**Hogyan támogathatod viharfélő kutyádat? - Dr. Gácsi Márta etológus ajánlásai** A viharok sok kutya számára ijesztő élményeket jelentenek, és sok esetben szorongást okoznak. Dr. Gácsi Márta etológus segítségével összegyűjtöttük a legfontosabb tanácsokat

A vihar hangjai, a petárdázás és a tűzijáték nagyon sok emberben és állatban keltenek félelmet. Míg azonban nekünk egy vihar esetén viszonylag könnyű észérvekkel meggyőznünk magunkat, hogy nem eshet nagyobb bajunk, addig a kutyáknak sokkal nehezebb megküzdeni ezzel. Teljesen természetes, hogy ők védett helyre vágynak ilyenkor, a gazdák azonban sokszor tanácstalanok, ha látják, hogy pánikban van a kutyájuk. Dr. Gácsi Márta etológus-kiképző, akivel Milanovich Domi is beszélgetett már a Lélektani határ egy korábbi adásában, most néhány hasznos tippel segíti a gazdákat. Both Gabinak is van egy viharfélő Lujzija, ezért különösen kíváncsi volt az etológus tanácsaira.

Sokszor írtam már Lujziról, a többszörösen kidobott ebről, aki végül kilenc és fél évvel ezelőtt nálunk talált menedékre. Keveset tudtunk az előző életéről, de azt például igen, hogy hetekig kóborolt egy erdőben, miután a "gazdái" nem tartottak többé igényt rá. Lehet, hogy ott érte őt egy hatalmas vihar, de az is lehet, hogy kölyökként más kutyáktól látott súlyos pánikreakciókat a vihar közeledtére. Ez már soha nem fog kiderülni.

Pár napja költözött hozzánk, amikor váratlanul elérkezett a vihar, és minden megváltozott. Kicsinyke testével őrült módon szaladgált fel-alá, bújkált a legapróbb zugokban, és látszott rajta, hogy teljesen kétségbeesett. Mi is hasonlóan éreztük magunkat, hiszen fogalmunk sem volt, hogyan tudnánk megnyugtatni őt. A szobámba is beszaladt, ahol az ablak nyitva állt, és ő, mint egy kis szélvész, azonnal megpróbált kimenekülni az ismeretlen világba.

felugrott a fűtőtestre, majd az ablakpárkányra. Kis híján kivetette magát: az utolsó pillanatban, szinte már a levegőben kaptam el. Az ötödik emeleten lakunk...

Attól kezdve, amint feltámadt a vihar előtti szél, minden ajtót és ablakot szigorúan zárva tartottunk.

Az elmúlt majd' egy évtized során sajnos nem úsztuk meg a tűzijátékok, a szilveszteri petárdák tengerét és a viharos időszakokat sem. Így hát számos kihívással kellett szembenéznünk.

Egyszer még az is előfordult, amikor olyan helyre utaztunk, ahova nem vihettük magunkkal, hogy a kutyapanzió gazdája az első éjszaka után telefonált, és azt mondta, nem maradhat ott Lujzi, mert összetörte az ablakban lévő növényeket, és a többi kutyát sem hagyta pihenni a hatalmas vihar miatt. Nagy szerencsénkre a megtalálói, akiknél ideiglenesen volt, mielőtt hozzánk került volna, érte mentek, és vigyáztak rá, amíg mi vidéken voltunk.

Természetesen egyre ügyesebben birkózunk meg ezekkel a kihívásokkal, és mára már tisztában vagyunk azzal, hogy melyik szoba az, ahol viszonylag biztonságban érzi magát, amikor a vihar dübörög, vagy amikor a petárdák hangja percenként felrémlik. Legutóbb egészen jól elrejtőzött a "nyugodt" szoba ruhásszekrényének apró fiókjában – fogalmam sincs, hogyan fért be oda!

Sokféle információ kering a neten arról, hogy mit lehet, kell vagy nem kell csinálni a viharfélő kutyákkal, mi azonban az ellenőrizhetetlen félinformációk helyett inkább megkérdeztük a szakembert arról, mivel segíthetünk leginkább ilyenkor hűséges négylábú társainknak.

Dr. Gácsi Márta nem csupán elismert kutató etológus, hanem a kutyák kiképzésének terén is otthonosan mozog. 1986-ban ő volt az egyik alapítója annak a kutyaiskolának, amely ma Top Mancs néven ismert. Itt az oktatók mélyreható ismeretekkel rendelkeznek az etológiai alapelvekről, így a képzés során a kutyák természetes viselkedését és igényeit is figyelembe veszik, ami más intézményekkel összehasonlítva kiemelkedő előnyt jelent.

