Pecháček Bárdos Judit szívéhez legközelebb álló karácsonyi film a „Pelíšky”, amely mindig különleges hangulatot teremt az ünnepi időszakban.

Az év végén bemutatkozott a "Nočný pokoj" című film, amely igazi különlegességnek számít. Karácsony közeledtével pedig a családi kötelékek és az együtt töltött idő kerülnek a középpontba.

Az év végén Pecháček Bárdos Judit a "Nočný pokoj" című filmben tűnt fel, amely egy lenyűgöző utazásra hívja a nézőt az emberi lélek rejtett zugába. A szlovák mozikban debütáló filmben cseh kollégái mellett kapott szerepet. Míg a komolyabb tónusú alkotásokban is örömmel helytáll, karácsonykor inkább a könnyedebb, szívderítőbb filmek mellett teszi le a voksát.

"Karácsonykor szívesen néznék meséket, de mivel a családom nemcsak Szlovákiában, hanem Csehországban is él, igyekszünk mindenkit meglátogatni, akit szeretünk. Ezért sokat utazunk" - mondta a TASR hírügynökségnek Pecháček Judit.

Az ünnepek közeledtével szinte el is felejti a televíziót. "A legkedvesebb karácsonyi filmem a Pelíšky. Még a nyári hónapokban is szívesen újranézem" - osztotta meg gondolatait az elismert színésznő.

Ahogy telnek az évek, egyre inkább értékelem, hogy lehetőségem van együtt lenni a családommal és élvezni a közös beszélgetéseket. Számomra az ünnepi ajándékok inkább a gyerekek örömére valók, és lenyűgöző látni, mennyi boldogságot hoznak nekik ezek a pillanatok. Különösen emlékezetes számomra az a karácsony, amikor egy szintetizátort találtam a fa alatt. Az a boldogság, amit akkor éreztem, felbecsülhetetlen volt. Nem is vagyok biztos benne, hogy valaha is említettem a szüleimnek, hogy vágyom egy ilyenre, de az a meglepetés és öröm mindennél többet jelentett számomra – mesélte a színésznő, akit a „Fair Play” című filmben nyújtott teljesítménye miatt sokan megismertek.

Bár a filmvásznon gyakran sportos karakterek bőrébe bújik, a valóságban Judit nem igazán lelkesedik a téli sportok iránt.

"Soha nem voltam a síelés vagy a snowboardozás nagy rajongója. Két alkalommal részt vettem iskolai sítáborban, és felnőttként is kipróbáltam a sílécet néhányszor, de még mindig csak a kezdeti lépéseknél tartok. A családom inkább a nyári programokat részesítette előnyben, így sosem jártunk síelni" - mondta el.

A síeléstől nem csupán a tapasztalatának hiánya tartja vissza, hanem a munkaszerződései is szerepet játszanak ebben.

"Nem szeretném, ha bármi sérülés érne, mert azzal veszélybe sodornám a filmes és színházi projektjeimet" - tette hozzá.

Pecháček Judit az idei szentestét férje családjával töltötte Csehországban, majd az esti órákban visszatértek Szlovákiába, hogy meglátogassák szüleit és testvérét.

"Általában szoktam sütni egy finom tortát vagy mézeskalácsot, de édesanyám még mindig remek formában van, és nem engedi, hogy a konyhában bíbelődjünk. Ő mindig a halászlére esküszik - a klasszikus magyar hallevest készíti el -, és néha készít rántott pontyot is, amit időnként megsüthetünk. Ehhez ízletes krumplisalátát kínálunk, és természetesen nem maradhatnak el az édességek sem." - mesélte.

Csehországi családjánál azonban eltérő a helyzet.

"Mostanában én vagyok a felelős az ünnepi ebédért, és minden alkalommal óriási sikert arat a marhahúslevesem" - mesélte büszkén.

A cseh család új karácsonyi hagyományt is kialakított, miután egyik családtagjuk elhunyt.

"Úgy határoztunk, hogy karácsonykor ellátogatunk hozzá a temetőbe, és dalokat énekelünk neki. Ebből szép hagyomány született. Minden évben délelőtt összegyűlünk ott, és karácsonyi zeneszámokat adunk elő az elhunytak emlékére. Néha furcsa pillantásokat kapunk az arra járóktól, de számomra ez egy csodálatos szokás, amit a cseh családom teremtett meg, és mindig nagy örömöt okoz" - mesélte Pecháček Judit.

Az ünnepek varázsa nem csupán az ajándékok és a hagyományok körül forog, hanem a családi kötelékek erősítéséről és az emlékek felelevenítéséről is mesél. Ezek a különleges pillanatok valódi összetartozást és meghittséget teremtenek, amelyek örökre a szívünkben élnek.