Az újonnan felfedezett csillagközi üstökös rendkívül régi lehet, és ennek felfedezése izgalmas kérdéseket vet fel a világegyetem múltjáról. A National Geographic által bemutatott kutatások alapján ez az üstökös valószínűleg olyan anyagokat hordoz, amelyek

Nemrégiben rábukkantunk a 3I/ATLAS névre keresztelt csillagközi üstökösre, amely természetesen különös figyelmet keltett a csillagászok körében.

Alig néhány hete derült ki, hogy immáron a harmadik csillagközi látogatót sikerült megpillantaniuk a szakembereknek, a felfedezés szenzációs híre sokak érdeklődését felkeltette. Az égitest óriástávcsöves megfigyelései azt is megmutatták, hogy aktív, vagyis üstökössel van dolgunk. Egy, a brit Királyi Csillagászati Társaság (RAS) számolt be arról a kutatásról, amelyben az üstökös korát tárgyalták a csillagászok egy konferencia előadáson.

A kutatók egy új, lenyűgöző felfedezésre bukkantak: a csillagközi látogató, amely a Föld közelében bukkant fel, valószínűleg a legöregebb üstökös, amit valaha megfigyelhettünk. A becslések szerint akár 3 milliárd évvel is idősebb lehet a Naprendszerünknél. Ez az égitest, mely gazdag vízben, állítólag a Tejútrendszer egy teljesen más régiójából származik, új perspektívát nyújt a csillagászatban. Matthew Hopkins, az Oxfordi Egyetem csillagásza hangsúlyozta: "Ez az üstökös több mint 7 milliárd éves lehet, és valószínűleg az eddigi legérdekesebb látogatónk lesz."

A csillagok és a körülöttük létrejött bolygók születése rendkívül viharos folyamat. A nagyobb égitestek létrejötte után ezek a bolygórendszerben vándorlásba fognak, mígnem megtalálják azt a pályát, ami hosszú távon stabil marad - a többi égitest gravitációjával afféle egyensúlyi helyzetet vesz fel.

E folyamat során a "rosszkor, rossz helyen" elhelyezkedő égitestek a gravitációs kölcsönhatások következtében egyszerűen kiszorulnak a bolygórendszerből. Különösen az üstökösök, amelyek viszonylag kicsi, jeges égitestek, lehetnek a leggyakoribbak ebben a folyamatban. Így ezekből a jeges kis világokból a legnagyobb eséllyel válhat csillagközi vándor. Emellett, ha a bolygórendszer közelében egy gravitációs perturbációt okozó csillag halad el, az szintén hasonló következményekkel járhat.

Szemben a két korábbi csillagközi égitesttel, amelyeket felismertünk, a 3I/ATLAS, úgy tűnik, a Tejútrendszer ősöreg csillagokkal benépesített régiója felől érkezett. E régió a Tejútrendszer fő síkjában lévő úgynevezett vékony korong felett, annak mintegy kiterjesztéseként helyezkedik el, e régió neve vastag korong és kimondottan öreg égitestek alkotják.

A Naprendszer üstökösei körülbelül 4,5 milliárd éve alakultak ki, tehát annyi idősök, mint maguk a Naprendszer. "A csillagközi üstökösök viszont akár ennél is idősebbek lehetnek. Az eddig megfigyelt példányok közül a statisztikai elemzésünk alapján a 3I/ATLAS tűnik a legősibbnek" - mondta Hopkins.

Hopkins és munkatársai számításai szerint az üstökös egy, a vastag korongban lévő (ma már) öreg csillag körül született egykoron, és valószínűleg sok vizet tartalmazhat. "Ez az égitest galaxisunk olyan régiójából érkezett, amelyet eddig sosem tudtunk megfigyelni" - mondta Chris Lintott professzor, asztrofizikus, a BBC Sky at Night műsorának munkatársa, a kutatás résztvevője. "Úgy gondoljuk, 66 százalékos az esélye annak, hogy az üstökös idősebb a Naprendszerünknél, és a létrejötte óta a csillagközi térben sodródott" - tette hozzá.

Ahogy a 3I/ATLAS fokozatosan közelít a Naphoz, csillagunk elkezdi felmelegíteni az égitestet, amelynek következtében üstökösökre jellemző aktivitás indul el rajta. Ez azt jelenti, hogy a belső anyagából felszabaduló por és gáz formájában kóma és csóva keletkezik. A megfigyelések eddigi eredményei már most is arra utalnak, hogy az égitest aktivitása figyelemre méltó, és valószínűleg nagyobb mértékű, mint amilyet a két korábbi csillagközi látogatónk esetében tapasztaltunk.

Amennyiben megerősítést nyer ez az elképzelés, akkor lehetőség nyílik arra, hogy következtetéseket vonjunk le arról, hány hasonló égitestet fedezhetnek fel a legmodernebb obszervatóriumok, mint például a Vera Rubin-obszervatórium. Ezen kívül értékes információkat szolgáltathat arról is, hogy az ilyen csillagközi üstökösök milyen szerepet játszhatnak a csillagok és bolygók keletkezésében a galaxisunkban. A most bemutatott koncepciót a 3I/ATLAS aktivitásának vizsgálatával tesztelhetjük, különösen az üstökösből kibocsátott gázok elemzése révén.

A Vera Rubin-obszervatórium éppen abban az időszakban lépett a tudományos közélet színpadára, amikor ezt az égitestet először azonosították. A szakmai elképzelések szerint az obszervatórium 10 éves működése alatt 5-50 hasonló csillagközi látogatót fog felfedezni.

A 3I érkezésével a kutatók egyre bizakodóbban tekintenek a Rubin-obszervatórium várható felfedezéseire. Úgy tűnik, hogy a teleszkóp nem csupán 5, hanem akár 50 csillagközi égitestet is felfedezhet, ami új lehetőségeket nyithat meg a tudományos kutatásban.

A kutatók egy innovatív modellt alkalmaztak a számításaik során, amelyet Hopkins dolgozott ki doktori kutatásai alatt. Ez a modell képes szimulálni, hogy milyen jellemzőkkel bírhat egy csillagközi objektum a pályaadatai és a szomszédos csillagok környezete alapján. A 3I üstökös felfedezése kiváló lehetőséget biztosított a modell tesztelésére, hiszen az üstökös valós idejű, mért adatai összevethetők a modell által előre jelzett értékekkel. A kutatók az Astrophysical Journal Letters folyóiratban tervezik megjelentetni az eredményeiket, amelyek egyelőre preprint formájában érhetők el.