"Valójában teljesen normális, ha egy kutya megijed. Az emberek is hajlamosak biztonságot keresni, amikor egy vihar közeledik" – kezdte az etológus.

Dr. Gácsi Márta elmondta, hogy adaptív, hasznos és alapvető viselkedés egy vadállattól, hogy a rémisztő hangok elől elbújik, ami a kutyák többségére is jellemző.

"Ilyen esetekben az emberek gyakran keresnek egy apró, eldugott zugot, ahol elbújhatnak: legyen az a vécé mögötti kis tér, vagy éppen egy autó, ahol kellemesen összekucorodhatnak. Minél szűkebb a hely, annál inkább megtalálják benne a nyugalmat és a békét" - tette hozzá Gácsi Márta.

Ha valamitől megijed egy kutya, akkor persze legtöbbször a gazdájához megy védelemért, de a vihar nem ilyen.

Ez nem csupán egy társadalmi jelenség, amitől bárki megóvható, ezért a vadállat is legszívesebben a föld alatti rejtekébe húzódik, nem pedig az anyjához keres menedéket. A kutya is ösztönösen érzi, hogy a vihar ellen még a gazda sem tudja megvédeni őt. Ilyenkor a vihartól való menekülés elkerülhetetlenné válik.

Akár egy kiképző is büszkén tarthat ilyen kutyát, tehát a gazda tudása nem feltétlenül határozza meg a kutya képességeit. Amikor rákérdeztem, mi állhat a háttérben, a szakértő a következőképpen felelt:

Gácsi Márta elmagyarázta, hogy a kutyák zajérzékenysége szoros összefüggésben áll a genetikai örökséggel. Az örökölt tulajdonságok mellett azonban a kutyák viselkedése is formálódhat a környezeti hatások révén. Ha egy adott kutyafajta hajlamos a zajoktól való félelemre, és a szülők is érzékenyek a hangos zajokra, akkor valószínű, hogy az utódok is hasonlóan reagálnak majd a zajokra.

A legnehezebb kérdés persze mindig az, hogy mit tehet a gazda azért, hogy enyhítse a kutya rémületét. Az etológus a megelőzésben hisz:

A Kutyával az Emberért Alapítvány keretein belül tevékenykedünk, ami azt jelenti, hogy minden segítőkutyánkkal, valamint a saját kis kedvenceinkkel is már kölyökkorban megkezdjük a képzést. A viharfélelem kialakulása részben öröklött jellemző, ugyanakkor jelentős mértékben tanult viselkedés is.

Ez egy különleges eset a szociális tanulás terén, amely sajnos kedvezőtlenül befolyásolja a kutyát. A tanulásra általában pozitív fényben tekintünk, hiszen a kutyák vagy az emberektől, vagy tapasztaltabb társaiktól sajátítanak el új viselkedéseket.

Amikor megérkezik a dörgés, és a másik kutyánk, aki retteg a vihartól, is jelen van, a kicsinek ilyenkor az a feladata, hogy a nagyobbaktól tanulja meg a fontos dolgokat. Ilyen helyzetekben ösztönösen átveszi a felnőttek belső állapotát, akárcsak a házőrzés során, amikor nem tudja, miért haragszanak, de érzi, hogy a többiek feszültek, ezért ő is részt vesz a haragban. A vihar idején pedig együtt osztoznak a félelemben.

Az etológus kifejti, hogy amikor a kutya tanúja lesz annak, hogy gazdája pánikba esik a vihar közeledtével, és kapkodva gyűjti össze a kinti tárgyakat, majd sietve behúzódik a házba, a kutya is megijedhet, és menedéket kereshet. Ez a viselkedés akkor is megfigyelhető, ha a kutya korábban nyugodtan viselte a viharokat.

Gácsi Márta szerint egy tudatos gazda amint meghallja az első nagyobb szelet vagy a távoli dörgést, akkor teszi a legjobbat a kölyökkutyájával, ha azonnal kirobog a kertbe, és elkezd labdázni vele.

"Ha egy kicsit nedvessé válnak, az nem probléma. Hiszen ha kétszer átéljük ezt a helyzetet, a harmadik alkalommal már nem lesz semmi aggály."

Ilyen pillanatokban a kiskutya felfedezi, hogy a vihar izgalmas játékidőt jelent. Éppen ezért fontos, hogy valami kellemes élménnyel kössük össze a mennydörgést és villámlást.

