Kérjük, hogy mondjon le!
Ha a szlovák agrárminiszterben még létezik egy cseppnyi betyárbecsület és önkritika, akkor azonnal lemond a miniszteri posztjáról. Miért? Mert a száj- és körömfájás megjelenése Magyarországon világosan jelezte, hogy Szlovákia kormányának minden lehetősége megvolt arra, hogy megóvja az ország mezőgazdaságát és állatállományát, ám ennek ellenére semmit sem cselekedtek. A figyelmeztetések egyértelműek voltak: a járvány már terjedt Magyarországon, a szakértők sürgető vészjeleket küldtek, és minden adott volt ahhoz, hogy a hatóságok időben reagáljanak. De mit tettek a kormány és az agrárminiszter? Semmit! Tíz teljes napon át csupán a sült galambra vártak.
Nemcsak hogy elmaradtak a szükséges intézkedések időben történő bevezetésével, hanem most, amikor a helyzet már igazán súlyosra fordult, inkább azokat támadják, akik a figyelmeztetésüket megkockáztatták. Ahelyett, hogy a gazdák mögé állna és támogatná őket, a miniszter nyílt támadást indított Zsemlye Tamara millenniumi állattartó ellen, aki az elsők között hívta fel a figyelmet a hatóságok brutális módszereire és mulasztásaira. Ez a viselkedés nemcsak hogy etikátlan, de mélyen szégyenletes is!
A miniszter inkább vádaskodik, és közben a járvány tovább terjed. Napról napra újabb településeket érint, városról városra, faluról falura. Az eredmény? Egyre több állatot kell levágni, egyre több gazdaság megy tönkre, és egyre nő a bizonytalanság.
Ebben az országban egyetlen politikus sem vállal felelősséget a rossz döntéseiért vagy a mulasztásaiért - sem erkölcsi, sem anyagi szempontból. Milliós károkat okoznak, társadalmi traumát idéznek elő, még sincs soha senki felelősségre vonva. Sőt, ha megkérdőjelezi valaki a rossz döntéseiket, még ők sértődnek meg. Na erre varrjon gombot valaki!
Az azonnali anyagi juttatásokkal kapcsolatos ígéretek eddig csupán üres szavak maradtak, hiszen egyetlen gazda sem kapott még centet sem. Sőt, figyelmeztetnek, hogy aki nem jelenti be haszonállatait, akár 400 eurós büntetéssel is szembenézhet.
Mindeközben a miniszter úr érzéketlen módon a televízióban "kolbásztölteléknek" nevezte azokat az állatokat, amelyeket a gazdák családtagként szerettek-szeretnek, nevükön szólítanak, és gondoskodnak róluk kicsi koruk óta.
A Csallóközben mindig is fontos volt a háztáji állattartás, mert ez nemcsak megélhetés, hanem hagyomány is. Felháborító és életszerűtlen, hogy azokra, akik csak néhány kecskét vagy disznót tartanak otthon a családjuk számára, ugyanazokat a szigorú szabályokat akarják rákényszeríteni, mint az ipari méretű dán farmokra vagy a Babiš-féle állattenyésztő üzemekre. Ez a két világ nem összehasonlítható! Nem szabad hagyni, hogy a Csallóközben tönkretegyék a háztáji állattartást, mert ezzel az ősidők óta létező életformánkat is elpusztítanák.
Amennyiben Szlovákia valóban szeretné helyreállítani erkölcsi állapotát a válság fényében, Richard Takáčnak vállalnia kellene a felelősséget, és sürgősen le kellene mondania hivataláról.
