nyomán mára már számos intézmény közzéteszi ezeket az adatokat. Ezzel szemben a kifelé irányuló befektetések vonatkozásában még nem áll fenn hasonló követelmény, így az MNB előrelátó lépést tett az adatok összegyűjtésével, felkészülve a jövőbeli igényekre. A legújabb nemzetközi módszertan már rendelkezésre áll, de bevezetésére legkorábban csak az évtized végéig kerül sor. Sajnos ez azt jelenti, hogy más országok központi bankjai jelenleg nem nyújtanak hasonló adatsorokat, így a nemzetközi összehasonlítás adatalapú megközelítése egyelőre nem lehetséges.

Az MNB által 2014 és 2023 között közzétett részletes statisztikák rendkívül figyelemfelkeltőek. Egyértelműen kirajzolódik, hogy

A magyar vállalatok befektetései jelentős növekedésen mentek keresztül, hiszen 2014-ben még csupán 11,4 milliárd eurót tettek ki, míg 2023-ra ez az összeg már meghaladta a 30 milliárd eurót. Ez a robosztus fejlődés azt jelenti, hogy mindössze egy évtized leforgása alatt a befektetések közel háromszorosára nőttek.

(Összehasonlításképpen: a Magyarországon megvalósított külföldi közvetlentőke-befektetések állománya 2023 végén több mint 100 milliárd eurót tett ki.)

Ezzel párhuzamosan a magyar cégek részesedése a teljes hazai "befektetési állományban" is folyamatosan emelkedett (ez magában foglalja mind a hazai tulajdonú és irányítású, mind a Magyarországon működő külföldi cégek külföldi közvetlen tőkeberuházásait): a 2014-es 34%-ról 2023-ra közel 70%-ra ugrott. Ez a tendencia arra utal, hogy

A közvetlen befektető szerinti mérés Magyarországon, valamint más országokban is jelentős torzítást okozhat a gazdasági adatokban. Ez a megközelítés gyakran a külföldi befektetők által végrehajtott tőkeberuházásokat emeli ki, ami torzíthatja a gazdaság valós képét, mivel nem veszi figyelembe a végső tulajdonosokat. Például, ha egy multinacionális vállalat helyi leányvállalata külföldről érkező tőkével működik, a közvetlen befektető szerinti mérés azt sugallhatja, hogy a tőke külföldi eredetű, miközben a valódi gazdasági aktivitás helyi szinten zajlik. Ezzel szemben, ha a végső tulajdonos alapján korrigált adatsort vizsgáljuk, sokkal pontosabb képet kaphatunk a helyi tulajdonban lévő vállalatok tőkeexportjáról. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy jobban megértsük, honnan származik a tőke, és hogyan áramlik a helyi gazdaságba. A végső tulajdonosok azonosítása segíthet abban is, hogy világosabb rálátásunk legyen a helyi vállalatok tényleges tőkeerejére és a gazdasági fejlesztésekre gyakorolt hatásukra. Összességében a közvetlen befektető szerinti mérés torzíthatja a valóságot, míg a végső tulajdonos alapján végzett elemzés sokkal árnyaltabb és hitelesebb képet adhat a helyi gazdasági dinamizmusokról és a tőkeáramlásokról.

A szöveg egyedivé téve: A jelentés arra is utal, hogy a befektetések koncentrációja idővel némileg csökken, de a helyzet továbbra is erőteljes. A becsült állományértékek szerint a magyar piacon a MOL (körülbelül 8 milliárd euró), az OTP (körülbelül 3-4 milliárd euró) és a Richter Gedeon (körülbelül 1 milliárd euró) vállalatok játsszák a kulcsszerepet a befektetések terén.

Jelenleg nem rendelkezünk információval az ágazati megoszlásról, de nyilvánvaló, hogy...

dinamikusan nőtt a háztartások külföldi részesedése és ingatlanbefektetése, s mára már a teljes "magyar" külföldi befektetések csaknem egyharmadát adják, míg 2014-ben csak kicsit több mint egynegyedét tették ki. Ebben egyfajta tőkemenekítési motiváció is jelen lehet.

Ugyanakkor nem ezen a soron szerepelhet a feltehetően szintén jelentős, MNB közeli alapítványok külföldi ingatlanbefektetése.

