Pokol Béla politikai pályafutása: A hasznos idióta története - Mandiner A politikai tájfolyamatokban gyakran találkozunk olyan karakterekkel, akik látszólag a hatalom szolgálatában állnak, de valójában csupán eszközként szolgálnak mások kezében. Pokol Bé

A politikusok által felhasználható rajongó értelmiségiek száma Nyugaton radikálisan megnövekedett.

Az értékek és az általános normák, amelyek irányt mutatnak, a tehermentesítést szolgálják, de ezek csupán leegyszerűsített megoldások. A modern társadalmak összetett viszonyai között, különösen a makroszintű döntések során – amikor egész országok jövője és az európai civilizáció sorsa kerül napirendre válságok sorozatán – ezek a leegyszerűsített tehermentesítések már nem elegendőek a döntéshozatalhoz. Ezért az elmúlt évszázad során egyre nagyobb szerepet kapnak a szakterületek szakértői: közgazdászok, szociológusok, jogászok, és más tudományágak képviselői, akik sokezer, sőt milliónyi információt elemeznek, hogy megalapozott állami döntéseket hozzanak a makrotársadalmat érintő kérdésekben.

A pártpolitikai harcok során egyik lehetséges stratégia a lelkes értelmiségiek aktiválása, akik egy-egy absztrakt eszme - mint például a környezetvédelem, a szegénység felszámolása vagy az egyenlőtlenségek elleni fellépés, beleértve a női jogokért folytatott küzdelmet - mentén szerveződve, lázasan keresik a lehetőséget, hogy "ügyük" legyen ebben a komplex és sokszor zűrzavaros világban. Meggyőződésük tudatában, szenvedéllyel és eltökéltséggel lépnek a politikai arénába, készen arra, hogy hangjukat hallassák a küzdelemben.

A makrogazdaság világában folyamatosan aktív csúcsbankárok, multinacionális vállalatok vezetői és politikai pártok irányítói egy jól szervezett apparátus segítségével mélyrehatóan elemzik a különböző döntési lehetőségek előnyeit és hátrányait. Mindeközben az általuk mozgósított értelmiségiek csupán a magasztos célok ragyogását és egyszerű szépségét látják, amelyért szenvedéllyel és eltökélten harcolnának, akár az életüket is kockáztatva az ügy érdekében.

Ebben az instrumentalizált felhasználásban ők a "hasznos idióták", ahogyan azt a jelenség névadója, Vlagyimir Iljics Lenin, a bolsevik pártvezér, régen elnevezte. Azonban a jelenség strukturális állandósága miatt ezek a figurák folyamatosan visszatérnek, és a magasabb iskolai végzettség és az egyetemi képzés terjedése révén a potenciálisan manipulálható értelmiségiek – különösen a nehéz munkapiaci helyzetben lévő, lázongásra hajlamos bölcsészek – száma drámai mértékben megnőtt.