Rékasi Balázs az ultrahangidőpontokra várakozó emberek helyzetéről beszélve kiemelte, hogy körülbelül duplájára lenne szükség az egészségügyi rendszer megfelelő működéséhez.

Kevés az ultrahangos orvos és alulfinanszírozott az ágazat - mondja a szakértő, aki szerint kétszer ennyit kellene az egészségügyre költeni. De nem csak pénzre, stratégiára is szükség lenne, mert jelenleg egy kórházigazgató sem tudja, merre van az előre.

Havonta csak egyetlen napon és csak személyesen lehet időpontot foglalni ultrahangos vizsgálatra a Váci Jávorszky Ödön Kórházban, írta a Telex. A betegek beszámolói szerint sor a földszinten kezdődik, végigtekereg a lépcsőházon és így, közel két órás sorbanállás után lehet eljutni az ablakig. Ha betelnek az időpontok, a többiek hoppon maradnak. Az Egészségablak applikáción keresztül is lehet ultrahangos időpontot foglalni, itt a rendszer más intézmények szabad kapacitásait is felajánlja. Azonban éppen a legkiszolgáltatottabbak adott esetben ezt az applikációt sem tudják használni, nekik marad a sorbanállás.

A váci havária apropóján Rékasi Balázs egészségügyi szakközgazdász, orvossal beszélgettünk, mi kellene ahhoz, hogy ne ilyen méltatlan helyzetekben legyen része annak, aki nem tudja a magánegészségügyet választani.

- Hogyan alakulhat ki ilyen helyzet, hogy egy adott körzetet ennyire nem képes ellátni egy szakrendelő? Miközben nekem az a tapasztalatom, hogy sok helyen konganak az ürességtől a szakrendelők, alig van beteg, tehát valószínűleg a gép és az ember is meglenne.

- Sok helyen ember sincs. Viszont az, hogy üresnek tűnik a szakrendelő, még nem jelenti azt, hogy nincs beteg. Régebben, a hetvenes években mindenki csak úgy beállt a sorba, és várta, hogy sorra kerüljön. Az elektronikus előjegyzés bevezetése óta viszont ez rendezettebb lett: a betegek adott időpontra érkeznek, az orvos pedig be tudja állítani, hogy hány percenként fogad új pácienst, ez lehet ez 15, 20, vagy akár kevesebb is, ha csak kontrollra jönnek. Ezért tűnhet üresnek a rendelő. A másik része a dolognak maga az ultrahangos előjegyzés. Az ultrahangvizsgálatokra való várakozás mindenhol probléma. Egyrészt kevés a radiológus szakorvos, másrészt a radiológia olyan terület, ahol a legtöbb vizsgálatot ma már távleletezéssel, központilag végzik. A beteggel ilyenkor egy egészségügyi szakdolgozó találkozik, aki a vizsgálatot elvégzi, de az orvos máshol ül, és központilag értékeli a felvételeket. Ez hatékonyabb, mert az orvos idejét nem kötik le olyan dolgok, mint a beteg öltözködése vagy mozgása a rendelőben.

Ez a folyamat időigényes és kevésbé hatékony megoldásokat eredményez. Világszerte igyekeznek enyhíteni ezt a problémát a szonográfusok képzésének bővítésével. A szonográfusok olyan diplomás ápolók, akik különleges képzésben részesülnek az ultrahangos diagnosztika területén. A modern megoldások tehát kettős megközelítést igényelnek: egyrészt több szonográfust kell képezni, másrészt bővíteni szükséges azoknak az orvosoknak a körét, akik jogosultak ultrahangvizsgálatokat végezni. Jelenleg számos orvos képes lenne ultrahangos vizsgálatokat végezni némi további képzés után, de sok esetben vagy nincs meg a jogosultságuk, vagy nem rendelkeznek a szükséges finanszírozással. A vidéki háziorvosok például pályázhattak ultrahangkészülékekre, és körülbelül ezer ilyen gépet osztottak ki, azonban a képzésekhez külön támogatást nem nyújtanak. Így, ha a háziorvosok el akarnak menni tanfolyamokra, azt saját időbeli és energia-beli ráfordításaikból kell megoldaniuk. Ráadásul hivatalosan nem is végezhetnek leletezést. Az egészségügyi államtitkárság most szeretné ezt a helyzetet megváltoztatni, hogy a háziorvosok is elvégezhesse az alapvető diagnosztikai célú ultrahangvizsgálatokat. Így például helyben ki tudnák deríteni az epekő vagy epehólyag-gyulladás gyanúját. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő képzés, motiváció és finanszírozás biztosítása is.

