"Mindig arra törekedtem, hogy a labdázás során a szívem és a gondolataim is részt vegyenek." - Emlékezünk Szirtes Ádámra, aki 100 éve született.

23 éves korában vált országosan ismertté a Talpalatnyi föld című film főszereplőjeként az a színész, aki pályafutása során több mint száz filmszerepet alakított. A Kossuth-díjat azonban sajnos csak későn, egy évvel halála előtt vehette át.

Nélküle a magyar filmtörténet szinte elképzelhetetlen lenne. Ott volt a Talpalatnyi föld, a Körhinta, a Hideg napok és a Húsz óra mellett, valamint a Megszállottakban is megmutatta tehetségét. Ő nemcsak a klasszikus szerepekben brillírozott, hanem a megújulásra is nyitott volt: ahogy teltek az évek és változtak a nézői igények, új színek és mélységek kerültek a játékába. Szirtes Ádám filmszínészi tehetsége egyik legfőbb titka a filmhez fűződő páratlan érzéke. Finom eszközei, amelyek szűkszavúak és lényegretörők, tökéletesen illeszkednek a vászonra.

- mondta Kovács András rendező, amikor negyven évvel ezelőtt a Szabad Föld számára nyilatkozott a színész születésnapja alkalmából.

Szirtes Ádám, akit Szvitek Ádám néven anyakönyveztek, 1925. február 10-én látta meg a napvilágot Tápiósápon, a mai Sülysápon, egy vegyes szlovák és magyar gyökerekkel rendelkező családban, Budapesttől mindössze 40 kilométerre. Gyermekkora sok szempontból hasonló volt Móricz Zsigmond híres Árvácskájáéhoz: korán megtanulta a munka értékét, mezőgazdasági idénymunkásként és segédként kereste a kenyerét. Húszéves korában úgy döntött, hogy a színészet felé veszi az irányt Pesten. Ez a család számára azt jelentette, hogy kevesebb segítségük lesz a mindennapi megélhetéshez, és hogy még keményebben kell dolgozniuk, hiszen fiuk „urizálni” akar. Ezt Szirtes Ági, a fivére, a Magyar Nemzetnek adott interjúban fejtette ki, megosztva azt is, hogy édesapját a nagyapja kitagadta, amikor elindult a fővárosba. A Talpalatnyi föld című film bemutatója és a vele járó sikerek végül enyhítették a családban felgyülemlett feszültséget és dühöt.

Szirtes Ádám húszéves korában ráakadt egy újsághirdetésre, amely tehetséges munkás- és parasztfiatalokat keresett a színművészeti főiskolára. Bár a felvételit elmulasztotta, Hont Ferenc figyelmét felkeltette a hangos méltatlankodása, így lehetőséget kapott a pótfelvételin, és végül felvették a Horváth Árpád Színészkollégiumba. 1950-ben sikeresen diplomázott a színművészeti főiskolán.

23 éves korában, másodéves színészként alakította Gőz Jóska karakterét a híres Talpalatnyi föld című darabban. Bán Frigyes rendezésében a szerep országos elismerést hozott számára, és ezt követően évi két-három filmmel gazdagította pályafutását. Állítólag nagy izgalommal várta, hogy a sok "napsütötte" hős után végre egy negatív szerepet is eljátszhasson. Ez a lehetőség a Körhinta című filmben adódott számára, amelyet a neves Fábri Zoltán rendezett, és amelyben Törőcsik Mari és Soós Imre is a középpontban álltak.

Szirtes Ádám karrierje lenyűgöző, több mint száz filmben és tévéjátékban bizonyította tehetségét. Nem csupán a rövidebb, kurzusfilmek világában tűnt fel, hanem olyan elismert alkotásokban is szerepet vállalt, mint a "Simon Menyhért születése", a "Ház a sziklák alatt", a "Megszállottak", a "Húsz óra", a "Hideg napok", a "Háry János", az "Árvácska" és a "Gyula vitéz télen-nyáron". Munkássága széles spektrumot ölel fel, és sokszínűségét különleges karakterek megformálásával mutatta meg a hazai filmszakmában.

A kisebbségi érzés, amellyel valószínűleg egész életében megküzdött, lázadásra sarkallta őt, és ez a színészi pályafutására is erőteljes hatással volt – említik sokan. A színészet volt az a világ, ahol igazán otthon érezte magát, ahol kifejezheti önmagát. A filmezés során viszonylag gyorsan megtalálták a helyét, de a színházi élményekhez való kötődése, a mélyebb kapcsolatok kialakítása csak egy évtizeddel később valósult meg. Kezdetben a Bányász Színház (később Honvéd) tagjaként bontogatta szárnyait, majd 1952-ben csatlakozott a miskolci színházhoz. 1957-ben a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződtették, ahol 1973-ig maradt, hogy ezt követően a győri Kisfaludy Színházban folytassa pályafutását. Végül 1976-ban a Thália Színház színpadán találta meg utolsó otthonát, ahol 1985-ös nyugdíjazásáig folytatta szenvedélyes játékát.

Jászai Mari-díjat kapott, és érdemes, illetve kiváló művészként ismerték el, de a legnagyobb szakmai kitüntetés, a Kossuth-díj, sajnos csak halála előtt egy évvel, 1988-ban érkezett meg hozzá. Az utolsó éveiben fokozatosan visszavonult a színpadtól, de egészen haláláig aktívan dolgozott, és filmek forgatásában vett részt. Az utolsó munkái között szerepelt a Tiszta Amerika, a Tüske a köröm alatt, valamint A legényanya című szatíra. 64 éves korában, 1989. július 27-én hunyt el Budapesten.

Mint egy portréfilmben mesélte:

"...én, még ha népszínművet játszottam is, mindig arra törekedtem, hogy érzelmekkel, gondolatokkal, fájdalmakkal, örömökkel és bánatokkal labdázhassak. Azt akartam, hogy a közönség szeme egy pillanatban harmatos legyen, majd a következőben mosolyra görbüljön az ajka."

Önéletrajzi könyvét csak félig tudta megírni, ezt Szirtes Ági Závada Pál szerkesztővel fejezte be 1997-ben, a címe: Életünk - életem.

Szirtes Ági, a Kossuth-díjas művésznő és lánya, valamint unokája, Pálmai Anna, aki Junior Prima díjat nyert, mindketten a budapesti Katona József Színházhoz kötődnek, ahol tehetségükkel és művészetükkel gazdagítják a színpad világát.