Miből lehet pálinkát készíteni? Zalában szinte bármi megteszi, ami megérett! Még a fagyal is belefér a palettába, hiszen a kreativitás határtalan, és a helyi gyümölcsök sokfélesége csodás lehetőségeket kínál!
A zalakarosi hegyoldalban a gyümölcs sosem szomorkodik sokáig - előbb-utóbb pálinka lesz belőle. Rácz Zoltán, a Pannónia Pálinkakultúra Egyesület tagja kilenc éve főz hobbiból, de díjnyertes italait nem mennyiségi, hanem minőségi fogyasztásra készíti. Pálinkafőzés fekete ribiszkéből, fertődi málnából és madárberkenyéből - türelemmel, kísérletező kedvvel és igazi zalai szívvel.
Kilenc éve egy apró zalakarosi birtok adta meg a kezdő lökést Rácz Zoltánnak, hogy a pálinkafőzés hobbiból komoly szenvedéllyé váljon. Azóta a gyümölcsök nem csak a fáról hullanak le: a kert gyümölcsei hamarosan a főzőüstben folytatják útjukat, hogy végül aranyérmes pálinkává válnak.
A pálinkafőzés kezdeti időszakai után gyorsan a kísérletezés iránti szenvedély vette át a főszerepet.
Az első lépésekhez azonban kellett egy kis bátorság és baráti segítség: így kezdődött Rácz Zoltán története a zalakarosi hegyoldalon. - Kilenc évvel ezelőtt vágtam bele komolyabban a pálinkafőzésbe. Tíz éve történt, hogy édesapám felhívott és azt mondta: lemond a zalakarosi birtokunk kezeléséről - kezdi el mesélni Zoltán. - Volt egy kis hegyünk, de nem igazán tudtam, mit kezdjek vele. Utólag kissé szürreális, de épp egy amatőr csillagásztáborban voltam a barátommal, Gazdag Attilával - ő már akkor is nagy pálinkafőző volt -, és tanácsot kértem tőle. Azt mondta: "Van két főzőm, kölcsönadom az egyiket, próbáld meg! Ültesd csak be a birtokot gyümölcsfákkal."
Az első próbálkozások még vásárolt gyümölcsökből készültek, de a lelkesedés hamar új kihívásokhoz vezetett.
Megfogadtam a tanácsát, és nem haboztam, azonnal nekiláttam. Eleinte még bolti alapanyagokkal kísérleteztem: Irsai Olivér szőlő, szilva és meggy – mind remek alapanyagok a pálinka készítéséhez. A lelkesedésem határtalan volt, így a következő évben beneveztem egy országos versenyre, ahol meglepetésemre azonnal érmeket nyertem. A bronz és az ezüst egyaránt hatalmas örömöt okozott, hiszen kezdőként ez óriási lökést adott a további munkámhoz.
Bár asztalosként dolgozik, a pálinkafőzés fokozatosan, szinte észrevétlenül nőtte ki magát szenvedéllyé számára. Nem a kényszer, hanem a birtok iránti szeretete vezette erre az útra.
Persze, szívesen átfogalmazom! - Igen, valahogy a véletlen sodrába kerültem ebbe a világba. Nem kényszerből, inkább azért, mert ragaszkodtam a birtokhoz - így hát gyümölcsfákat ültettem, és elkezdtem komolyabban foglalkozni a főzéssel. Egy év múlva már egy nagyobb, százliteres főzőt kaptam kölcsön, és ekkor kezdődtek el az aranyérmek és a kategóriagyőzelmek.
"Ha valaki Göcsejben 50 foknál gyengébb pálinkát szolgál fel, érdemes körültekintően bánni vele!"
A címben említett mondatot nem is Zoltántól hallottam először, hanem Kovács Gyula pórszombati gyümölcsész osztotta meg velem. Ő az, aki a csodálatos Tündérkertjeiben őshonos fákat ment meg, és a gyümölcsökből igazi esszenciát, azaz pálinkát készít. Emlékezetembe idézte ezt a gondolatot, amikor Zoltán nagyvonalúan elkezdte mesélni, hogy mit is művel a kertjében, mielőtt a pálinkafőzés izgalmas fázisába lépne.