Érdekes megfigyelni, hogy mely országok vállalatai használják Magyarországot mint platformot külföldi befektetéseik lebonyolítására. 2014 és 2015 során Izrael volt a vezető szereplő ezen a téren, de India, Németország és az Egyesült Államok is jelentős aktivitással bírtak. Most, 2023-ra visszatekintve, a magyar leányvállalatok által végrehajtott külföldi befektetések volumenét tekintve az Egyesült Államok, Izrael, India, Kína, Kanada, Dél-Korea, Tajvan és Németország áll az élen. Érdekes módon, Németországot leszámítva, a lista többi országa mind az Európai Unión kívül helyezkedik el, ami arra utal, hogy a nem EU-s országok dominálják a magyarországi befektetési csatornázást.

Régiós összehasonlításban is árnyalja az új adatsor Magyarország helyét. Nagy valószínűséggel Csehország multijai sokkal aktívabbak és jelentősen nagyobb befektetés-állománnyal rendelkeznek külföldön, mint Magyarország esetében. 2023 végén a cseh kifektetés-állomány 64 milliárd euró volt, de valószínűsíthetően ennél sokkal jelentősebb a cseh végső tulajdonban működő multinacionális vállalatok külföldi befektetés-állománya, mivel sok cseh cég helyezte át külföldre a központját. (Így kiemelkedő a körbejáró befektetések aránya, mivel ezekből a külföldi központokból irányítják és birtokolják a csehországi cégeiket is a cseh oligarchák.)

Ezeket figyelembe véve, Csehország kétségtelenül a régió élvonalába tartozik a tőkeexport terén.

Lengyelország helyzete összetettebb: sok lengyel multit ismerünk, de a Lengyel Nemzeti Bank elemzései alapján az OFDI (a kifektetett FDI) egy része (és így a Lengyelországban befektetett tőke egy jelentős része is, 2024-es adat alapján mintegy egyhatoda) körbejáró befektetés, vagyis a külföldön befektetett lengyel tőke tér haza.

A 2023 végére a lengyel külföldi befektetési állomány meghaladta a 36 milliárd eurót, ami közel azonos szintet képvisel a magyar tulajdonú és irányítású befektetési állománnyal, annak ellenére, hogy Lengyelország négyszer nagyobb területű. Egy 2016-os tanulmány alapján a lengyel OFDI-állomány körülbelül 60%-át lengyel tulajdonú vállalatok valósították meg. Bár valószínű, hogy ez az arány azóta nőtt, a lengyel tőkeexport meglepően alacsonynak mondható – kivéve, ha a cseh modellhez hasonlóan a lengyel multinacionális vállalatok külföldi telepítései is jelentős szerepet játszanak, ám erről sajnos nincs részletes információnk.

Szlovákia a jelenlegi adatok tükrében még mindig a tőkeexportálás korai fázisában tartózkodik: a külföldi befektetések mértéke jelentősen elmarad a többi visegrádi országétól.

Összességében megállapítható, hogy a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb, végső tulajdonos szerinti adatai új megvilágításba helyezik a magyar tőkeexport eddigi értelmezését. A statisztikák tükrében...

Magyarország nem csupán egy vonzó célpont a befektetők számára, hanem egyre inkább tőkekihelyező szerepet is betölt a globális gazdaságban. Az elmúlt tíz év során a magyar tulajdonú és irányítás alatt álló cégek külföldi közvetlen tőkeállománya szinte háromszorosára nőtt, ami jól mutatja a hazai vállalkozások nemzetközi terjeszkedés iránti elkötelezettségét.

Ez a tendencia a magyar multinacionális vállalatok (főleg a vezető "kifektető" MOL, OTP és Richter Gedeon) növekvő regionális beágyazottságát és stratégiai önállósodását tükrözi, miközben új, kisebb szereplők is megjelentek a külpiacokon.

A pontosabb adatok lehetőséget adnak arra, hogy a tőkeexportot ne csupán a statisztikai "rezidensség" szempontjából értelmezzük, hanem figyelembe vegyük a tulajdonosi kontroll és a versenyképesség aspektusait is. Ez a megközelítés nemcsak a kutatás szempontjából fontos, hanem jelentős hatással van az ipar- és gazdaságpolitikára is. A magyar tőke nemzetköziesedésének folyamata új irányokat nyithat a fejlesztéspolitikában, valamint az innovációs és külgazdasági stratégiákban.

A régiós összehasonlítások tükrében egyértelműen kirajzolódik, hogy a magyar gazdaság fokozatosan elhagyja a "befektetésfogadó" státuszt, és egyre inkább aktív szereplővé válik a kelet-közép-európai tőkemozgások szövetében. Kíváncsian merül fel a kérdés, hogy milyen mértékben befolyásolja ezt a folyamatot a magyar kormányzat, és hogy milyen piaci és nempiaci eszközökkel, valamint fenntartható módon támogatja azt. De erről a témáról majd egy következő blogbejegyzésben mélyebben is elmerülünk.