Nyugdíj: A szakértő véleménye szerint 2025-ben ez lesz a legnagyobb kihívás a nyugdíjasok számára.

Farkas András nyugdíjszakértő, a Nyugdíjguru alapítója szerint a nyugdíjasokra váró legnagyobb veszély 2025-ben az elszegényedés.

Farkas András, a nyugdíjszakértő legújabb hírlevelében arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugdíjasok körében tapasztalható relatív elszegényedés a nyugdíjak megállapításának és emelésének különböző alapelveiből és gyakorlataiból ered.

A magyar öregségi nyugdíj összegének meghatározása két kulcsfontosságú tényező figyelembevételével történik. Az első tényező az elismert szolgálati idő teljes években mért időtartama, amely alapján a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos arányát állapítják meg. A második tényező a számított havi nettó életpálya átlagkeresete, amely az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás időpontjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetek figyelembevételével kerül kiszámításra.

A nyugdíj mértéke alapvetően két fő tényezőtől függ: az egyik a szolgálati idő időtartama, míg a másik a nettó életpálya átlagkeresetének nagysága.

A nettó életpálya átlagkeresetének mértéke a nyugdíjmegállapításkor kulcsfontosságú valorizációs szorzók hatásának köszönhetően jelentős mértékben változhat a nyugdíjigénylés évétől függően.

A valorizációs szorzókat minden évben újra meg kell állapítani, hogy tükrözzék a tárgyévet megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedési ütemét. A tárgyévet megelőző év így lesz a referencia bérszínvonal éve. (A nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben szerzett, nettósított kereseteket emiatt nem lehet valorizálni, csak a korábbi években szerzett kereseteket.)

A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2025-ben tovább erősödik az a jelenség, hogy

A nyugdíjigénylés évének megválasztása kulcsfontosságú tényező a nyugdíj összegének alakulásában. Minél később nyújtja be a jogosult a nyugdíjigénylését, annál kedvezőbb feltételek mellett részesülhet a juttatásban, még akkor is, ha az életpályák hasonlóak. Ezért érdemes alaposan mérlegelni a megfelelő időpontot.

- hívja fel a figyelmet a szakértő.

Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet, ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása.

Eközben a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy

a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.

Enyhülést csak a 13. havi nyugdíj 2021. évi részleges, 2022-től teljes bevezetése hozott, de a problémát ez sem képes teljes mértékben megoldani, miközben teremtett egy hatalmas új gondot: miből lehet hosszú távon biztonságosan finanszírozni egy olyan plusz ellátást (2025-ben csak a nyugdíjakra vetítve 490 milliárd forint, az összes jogosító ellátásra vetítve 550 milliárd forint összegben), amelynek semmilyen járulékfedezete nincs.

Hogy megértsük, mit is jelent ez a számok nyelvén, Farkas András az alábbi példát hozza:

Az a nyugdíjas, aki 2017-ben kezdte meg nyugdíjas éveit, kedvezőbb helyzetben van, mint a 2016-ban nyugdíjba vonult társai. Az ő nyugdíját 7,8%-kal magasabb valorizációval számolták ki, míg a 2016-os nyugdíjak esetében csupán 2,4%-os emelést alkalmaztak abban az évben. Így a 2017-ben nyugdíjba vonultak számára kedvezőbb anyagi körülmények alakultak ki, ami hozzájárul a jobb közérzetükhöz.

Azok a nyugdíjasok, akik 2018-ban léptek be a nyugdíjas éveikbe, kedvezőbb helyzetben érzik magukat, mint azok, akik már 2017-ben vagy korábban kezdtek nyugdíjasként élni. Ennek oka, hogy az ő nyugdíjukat 12,9%-kal magasabb valorizációval számították ki, összehasonlítva a 2017-es nyugdíjakkal. Ezen felül, a 2017-ben nyugdíjba vonulók juttatásait csupán 3%-kal emelték, ami tovább növeli a különbséget a két csoport között.

Az a nyugdíjas, aki 2019-ben vált nyugdíjassá, a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 11,3%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4%-kal emelték 2017-ben.

Tehát az a nyugdíjas, aki az adott évben megy nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest jobban él, mert az ő nyugdíját magasabb valorizációs szorzóval számolták, miközben a többiek nyugdíja csak az infláció mértékével nőtt.

Mindeközben az az illúziója támadhat a nyugdíjasnak, hogy mindenki előtte rosszabbul járt, tehát ő jól járt a nyugdíjával, ám ha megnézi, az utána kövtkezők nyugdíjának értékét, akkor lesz teljes a kép.

Farkas András véleménye szerint a relatív elszegényedés folyamatával a nyugdíjasok fokozatosan elérhetik az abszolút elszegényedés állapotát.