A váci eset kapcsán egy további nehézség merült fel: az időpontkérés kizárólag személyesen volt lehetséges. Gyakori probléma, hogy hiába áll rendelkezésre telefonszám, sokszor nem válaszolnak, vagy az érintetteknek akár egy órán át is próbálkozniuk kell, hogy elérjék a megfelelő személyt.

Teljes mértékben osztom a véleményét. Az Egészségablak applikáció lehetőséget biztosít időpontok foglalására és a korábbi szabad időpontok áttekintésére, de sok felhasználónak nem olyan egyszerű a rendszer kezelése, időbe telik, amíg az ember elsajátítja a használatát. A probléma gyökere azonban még mindig az, hogy az ultrahangos szakorvosok száma korlátozott. Továbbá, érdemes megjegyezni, hogy az ultrahangos vizsgálatok finanszírozása hosszú időn keresztül nem tükrözte a valós költségeket: az egészségügyi intézmények csupán néhány ezer forintot kaptak egy vizsgálatért, és fix keretük volt, ami komoly nehézségeket okozott.

A kormány az utóbbi időszakban némiképp növelte a finanszírozást, azonban a korlátok továbbra is érezhetőek. Néhány önkormányzat saját forrásaiból is támogatja a vizsgálatokat, hogy csökkentse a társadalmi nyomást és javítsa az egészségügyi szolgáltatások színvonalát. Ugyanakkor, mivel bárki számára elérhetővé vált, hogy bármely települési szakrendelőben időpontot foglaljon, felvetődik a kérdés az érintett önkormányzatokban: miért is finanszírozzák a más településekről érkező páciensek vizsgálatait?

- Ez a rugalmasság önmagában dicséretes, mert valóban jobban ki lehet használni a szabad kapacitásokat. Azonban nem jelent megoldást annak az idős, egyedülálló embernek, akinek nincs autója, pénze vagy lehetősége máshova menni. Azt érzem, hogy ez inkább kényszer szülte megoldás, mint valódi előrelépés.

Orvosként a helyzetet egy másik perspektívából is megfigyelem: amikor egy háziorvos a saját praxisában küld valakit ultrahangra, pontosan tudja, milyen problémát keres a vizsgálat során. A helyes diagnózis alapja a precíz kérdésfelvetés. Viszont, ha a betegek különböző helyekről érkeznek, és nem hozzák magukkal a korábbi leleteiket, az orvosnak sokkal több időt kell fordítania arra, hogy kiderítse, mit is kellene megvizsgálni.

Milyen innovatív megoldás kínálható az idősek számára, amely lehetővé teszi számukra, hogy könnyedén hozzáférjenek a szükséges szolgáltatásokhoz anélkül, hogy hosszú sorban kellene állniuk? Olyan alternatívát keresünk, ami nemcsak kényelmes, hanem erősíti az emberekben azt az érzést is, hogy a befizetett adójuk valóban értéket teremt számukra, és biztosítja az őket megillető ellátást.

Elsődlegesen fontos, hogy az egészségügy megfelelő finanszírozásban részesüljön, hogy valóban hatékonyan működhessen.

Például az ultrahangos vizsgálatok esetében a jelenlegi finanszírozási keretösszeg felének mekkora arányát tükrözi a tényleges igény?

- Csak úgy a levegőbe dobom, de úgy érzem, hogy...

Jelenleg a GDP 4,5 százalékát költjük rá, míg az uniós átlag 8 százalék.

- Bár én nem emlékszem a magyar egészségügy aranyéveire, de amikor a jobban volt finanszírozva a rendszer, akkor mennyit költött a költségvetés az ágazatra?

- Bár már nem vagyok fiatal, ezt az időszakot én sem tudom felidézni. Még mindig a hetvenes években kialakított kórházközpontú rendszer működik, tele van olyan intézményekkel, amelyekre valójában nincs is szükség.

A járóbeteg szakrendelés jelenlegi helyzete meglehetősen zavaros, hiszen a rendszeren belül több irányba is elmozdulás tapasztalható. Egyes részei állami irányítás alá kerülnek, míg mások önkormányzati vagy kórházi fenntartás alatt működnek. Ez a fragmentált struktúra nemcsak a betegek, hanem az egészségügyi dolgozók számára is kihívások elé állítja a szolgáltatások elérhetőségét és minőségét.

Amennyiben egy szakrendelő egy kórház része, úgy elkerülhetetlen, hogy másodlagos szerepet kapjon a rendszerben. A kórházigazgatók helyzete sem könnyű: mivel közszolgálati jogviszonyban dolgoznak, nem tudják a piaci normákhoz igazítani a béreket. Ezzel szemben a magánklinika rugalmas, teljesítményalapú javadalmazást kínál, ami könnyedén vonzóbbá teszi számukra a radiológusok számára.