Az a kutya, amelynek génjeiben mélyen ott rejlik az ősi félelem a viharoktól, mindig is nehezebb helyzetben lesz a gazdája számára. Még ha kölyökként sikerült is megtanítani neki, hogy a vihar nem más, mint egy izgalmas játék vagy finom falatokkal teli élmény, a belső ösztönök sokszor erősebbek. Az ilyen kutyák számára a mennydörgés és a villámlás még a legkedvesebb emlékek ellenére is félelmet keltő élmény marad.

„A mi tapasztalataink szerint soha nem volt problémánk olyan kutyával, amelyet kölyökként kezdtünk el tanítani, és amelynek nem volt a közelében egy felnőtt kutya, aki félelmet taníthatott volna neki. Ha mégis előfordulna hasonló helyzet, érdemes időben eltávolítani mindkét kutyát a kertből, hogy elkerüljük a komolyabb problémákat. Az idősebb kutyának lehetőséget kell adni arra, hogy elvonulhasson, míg a fiatalabbal a lakásban lehet játszani” – javasolta az etológus.

Ha már kialakult a félelem, akkor nyilván ez a módszer sem működik, hiszen nem fog labdázni, miközben retteg.

Gyakran előfordul, hogy ezek a gének csupán hét-nyolc éves korukban aktiválódnak. Előfordulhat, hogy bizonyos érzékenységek egy időre rejtve maradnak, így sokan azt feltételezik, hogy valamilyen változás történt a kutyájuk életében.

Pedig nem, hiszen a gének miatt változik a reakciója. És attól kezdve félni fog."

Ha nem is lehet teljesen helyrehozni egy viharfélő kutya viszonyát a rémisztő hangokkal, azért azonban sokat tehetünk, hogy ne romoljon tovább a helyzet.

"Hajlamosak rá a kutyák, hogy minél idősebbek, annál rosszabbul viseljék ezeket a helyzeteket. Néha az is komoly eredmény, hogy ha nem romlik az állapota attól, amit teszünk" - mondja a szakember.

Mi az, amit tehetünk?

"Fontos, hogy a kutyákkal a legcsendesebb és legbékésebb környezetben legyünk, hogy elkerüljük a pánik kialakulását. Kérjünk tőlük egyszerű feladatokat, és jutalmazzuk őket finom falatokkal. Azonban ne feledjük, hogy a félelemben szenvedő kutyák gyakran nem hajlandók enni. Mindemellett fontos, hogy megőrizzük a kontrollt a helyzet fölött: ne engedjük, hogy a kutya teljes mértékben a félelem fogságába kerüljön" - javasolja az etológus.

Ha éppen nincs totális pánikban, érdemes egyszerűbb tevékenységekkel próbálkozni, hogy elvonjuk a kutya figyelmét. Azonban, ha a kutya valóban fél, akkor a félelem nem tűnik el a büntetés hatására, sőt, gyakran csak fokozza a stresszt…

Ha a kutya a kertben él, és viharos időszakokban nem tudunk mellette lenni, célszerű kialakítani számára egy kisebb gödröt, ahol védettebb környezetben húzódhat meg. Továbbá, ha egy kis tetőt is készítünk a gödör fölé, az még inkább fokozza a biztonságérzetét.

Amennyiben lakásban tartózkodik, és az utcán petárdák robbannak, semmiképpen sem engedhetjük el a pórázról, amikor csak egy rövid sétára ugrunk ki vele a szükségletei miatt.

Szilveszter előtt érdemes olyan nyugtató szert alkalmazni, amelyet az állatorvos ajánlott. Továbbá, a kedvencünk megnyugtatására hasznos lehet, ha felhangosítjuk a tévét vagy a rádiót, így elterelhetjük a figyelmét a zajos eseményekről.

Valójában sosem tudhatjuk biztosan, mit érzékel a kutya, és milyen légköri jelenségeket tapasztal, amelyeket mi nem érzékelünk. Számomra kihívást jelent a teljesen irracionális pánik ellen küzdeni, hiszen ha például egy vihar váratlanul rátör az utcán, könnyen előfordulhat, hogy a kutya pánikba esve nekirohan egy teherautónak.

"Rendkívül ritka, hogy valaki teljesen mentes legyen a félelmektől a világban. 'Legyünk együttérzőek a kutyákkal' - zárta szavait dr. Gácsi Márta, és úgy vélem, ez az egyik legértékesebb tanács, amit minden gazdának érdemes megfontolnia."