Amit kifejtett, az arra utal, hogy a rendelkezésre álló kapacitás és munkaerő adott, csupán a kihasználtságuk nem optimális. Kinek az érdeke, hogy ez a helyzet ne változzon? Amikor a kórházak bezárásáról van szó, a téma gyakran politikai harcok színterévé válik.

Az egészségügy jelenlegi helyzete sajnos túlzottan politikai játszmákra épül. Más országok, mint például Finnország, példát mutatnak, hiszen ők közép- és hosszú távú egészségpolitikai stratégiák kidolgozásával érték el fejlődésüket. A hetvenes években Finnország még gazdaságilag gyenge lábakon állt, de ahelyett, hogy gyárakat emeltek volna, inkább az egészségügy és az oktatás fejlesztésére koncentráltak. Bevezették a táplálóbb élelmiszereket, csökkentették a sótartalmat, és így nem csupán egészségesebbé, de produktívabbá is vált a társadalom. Ez a példa jól mutatja, hogy a jövőbe mutató befektetések milyen jelentős hatással lehetnek egy ország fejlődésére.

Természetesen, itt egy egyedibb megfogalmazás: - Nyilvánvaló, hogy ehhez politikai konszenzusra is szükség volt.

Természetesen, íme egy egyedi változat: - Igen, valóban, konszenzusról van szó. Magyarországon azonban, ha valaki megpróbálja bezárni egy kisvárosi szülészet kapuit, az azonnal politikai ellenállást vált ki az éppen hatalmon lévő ellenzéki frakció részéről.

Javítana a helyzeten, ha a speciális ellátásokat regionális központokba összpontosítanánk, míg az alapellátás foglalkozna a mindennapi, egyszerűbb egészségügyi problémákkal.

Ha eltávolítjuk a politikai tényezőket, vajon az orvostársadalom belső viszonyai között is fellelhetőek ellenérdekelt vélemények egy átfogó reform kapcsán?

- Ha én kórházigazgató vagyok, természetesen védeném a saját intézményemet, de összességében nem gondolom, hogy ez lenne az akadály. Tegnap például egészséggazdaságtani konferencia volt, ahol 280 szakember, a jövő generáció képviselői, egyetértettek abban, hogy alapvető reformokra van szükség. Orvosszámban egyébként nem állunk rosszul, hozzuk a nyugat-európai átlagot. A gond a szakdolgozók, különösen az ápolók hiánya, és a gondozói, otthonápolási hálózat fejletlensége.

- Tehát ha jól értem, ha hirtelen megdupláznánk a GDP-arányos egészségügyi kiadásokat, de a rendszer maradna a régi, akkor csak még több pénzt dobnánk a kútba.

- Pontosan. XXI. századi választ kell adni: centrumkórházakban gyors ellátás, rövid kórházi tartózkodás, megelőzés, otthoni, és járóbeteg-ellátás. Ehhez viszont új gondozási hálózat és teljes strukturális átalakítás szükséges.

- Itt politikai merészségre van szükség, mert a pénz nem elegendő.

- Politikai bátorság, stratégia és irány. Jelenleg egy kórházigazgató sem tudja, merre van az előre. Szócska Miklós volt az utolsó államtitkár, aki a Semmelweis Tervben leírta, hová szeretnénk eljutni. Azóta nincs nyilvános stratégia.

Ahelyett, hogy részleteznék, miként tervezik pótolni a közel ezer üres háziorvosi praxist, érdemes lenne inkább a megoldásokat és a lehetőségeket körüljárni.

Képzeljük el, hogy egy jövőbeli kormány úgy dönt, elindul a fejlődés útján az egészségügyi ellátás terén. Milyen időtávra lehet számítani ahhoz, hogy elérjük a szlovák szintű egészségügyi szolgáltatások színvonalát?

- Ezt a WHO európai regionális irodája is vizsgálta, és meghatározott úgynevezett "quick win" tevékenységeket: olyan intézkedéseket, amelyek egy politikai cikluson belül valódi javulást hozhatnak. Körülbelül huszonöt ilyet listáztak. Például Magyarországon az egyik legsürgetőbb, hogy nálunk a legalacsonyabb az alkoholos termékek adója az Unióban. Ezen emelni kellene, megtiltani a reklámozást, és az ebből származó bevételeket egészségfejlesztési programokra fordítani. Ilyen egyszerű, konkrét intézkedésekből áll ez a program, nem abból, hogy melyik kórházat kell felújítani, hanem abból, hogyan lehet rövid távon javítani a lakosság egészségi állapotát.